2024. november 25., hétfő

Jogos támadás

Szerbiában az átlagpolgár vezérre vágyik. Nem hús-vér politikai vezetőre, hanem egy egekig magasztalt, piedesztálra emelt egyénre, akinek személyi kultusza jótékony fátylat von a többség elméjére. A vezérre egyben messiásként is tekintenek, olyan valakiként, aki természetfeletti tulajdonságokkal bír, nem eszik, nem alszik, a leghidegebb napokon sem kell vastag kabátot öltenie magára, vagy esernyővel védenie magát az esőtől, hiszen mindenkinél és mindennél erősebb, bölcsebb és „nyáját” következetesen a helyes úton tereli. A szerbiai átlagpolgár az áldozatokat is szereti, hiszen magát az országot – és azon belül saját magát is – áldozatnak tekinti, folyamatosan, immár több évtizede. Ezért reagál az átlagpolgár a leghevesebben akkor, ha vezérét éri valós, vagy vélt támadás. Mindezt a populizmus eszközeivel élő átlagpolitikus is tudja, ezért igyekszik udvartartásának támogatásával minél rendszeresebben áldozatként feltüntetni magát.

Azok, akik az utóbbi néhány évben nem zárkóztak be egy televízió-, rádió- és internet nélküli lakásba, tudják, hogy Szerbia első számú messiása és áldozata Aleksandar Vučić kormányfő. Pártjának, a Szerb Haladó Pártnak a tisztségviselői már annyira aggasztónak találják a helyzetet, hogy Szerbia-szerte békés tüntetések megtartását helyezték kilátásba. A „békesétán” szeretnék kifejezni Vučić iránti tiszteletüket és feltétel nélküli támogatásukat. És ekkor, ebben a hangulatban valaki az állambiztonság ellen fordult és megkísérelte aláásni azt. A támadás elkövetőjeként a hatalom és a hatalmat kiszolgáló médiumok Saša Janković köztársasági ombudsmant nevezték meg. Hogy mit csinált a jogvédő? Semmi különöset, csak végezte a munkáját, emiatt viszont fenyegetésekkel, válogatott sértésekkel, rágalmazással és törvény adta jogainak ignorálásával kellett szembesülnie.

Janković kezdettől fogva bekapcsolódott a tavalyi büszkeségnapi felvonulás napján Belgrádban történt incidens felgöngyölítésébe. A szóban forgó incidens során a csendőrség a főváros egyik lezárt részén erőszakot alkalmazott Andrej Vučić, a kormányfő fivére, valamint a kíséretében lévő férfiak ellen. Mint az később kiderült, az Andrej társaságában tartózkodó férfiak közül ketten a Kobra elit biztonsági katonai alakulat munkatársai. Janković a közelmúltban hozzájutott a Belügyminisztérium Rendőr Igazgatóságának határozatához a fegyelmi eljárás elindításáról azok ellen a csendőrök ellen, akik részt vettek a szóban forgó incidensben. A határozatok indoklásából és a csendőrök vallomásából kiderül, hogy az Andrej Vučić kíséretében lévő katonarendőrök nem reagáltak a csendőrök felszólítására, hogy álljanak meg és igazolják magukat, hivalkodóan léptek fel, majd rátámadtak a szolgálatban lévő csendőrökre, akik ezután alkalmaztak erőszakot. Janković ezekre a dokumentumokra támaszkodva bűnvádi feljelentést tett a két katonarendőr ellen. A köztársasági ombudsman sokadszorra arra is emlékeztetett, hogy törvénytelen a gyakorlat, mely szerint a kormányfőt a Katonai Biztonsági Ügynökség (VBA) és a Kobra alakulat tagjai védelmezik. A vonatkozó törvény szerint a VBA és a Kobra alakulat csak a védelmi minisztérium tagjait és a katonaság legfőbb parancsnokát, azaz a mindenkori államfő védelmét láthatja el. Mellesleg az incidens megtörténtekor a katonarendőrök nem Aleksandar Vučićot, hanem Andrejt kísérték, a társadalom elbutítását szolgáló kampányok ellenére továbbra is gondolkodni képes emberek számára egyértelmű, hogy ez még nagyobb törvénytelenség, mintha a kormányfőt kísérték volna, legyen Andrej akármekkora áldozat is – például évekkel ezelőtt „ellopták az identitását” és adócsalást követtek el a nevében.

Miután hosszú hallgatást követően végre Bratislav Gašić védelmi miniszter is nyilatkozott az ügyben, megtudtuk, hogy a két katonarendőr azért kísérte Andrejt, mert a férfi éppen egy családi ebédre igyekezett, ahol Aleksandar Vučić, az eredetileg őrzött személy is ott lett volna. Janković ezt követően azokat a dokumentumokat kérte halaszthatatlanul a védelmi minisztériumtól, amelyek a csendőrség és a katonarendőrség két alkalmazottja közötti incidens részleteit taglalják, valamint konkrét kérdéseket intézett a Gašić vezette tárcához az ügy kapcsán. Ami a dokumentumokat illeti, a védelmi miniszter közölte, hogy ezeket csak a vizsgálatot folytató ügyészség beleegyezésével adhatná ki. A kérdések tekintetében pedig tíz napot követően közölte, hogy a minisztériumban a törvényes határidőn belül összeállítják a válaszokat.

Kevesen keltek a jogvédő védelmére. Ezen kevesek egyike Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa volt. Azt igyekezett tudatosítani mindenkivel, hogy az ombudsmannak mindenféle dokumentumhoz joga van hozzáférnie, ehhez senkinek az engedélyére nincsen szüksége, sem egy ügyészére, sem a védelmi miniszterére. Šabić elmondása szerint jogi szempontból tarthatatlan az az állítás, hogy a szabad információ-hozzáférésről és az adatok titkosságáról szóló törvények mentén való eljárás bármilyen esetben katonai titkok kiadásának a bűncselekményét eredményezheti – Gašić ugyanis ezt igyekezett elhitetni a közvéleménnyel.

Persze Šabić és néhány kitartó emberi jogi aktivista részéről ennek az ügynek a kapcsán is elhangzott a megállapítás, hogy ez az eljárási mód és fellépés káros a jogrendszerre, a demokráciára, a joguralomra és az állam tekintélyére nézve. Megrögzött idealistának kell lenni ahhoz, hogy az ember még felkapja a fejét ezekre a megállapításokra és elhiggye, hogy ha a törvényekben ellenőrzési feladatkörrel felruházott független szervek képviselői elég gyakran emlegetik ezeket és az ehhez hasonló visszásságokat, akkor majd az államvezetés illetékesei megteszik a szükséges lépéseket. Talán majd egyszer, de biztosan nem most, amikor az aktuális hatalmi kollektíva egyre gyakrabban mutatja meg valódi arcát és mind rendszeresebben hallatja a valamikori, radikális retorikát. Mert mit is várhatunk azoktól a magas rangú állami tisztségviselőktől, akik például mindennemű következmény nélkül a pszichopata, az elmebeteg, a torzszülött és a maffiaszervezet vezére jelzőkkel illetik politikai ellenlábasaikat. Semmit. Vagy éppen azt, ami Saša Janković köztársasági jogvédővel történt.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás