Elgondolkodott már azon, hogy mi történik a leadott személyes adataival, miután például mobiltelefon-szolgáltatót váltott, vagy átment egy másik bankba? Azt tudja, hogy a személyes adatvédelem szerint egy szerződés megkötésekor senki sem köteles kiadni személyes adatait: nevét, személyi számát, címét, amennyiben úgy ítéli meg, hogy azok az adatok esetleg rossz kezekbe kerülhetnek? De hogy ezután mi történik? Semmi. Amennyiben nem adjuk át személyi igazolványunkat, hogy azt vagy lefénymásolják, vagy kinyomtassák róla az adatokat, megfosztjuk magunkat bizonyos szolgáltatásoktól. Hiszen a személyi igazolvány az egyetlen okmányunk, ami alapján azonosítanak bennünket a szerződéssel.
Szerbiában több mobiltelefon van használatban, mint ahány lakosa van az országnak. Egyre több az olyan felhasználó, aki az úgynevezett okostelefonokat alkalmazza. Ezek a készülékek már szinte az életünk részévé váltak, nemcsak telefonálunk velük, hanem üzenetet váltunk, élményeket örökítünk meg, emlékeztetnek bennünket erre-arra, könyvet, újságot olvasunk rajtuk, családi fotókon keresztül családtagjainkat hordozzuk magunkkal, illetve a világhálón keresztül szinte az egész világgal kapcsolatba léphetünk. De nemcsak mi lépünk kapcsolatba a világgal, hanem a világ is velünk. A világháló pedig egy olyan adathalmaz, ahol minden nyomot hagy, és nyomot hagy az internet-, illetve telefonszolgáltatóknál is. Egy-egy sms-t vagy bármilyen más elektronikus kommunikációt vissza lehet hívni, újraolvasni vagy meghallgatni. És ezt meg is teszik. A belügyi biztonsági szervek. Elméletileg akkor, amikor az indokolt, amikor a bíróság úgy látja, hogy egy bizonyítási pernél vagy nyomozásnál fontos szerepet játszhat egy lehallgatás. Egyes szolgáltatók 12 hónapig, mások rövidebb ideig, de vannak, amelyek tovább őrzik ügyfeleik elektronikus adatait. Az elmúlt egy évben csak az egyik mobiltelefon-szolgáltatónál, amely internet-hozzáférést is biztosít, több mint 70 ezer esetben nyújtottak be az állami biztonsági szervek igénylést az adathozzáféréshez. Ezekről a benyújtott igénylésekről azért tudunk, mert ez a szolgáltató a törvényes előírásoknak megfelelően nyilvántartást vezet róluk, de a másik két szolgáltató már nem, így hivatalos adataink sincsenek arról, hogy hány esetben végeztek lehallgatást mobiltelefon-felhasználók körében. Hogy mi ebben a rossz, hiszen a belügyi szervek csak vezetnek valamiféle nyilvántartást erről? Semmi, abban az esetben, ha ez a lehallgatás bíróságilag is indokolt. Amennyiben valóban nincs más mód egy bűncselekmény bizonyítására. Abban az esetben viszont, ha azt nem a bíróság rendeli el, nincs rá különösebb ok, és feltörik a postaládánkat, felhasználják a talált adatokat, képeket, beszélgetéseket, már személyi jogokat sértenek. Nem hiába irányoz elő a személyi adatok védelméről szóló törvény súlyos büntetéseket az adatokkal való visszaélés esetén. És nem hiába szükséges a személyes adataink védelme. Azok határoznak meg bennünket. Például a személyi szám számos fontos adatot tartalmaz rólunk, feltünteti a születési dátumunkat, nemünket, de még arról is tartalmaz információkat, hogy melyik városban születtünk. Nem is gondolnánk, hogy egy fénykép, egy üzenet mennyi mindent mond el vallásunkról, politikai nézeteink, vagy más érdekképviseletünkről, egészségügyi állapotunkról, családi állapotunkról, családtagjainkról. Ezáltal már nem lehetetlen egy kívülálló számára az azonosításunk. Sem pedig hozzátartozóinké.
Ennek ellenére, hinnünk kell, hogy az állami biztonsági szervek nem élnek vissza adatainkkal. Az viszont már elgondolkodtató, mi történik azokkal az adatokkal, amit egy internet, vagy mobiltelefon szolgáltatónál hagytunk, miután felbontottuk velük a szerződést. A kukába kerülnek? Vagy jobb esetben megsemmisítik őket? Netán éveken keresztül őrzik őket egy nem megfelelően védett adatbázisban? A nem kellő felelősséggel kezelt adatok ugyanis illetéktelen kezekbe is kerülhetnek. Egyáltalán nem mindegy, hol kötnek ki azok vagy az e-mail postaládánk jelszava. A jelenleg érvényben levő elektronikus kommunikációról szóló törvény azonban ezzel nem foglalkozik kellő mértékben, a személyes adatokról szóló törvény pedig nem minden esetben konkrét, így félreértelmezhető – állítja a személyes adatok biztosa. Mint mondja: új, korszerűbb és jobban átgondolt törvényre van szükség.
Addig viszont jól gondoljuk át, kinek milyen információt adunk ki, és milyen adatokat tárunk a nyilvánosság elé.
