Éppen hogy sikerült valamelyest feldolgozni a márciusban történt helikopter-balesetet, múlt héten ismét drámai pillanatokra került sor a fellegekben. A Tomislav Nikolić államfőt szállító repülőgép egyik motorja átmenetileg leállt 10 ezer méter magasan az Adriai-tenger felett. A köztársasági elnök Rómába, a Vatikánba igyekezett, ahol a Szentatyával kellett volna találkoznia.
Lévén, hogy a szerbiai társadalom nem immúnis az összeesküvés-elméletekre, és inkább hisz a megmagyarázhatatlanban, a természetfelettiben, mintsem veszi a fáradtságot a racionális okok felkutatására, az eset kapcsán a leghajmeresztőbb találgatások láttak napvilágot: azért történt az incidens, mert Nikolić hithű pravoszlávként a katolikus egyház első emberével szándékozott találkozni; azért történt, mert Nikolić, annak idején, amikor még radikális elveket vallott és Vojislav Šešelj kenyeres pajtásaként politizált, igencsak szélsőségesen nyilatkozott a Vatikánról.
A racionális kategóriába sorolható magyarázatok egyike az volt, hogy a szerb kormány tulajdonában álló 34 éves gép meghibásodott – ez a múltban egyébként is gyakran megtörtént. A civil repülési igazgatóság ellenőrzéssel és biztonsággal megbízott részlegének igazgatója az első vizsgálatokat követően viszont közölte, hogy a géppel ezúttal minden rendben volt. Az incidenst az okozta, hogy a pilóta kávéja véletlenül a gép műszerfalára löttyent, a legénység ezt követően azonnal megpróbálta felitatni a folyadékot, csakhogy eközben véletlenül megnyomták az egyik gombot, amely a motor átmeneti leállásához vezetett. A repülőgép jelenleg Bázelben van, ott vizsgálják át a szakemberek, bővebb részleteket ennek befejezését követően közölnek a közvéleménnyel, mondta az igazgató. Bár Nikolić legközelebbi munkatársai az incidenst követően azt nyilatkozták a sajtónak, hogy a repülőgép hirtelen orral lefelé kezdett el zuhanni, az igazgató elmondta, hogy ilyesmi egyszerűen nem történhetett meg és egyébként is: a történtek semmilyen körülmények között nem okozhatták volna a gép lezuhanását.
Itt pontot is lehetne tenni és esetleg arról párbeszédet folytatni, hogy miért is van a szerb kormány két repülőgépe olyan állapotban, amilyenben. Evidens, hogy Szerbia gazdasági és pénzügyi helyzete rossz, ugyanakkor nem egy új, vagy a mostaniakhoz képest újabb repülőgép megvásárlása taszítaná végleg csődbe az országot. Igaz, a politikum nem tett pontot az ügy végére, és nem ebből a megközelítésből állt hozzá a témához, hanem inkább az annyira közkedvelt politikai csatározásokra használták fel az incidenst és megpróbálták elhitetni, hogy mindenkinek egy célja van: támadni Nikolić államfőt és Aleksandar Vučić miniszterelnököt. Stanislava Pak és Oliver Antić, Nikolić jobb kezei – vagy ha szeretnénk humorizálni, akkor nevezhetjük őket őrző-védőnek is – Zorana Mihajlović közlekedési miniszternek estek, és megvádolták, hogy mindenről ő tehet és ő irányítja ezeket a támadásokat.
Stanislava Pak azt nehezményezte, hogy valaki nyilvánosságra hozta a hivatalos jelentést, amely szerint a légi incidenst a kiöntött kávé okozta.
„Kinek áll érdekében, hogy ez az információ ilyen gyorsan kiderüljön? Ha a repülési igazgatóság szivárogtatta ki a jelentést, akkor minden világos, hiszen az igazgatóság igazgatóját Zorana Mihajlović juttatta tisztségre. A polgárok tisztában vannak vele, hogy ki áll az államfő elleni támadások mögött. Ezeknek a támadásoknak egy célja van: megdönteni a köztársasági elnök és a kormány hatalmát” – vádaskodott Pak.
Oliver Antić még ennél is nyíltabban fogalmazott és megállapította, hogy a repülő meghibásodásáért Zorana Mihajlović a felelős. A szóban forgó, Falkon típusú, repülőgép karbantartását arra szakosodott szakembereknek kellene elvégezniük, ilyenek viszont nincsenek Szerbiában és ez a közlekedési miniszter mulasztása, érvelt Antić, hozzátéve: jobb lenne, ha Mihajlović a saját dolgával foglalkozna.
Ha a kormány repülőgépeit karbantartó szakszolgálat valóban a közlekedési minisztérium hatáskörébe tartozik, és ha ez a szakszolgálat valóban nem rendelkezik a megfelelő káderállománnyal, akkor talán megállja helyét az állítás, hogy az aktuális miniszter is felelősnek tekinthető, ugyanakkor biztosan nem a szóban forgó incidensért, hiszen a dolgok jelenlegi állása szerint a gép ezúttal nem hibásodott meg, a kávé kilöttyentését pedig egyetlen mesterember sem akadályozhatta volna meg. Az állami tisztségviselők jól bevett szokása, hogy csak abban az esetben szeretnek felelősségről és hiányzó szakmaiságról beszélni, ujjal mutogatva a másikra, amikor nem saját magukról van szó. Arra az esetek többségében még nem volt példa, hogy valaki saját hibáját ismerte volna el. Persze elméletileg semmi kifogásolnivaló nem lehet abban, ha egyesek rámutatnak más hibájára, az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy ezt hol, hogyan és milyen érveléssel teszik meg. Annyi biztos, hogy egy magára valamit is adó politikus biztosan nem a szenzációhajhász címeket favorizáló bulvárlapok hasábjain utal kollégái mulasztására.
És egyébként is: annak lenne erkölcsi joga nyilvánosan más tévedésével, vagy hibájával foglalkozni, aki képes beismerni saját malőrjeit és vállalni a következményeket. De arra még ritkábban volt eddig példa, hogy egy állami tisztségviselő beismerte volna: lépései és döntései miatt megingott az általa vezetett intézmény iránti közbizalom, tehát ennek okán lemond tisztségéről. Csak kevesen értik meg, hogy nem ők az intézmény, amelynek élén pillanatnyilag éppen ők állnak, és hiába emlegetik szakadatlanul, hogy mennyire „szeretik” az adott intézményt, a politikai felelősségvállalás megtagadása ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
Ha pedig az oly sokat emlegetett szakmaiságnál tartunk és azzal foglalkozunk, hogy vajon melyik tisztségviselő végzi jól a rábízott feladatot és melyik nem, érdemes lenne megkérdezni Antićtól, hogy vajon milyen kérdések tekintetében látja el tanácsokkal az államfőt. Mert ha ő volt az, aki támogatta az ötletet, hogy az Európai Unió felé haladó Szerbia részt vegyen Moszkvában egy olyan eseményen, amelyet az EU szinte összes tisztségviselője bojkottál az ukrajnai válság miatt, vagy ha ő is helyénvalónak tartotta, hogy Nikolić tavaly év végén „lesárgázta” a Belgrádban vendégeskedő kínai miniszterelnököt, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nem végzi jól a munkáját.
