Megint csörög a vezetékes telefon. A telefon kijelzőjén ismeretlen vidéki szám, belgrádi körzetszámmal. Megint rám akarnak sózni valamit. A vonal másik végéről egy szerbül beszélő női hang köszön rám, a nevemen szólít, bemutatkozik és elmondja, hogy nyertem két személyre szóló vacsorát egy helyi étteremben. Mire tisztelettel visszaszólok, hogy múltkor az egyik ismerősömnek jó sokba került az ilyen ügynökségtől nyert ingyenes vacsora. Erre a telefonáló szó nélkül leteszi a telefont. Néhány nap után ismét csörög a vezetékes telefon. A kijelzőn ismét ismeretlen vidéki szám, ezúttal valamelyik vajdasági nagyváros körzetszámát látom, már nem emlékszem, hogy melyikét. Ismét női hang a vonal másik végén, ezúttal – nem kis meglepetésemre – magyarul beszél. Köszön, a nevemet mondja és meginvitál egy ismeretlen klinika ingyenes egészségügyi szűrővizsgálatára. A beszélgetés azonnali lezárásaként kedvesen mondom neki, hogy köszönöm szépen az ajánlatot, de nem érdekel a vizsgálat. Erre a női hang felháborodottan visszakérdez, hogyhogy nem érdekel az egészségem. Ezen egy kicsit meglepődök, de válaszolok neki, hogy az egészségem érdekel, csak az általuk felajánlott ingyenes vizsgálat nem. A nő folytatná mondandóját nagy hangon, kioktató hangnemben, de ezt már én nem várom meg, hanem elköszönök és leteszem a telefont.
A biznisz, az biznisz. Nem ismer határokat és akadályokat. A telefonos marketing pedig ezt szolgáltja, idegesítően és már-már gátlástalanul szinte a nap minden szakában. És ezt megteheti a telefon révén, ami manapság szinten minden háztartásban megtalálható, így egyenesen házhoz jön legtöbbször komolytalan ajánlataival, szélhámosságra húzó üzleti fogásaival. Az előbbi két eset személyes „élmény”. Kettő a sok közül, mert volt olyan időszak, hogy szinte naponta csörgött a telefon különféle ajánlatokat és nyereményeket kínálgató ügynökségeknek és cégeknek köszönhetően. Mostanság mintha csökkent volna a hívások száma, de ebből kár lenne azt a téves következtetést levonni, hogy megszűnnek a telefonos marketinghívások és nem zaklatnak többet. Hiszen a napokban ismét volt egy ilyen telefonos hívásom.
Én megértem, hogy a vonal másik végén lévő személy csak a munkáját végzi. Ő is dolgozni akar és pénzt keresni. Előteremteni a napi betevő falatra és a számlákra valót, ki akarja fizetni a gyereke taníttatását, utazni akar, vagy ki tudja, mi mindenre kell neki a pénz. Mégis ezzel az állandó telefonálgatással a cégek, a klinikák és az ügynökségek már régen átlépték a jó ízlés határát. Idegesítők és tolakodók lettek, mert bizony nagyon zavaró tud lenni, amikor az embernek szinte nap, mint nap felajánlanak egy ingyenes egészségügyi vizsgálatot, vagy közvélemény-kutatást végeznek, illetve valamelyik nyereményjáték „szerencsés” nyertesének titulálják. Ha az ember hagyja, akkor még erőszakosan rátelepszenek, hogy fogadja is el. Nyilván a telefonszámom nyilvános és megtalálható a telefonkönyvben, de ez még nem ok arra, hogy egyesek üzleti számításból visszaéljenek ezzel. Nyilván pont azért nyilvános a telefonszámom, hogy megtaláljanak azok, akik szeretnének beszélni velem.
Mi lehet tenni a nem kívánatos hívások ellen? Ezen sokat gondolkodtam, mert nagyon zavartak ezek a hívások, de végül is arra jutottam, hogy semmit. A telefontól nem akarok megszabadulni, hiszen szükségem van rá a családom és a munkám miatt is. Ezért újabban taktikát váltottam, a marketing-gyanús hívásoknál már fel sem veszem a telefont. Ha mégis, akkor amint kiderül, hogy telefonos marketingről van szó – vagyis a hívó első vagy második mondata után – félreteszem a jó modort, a szavába vágok, majd csak annyit mondok: köszönöm, nem érdekel, és leteszem a kagylót.
