A napokban közölt adatokból arra lehet következtetni, hogy az állami számvevőszék tavaly valóban arra igyekezett, hogy komoly munkát végezzen. Az intézmény szakemberei ugyanis több mint száz állami intézményt látogattak meg, és „átfésülték” a költségvetésből kapott pénz felhasználását. Az eredmény lesújtó, hiszen felénél számos szabálytalanságot és törvénysértést állapítottak meg. Száztizenegy esetben kénytelenek voltak szabálysértési feljelentést tenni, tizenhárom gazdasági vétség is napvilágra került, tizenöt ellenőrzést pedig bűnvádi feljelentés követett.
A megállapítás szerint ugyanis 16,5 milliárd dinárra rúgó közbeszerezéssel kapcsolatban vizsgálódtak, 7,56 milliárd dinár elköltését illetően pedig jogi kifogások merültek fel.
Tudjuk, hogy napjainkban az igazgatók úgyszólván teljhatalommal rendelkeznek, tulajdonképpen azt csinálnak, amit akarnak. Sokan közülük ezt szó szerint értelmezik, és úgy osztják a fizetéseket, mintha a vezetésükre bízott intézmény a saját hitbizományuk volna. Tavalyelőtt ugyanis csaknem kétmilliárd dinárt juttattak dolgozóiknak, pedig a hatályos törvények értelmében erre semmi jogalapjuk nem volt. A csaknem kétmilliárd dinár ily módon történő „elherdálása” az egészségügyi intézményekben történt.
Ezen a ponton azonban érdemes elidőzni. Arról van szó ugyanis, hogy a korházak és egészségházak vezetői a megengedettnél több dolgozót vettek fel, akiknek –természetesen – biztosítani kellett némi fizetést. Ezért történtek a megengedett szint feletti kereseti átutalások.
Kérdés azonban, hogy ez a manőver mennyire volt erkölcstelen. Tudvalevő ugyanis, hogy az egészségügyben, anyagi és káderbeli szempontból, egyre áldatlanabb a helyzet. Aki az utóbbi években kénytelen volt orvoshoz fordulni, tapasztalhatta, hogy az egyébként még középiskolai végzettséget sem követelő adminisztratív munka egy részét (szak)orvosok végzik. Ahelyett, hogy gyógyítanának! A több orvosnak is feltett kérdésre, miszerint „nem vagytok ti túl drága gépírónők?”, mindegyikük keserűen azt válaszolta, hogy a létszámstop miatt évek óta nincs asszisztensük.
Nos, többek között ezeket a „törvénytelenségeket” rögzítették jegyzőkönyvileg a revizorok.
Velük ellentétben az önkormányzatoknál a szükségesnél és a törvénnyel megengedettnél lényegesen többen vannak. Az ok erre vonatkozóan is meglehetősen egyszerű, de – az egészségüggyel ellentétben – semmiképpen sem igazolt. A közelmúltban többször is szóvá tettük, hogy a koalíciók átalakulásával az addigi hatalom által munkahelyhez juttatottak a helyükön maradtak, holott semmi szükség nem volt rájuk, az újak pedig hozták magukkal a saját pártkatonáikat. Pedig az önkormányzatok szakszolgálatai bőven kibírták volna nélkülük.
Tudjuk, hogy a pénzéhesség nem ismer határokat. Sok helyen olyannyira lazán bántak a közpénzzel, hogy amolyan hasra csapós szabályzatokkal állapították meg a fizetéseket.
A visszaélés tényei tehát rögzítve vannak a számvevőszék jegyzőkönyveiben, de aligha valószínű, hogy lesz jogi utóéletük. Különösen nem, ha szem előtt tartjuk, hogy az ellenőrök az idén a politikai pártoknál is vizsgálódni fognak, hogy mire költötték a költségvetésből kapott pénzt.
Ez a nagy akarás meglehetősen átlátszó, hiszen a parlamenti és azon kívüli pártok olykor igen komoly pénzmennyiséghez jutnak „ismeretlen” adakozóktól, s ennek felhasználásáról senkinek sem kötelesek beszámolni. Amúgy pedig nehezen hihető, hogy egy állami cég (a számvevőszék) képes lesz tárgyilagos ellenőrzést végezni a hatalmiaknak, hiszen a megfelelő helyről érkező egyetlen telefonhívás leállíthatja bármilyen negatívum feltárását, illetve nyilvánosságra hozását. Akkor pedig mi értelme van az egésznek? Így csak azt lehet „bizonyítani”, hogy a hatalmon levő pártok maximális jogkövetők. Pedig már az eddigi eredmények is bizonyítják az állami intézményekben levő „spanyol” gyakorlatot: Csal ez, lop ez.
