Újvidéken a közelmúltban bemutatták a Youth Heroes elnevezésű kezdeményezést, amellyel az önkormányzat a 2018-as Európa Ifjúsági Főváros címet szeretné elnyerni. A kezdeményezésnek az a lényege, hogy a fiatalokat is be kell kapcsolni a társadalmi életbe, mert csak velük építhető fényesebb jövő.
A Youth Heroes kiváló kezdeményezésnek tűnik, igaz, volt ehhez hasonló próbálkozás a múltban is, aztán a politika és a pártérdekek útvesztőjében valahogy elveszett a lényeg. Mert a lényeg az lenne, hogy a képzett, kreatív, tenni akaró fiatalok teret nyerhessenek ötleteiknek, megvalósíthassák őket. Ehhez azonban nem is lenne szükség extra programokra, elég lenne, ha megengednék, hogy kibontakozzanak, alkossanak, és ezt utána megjutalmazzák, elfogadják, alkalmazzák.
A fiatalok természetesen új ötleteket hoznak magukkal, amelyek merőben mások, mint a berögződött sablonok. Ha egy társadalom nem eléggé nyitott az új ötletekre, nem sok esély van arra, hogy fejlődjön. A begyöpösödött elvekhez, szokásokhoz makacsul ragaszkodó szerbiai „társadalmi és politikai elit” kitett magért, fiatalok generációi távoztak az elmúlt húsz évben Szerbiából, mert kirekesztették őket. Elmentek, mert nem voltak hajlandóak egy olyan társadalomban élni, ahol csak az előre kirajzolt sablonok és szabályok alapján érvényesülhettek volna. Elmentek, hogy ötleteiket máshol valóra váltsák, és ez a nagy többségnek sikerült is. Elmentek, és eszük ágában sincs visszajönni, a „társadalmi elit” nagy örömére.
Természetesen, mindig voltak olyan fiatalok, akik hajlamosak voltak ötletszűkében elfogadni az előre kirajzolt életpályát, vonalon haladni, az „érvényesülést” választani. Nincs szükség kreativitásra, nem kell nagy „hullámokat verni”, fogadd el az idősebbek felfogásait, kövesd az épp aktuális politikai elitet – ezek az új, silány és színtelen életünk érvényesülési aranyszabályai. Teljesen lényegtelen, milyen rossz eredményeket ér el valaki tanulmányai, munkája során, vagy milyen mulasztások történnek, ha betartják az érvényesülés aranyszabályait, semmilyen következménye sem lesz, hiszen a párttal összeolvadt „társadalmi elit” elsimít mindent. Mivel a mindenfajta felelősség hiánya a lelkiismeretlenség melegágya, a „vonalkövető” nemzedék ifjú titánjai sokkal magabiztosabban, ügyesebben alkalmazzák az „elit” értékrendjét, sikeresebben selejtezik majd az „idegen elemeket”, eljöhet lassan a várva várt generációváltás.
A vajdasági magyar lakosság körében újra nagyobb méreteket öltött az elvándorlás, az általános iskolákban osztályokat vonnak össze olyan magyarlakta településeken, ahol erre még nem számítottak, tanév közben is folyamatosan megüresednek a padok. Ha a szülők magukon nem is segíthetnek, megpróbálnak gyermekeiknek biztosabb jövőt nyújtani.
Az emberek megelégelték, elmennek, mert nem tűrik tovább a megalázást.
Az egész ördögi kör újra és újra azt eredményezi, hogy a másként gondolkodókat teljesen kirekesztik, a társadalom szélére taszítják őket, az elvándorláson kívül nem sok választási lehetőségük marad. Persze, mindig meggondolhatják magukat, és csatlakozhatnak a vonalkövetők táborához…
