Szinte lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy az államkassza egy feneketlen zsák, ahova bármennyi pénz beérkezik, mindenféle „lyukakon” ki is folyik. Az állandó költségvetési hiány és a gazdaságot irányítók szakértelmének hiánya valósággal rákényszeríti az ország vezetőségét, hogy minden lehető és lehetetlen módon pénzhez jusson. Márpedig a polgárokon kívül újabban nemigen van kinek a zsebébe nyúlkálni.
A nagy és általános spórolást azzal kezdte, hogy csökkentette az állami szolgálatban levők fizetését és a nyugdíjakat. Az utóbbiak esetében azt sem fogadta el védekezési álláspontként, miszerint a nyugállományban levők járandóságának összege a szerzett jogok közé sorolandó, tehát nem lehet egyetlen tollvonással (főleg lefelé) módosítani rajta.
Jogilag rendezett országban ez így van, de mi Szerbiában élünk.
Mivel egyre több pénzre van szükség, az EU pedig nem nézi jó szemmel a forgalmi adó esetleges növelését, ezért a kormány a jövedéki adóval igyekszik némi bevételhez jutni. Úgy tűnik, hogy ezt a telhetetlenséget újabban az autógázt használók fogják leginkább megsínyleni. Könnyű volt ugyanis kideríteni, hogy az utóbbi nem egészen négy évben nem kevesebb mint 127 százalékkal nőtt ez a teher, s a 2011-es évben érvénybe lépett 11,76 dinárról a közelmúltban 26,64 dinárra módosult.
Az autógáz jelenlegi kiskereskedelmi ára 76,26 dinár. Ebből a forgalmazók kereken negyven dinárt kapnak, a többi pénz az államé. Őt illeti ugyanis az áfa, a jövedéki adó és a kötelező tartalékok költsége.
Az autógáz ára folyamatos emelésének következményeként tavaly 13 százalékkal visszaesett a kiskereskedelmi forgalom. Ennek a légnemű üzemanyagnak az előállítói és forgalmazói eljutottak arra a pontra, amikor nem fizetődik ki az „üzlet” számukra.
Másrészt, ezt is szakemberek állítják, ha az autógáz ára meghaladja a benzin árának felét, kizárólag a jármű fogyasztása szempontjából kifizetődőbb benzint tankolni. Jelenleg már csak egyharmaddal kell kevesebbet fizetni a gázért, mint a benzinért.
Arról nem is szólva, hogy a kocsiknak eleve van üzemanyagtartályuk, a gázberendezés megvásárlása és beszereltetése pedig átlagosan 500 eurót emészt fel, és erre rá kell számolni az ellenőrzés költségeit is.
A másik, vagyis a forgalmazók oldalán a kiskereskedelmi hálózat kiépítése is komoly összegbe kerül, s a 330 000, gázzal (is) működő kocsi kiszolgálása nem hoz akkora hasznot, hogy a folyamatosan növekvő költségeket a gáz árából fedezni tudják.
Az ország vezetősége azt is teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a gáz sokkal környezetkímélőbb bármelyik másik, gépek üzemeltetésére szolgáló kőolajszármazéknál, de – a jelek szerint – azzal sem számol, hogy az autógázt használók számának folyamatos csökkenése kevesebb pénzt hoz az államkassza „konyhájára”, tehát pénzügyi szempontból sem tekinthető igazoltnak a jövedéki adó esetleges további növelése, de még a jelenlegi szinten tartása sem.
Habár a forgalmazók eddig nem mondták ki egyértelműen, de fennáll annak a veszélye is, hogyha számukra, az állam telhetetlensége és a forgalom csökkenése miatt veszteségessé válik a szóban forgó üzemanyag eladása, egyszerűen felhagynak a tevékenységgel, s a felhasználók százezrei autógáz nélkül maradnak.
