A vajdasági magyarok krimit, szórakoztató irodalmat és klasszikusokat olvasnak a legszívesebben, derült ki lapunk körkérdéséből, amelynek során a Mit olvas leginkább? kérdésre a válaszadók 27 százaléka jelölte meg krimit, szórakoztató irodalmat válaszlehetőséget, 22 százaléka a klasszikusokat lehetőséget, 14 százaléka a kortárs szépirodalmat lehetőséget, 34 százaléka pedig azt a lehetőséget, amely arra vonatkozott, hogy nem olvas.
A csütörtökön kezdődött 86. Ünnepi Könyvhéten összesen több mint háromszáz új kötet debütált, köztük jó néhány vajdasági kiadvány is. A könyvheti újdonságok kapcsán Tarján Tamás irodalomtörténész kifejtette, az idei kínálatot leginkább a szolidaritás, az egymással történő szót értés és közös gondolkodásra való törekvés jellemezte. Mint fogalmazott, meglepően sok nem tipikus kiadvány, köztük számos szakács- és életmódkönyv jelent meg idén a könyvhét alkalmából. Hozzátette, a könyvheti kínálatban meghökkentő módon előrenyomult a széles közönségsikerre számító, időnként a szó legszorosabb értelmében lektűrszerű, fikciós vagy dokumentumirodalomnak a kiadása. Ami a számokat illeti, Tarján összegzése szerint idén hattal kevesebb új kötet jelent meg, mint tavaly, és azoknak, akik az összes újdonság megvételére vágytak, összesen mintegy 964 ezer forintot kellett volna fizetniük értük. Az új könyvek átlagára az idei könyvhéten 2931 forint volt, ami 1,51 százalékos csökkenést jelentett a tavalyihoz képest.
A kérdés, amely sokunkban felmerülhet, vajon ez a csökkenés elegendő-e ahhoz, hogy többek számára nyíljon lehetőség arra, hogy hozzájuthassanak a könyvheti újdonságokhoz. A kiadványok ára szokott ugyanis az egyik leggyakoribb indok lenni akkor, amikor azt kérdezik tőlünk, miért nem vásárolunk, illetve miért nem olvasunk könyveket. A kettő persze nem feltétlenül áll szoros összefüggésben egymással, hiszen ahhoz, hogy olvassunk, nem feltétlenül kell megvásárolnunk a könyveket, számos alternatív megoldás is a rendelkezésünkre áll. A könyvvásárlás azonban, ahogyan maga a könyvolvasás is, minden kétséget kizáróan örömforrás, akár önmagunknak vásárolunk könyvet, akár másoknak. Még akkor is, ha a vásárlás hátterében különféle motivációs tényezők húzódnak meg. Egy, két évvel ezelőtti magyarországi online felmérés során arra a kérdésre, hogy mi miatt vette meg a legutóbb vásárolt könyvet, a könyv témája miatt válaszlehetőséget a válaszadók 59 százaléka, a szerző miatt lehetőséget a válaszadók 41 százaléka, a könyv kedvező ára miatt lehetőséget a válaszadók 16 százaléka, a könyv címe miatt lehetőséget a válaszadók 11 százaléka, a könyvet ajánló ismerősöm miatt lehetőséget a válaszadók 10 százaléka, a könyv borítóján lévő ajánló miatt válaszlehetőséget a válaszadók 6 százaléka, a könyv reklámja miatt lehetőséget pedig a válaszadók 5 százaléka jelölte meg. (A válaszadók több válaszlehetőséget is megjelölhettek.)
A könyv témája alapján történő vásárlás tudatosságot feltételez a fogyasztó részéről, részben a könyv szerzője alapján történő vásárlás is, feltéve persze, ha az előzetes tapasztalataink alapján döntünk úgy, hogy az adott szerző művét szeretnénk magunkénak tudni, nem holmi divathullám, esetleg a média, vagy egyéb tényezők befolyásoló ereje miatt. Tény azonban, hogy az ilyen és ehhez hasonló külső tényezők jelentős mértékben képesek befolyásolni a könyvvásárlásra vonatkozó döntéseinket. A már említett felmérés eredményei szerint a megkérdezett olvasók körében a legnépszerűbb könyvek az ún. sikerkönyvek voltak, ugyanis a megkérdezettek 60 százaléka jelölte meg az erre vonatkozó válaszlehetőséget. A népszerűségi listán ezeket a könyveket a szépirodalmi kiadványok követték 35 százalékkal, a történelmi témájúak 30 százalékkal, valamint az egyéb témájú kiadványok 25 százalékkal, illetve az életmóddal, egészséggel, otthonnal foglalkozó könyvek 24 százalékkal. A kutatás résztvevőinek körében közel egyforma népszerűségnek örvendtek az utazással, az ezotériával, a gyermek és ifjúsági témákkal, a különféle hobbikkal és a bulvártémákkal, valamint a gazdasági témákkal kapcsolatos könyvek, amelyek 10 százalék körüli eredményt értek el.
A felmérésből egyebek mellett az is kiderült, hogy a fiatalok lelkesednek a legkevésbé az olvasásért, hiszen a különböző korosztályok között az ő köreikben volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik egyáltalán nem forgatnak könyveket. A fiatalok olvasási szokásait illetően nem mutatott kedvezőbb képet a Családi olvasás éve keretében öt évvel ezelőtt elvégzett kutatás sem, amelyben azt vizsgálták, mikor, mennyit és mit olvasnak, illetve mivel töltik a szabadidejüket a tizenöt évesnél idősebb személyek. Az eredmények lesújtóak voltak: a megkérdezettek mindössze 4 százaléka tartotta szimpatikus időtöltésnek az olvasást. A válaszadók majdnem fele szívesebben tévézett, a negyede szívesebben hallgatott rádiót, 15 százaléka pedig szívesebben internetezett, mint olvasott. A kultúra iránt leginkább érdeklődő csoportokban ez a szám 17 százalék volt, az ún. szórakozni vágyó fiatalok csoportjában viszont a megkérdezetteknek mindössze 2 százaléka válaszolta azt, hogy szívesen kapcsolódik ki olvasással.
Azzal kapcsolatban, hogy a helyzet azóta pozitív vagy negatív irányba változott-e, nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni, feltevései azonban bizonyára mindenkinek vannak, akárcsak azzal kapcsolatban, milyen okok húzódhatnak meg a jelenség hátterében. A szakemberek már akkor is arra igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy a kutatás eredményeit le kell fordítani a gyakorlatra, arra fókuszálva, hogyan lehet vonzóbbá tenni az olvasást, illetve hogyan lehet megszerettetni a fiatalokkal az irodalmat.
Az olvasás pozitív hatásait órákig lehetne sorolni, de azt hiszem, teljességgel felesleges, hiszen az elméletek szintjén valamennyien tisztában vagyunk velük, sokkal inkább a gyakorlat az, ami hibádzik, nem azért, mert esetleg megfeledkeztünk volna mindarról, amit már gyermekkorunkban igyekeztek belénk plántálni tanítóink és tanáraink, hanem inkább azért, mert máshová tevődtek át a súlypontok a mindennapjaink során: a problémamegoldásra, a küzdelemre, a túlélésre. Közben pedig megfeledkezünk arról, hogy mindezek során esetenként a könyvek is sokat segíthetnek, akár azáltal, hogy kiszakítanak bennünket a mindennapokból, akár azáltal, hogy válaszokat adnak a kérdéseinkre, ha közvetlenül nem is, közvetett úton mindenképpen. Márpedig ha ezt vesszük alapul, akkor néhány doboz cigaretta vagy néhány sör ára nem is annyira sok egy olyan könyvért, amely felkínálja számunkra mindennek lehetőségét. A lényeg az, hogy olyan könyveket válasszunk, amelyek a legközelebb állnak hozzánk, illetve amelyek a leginkább érdekelnek bennünket, hiszen – Márai után szabadon – ösztönösen kell megkeresnünk azokat a könyveket, amelyek nekünk, személyesen mondhatnak vagy adhatnak valamit.
