– A lányomnak sikerült a felvételije, kínai nyelvet fog tanulni – újságolta Szabadka központjában egy hölgy a barátnőjének. – Jól teszi! Hogy manapság milyen gyakorlatiasak ezek a fiatalok!– hangzott a válasz. – Ehhez ragaszkodott, nem tudtuk lebeszélni róla, de ez manapság legalább egy perspektívát kínáló szak – vigasztalta magát az anyuka.
Igen, a gazdasági mélyrepülés, a növekvő munkanélküliség közepette a legnehezebb dolog a pályaválasztás, mind a középiskolát végzetteknek, mind a nyolcadikosoknak. Ez utóbbiak talán még nehezebb helyzetben vannak, mint négy évvel idősebb társaik. Az általános iskolát végzettek körében idén is az egészségügyi, a közgazdasági szak volt messzemenően a legnépszerűbb, a gimnáziumok, a négyéves elektrotechnikai szakok is többé-kevésbé az élvonalban végeztek. Természetesen minden ország célja az, hogy minél több fiatal iratkozzon négyéves középiskolába és tanuljon tovább egyetemen, de meglepő, hogy az említett divatos szakok mellett számos négyéves szak mennyire háttérbe szorul. Egy, a szőlészetéről, borászatáról ismert vidéken furcsa, hogy a négyéves szőlész-borász szakra is csak néhányan jelentkeztek. Ám országos szinten a hároméves szakok ilyen mértékű alulmaradása, veresége idén is meglepte a közvéleményt. Ma már a kereskedő, a szakács, a pék, a hentes szakma sem menő, mindegyik szak leendő elsős osztályában bőven maradt szabad férőhely. Szerbiai szinten a kőművesekből éppen hogy csak össze tudnának hozni egy osztályt, a piktor szakma iránt sem nagyobb az érdeklődés. Nagybecskereken egyetlen magyar ajkú fiú szeretne villanyszerelő lenni. Az iskolák igyekeznek új szakokat nyitni, remélve, hogy ezzel felkeltik a diákok és a szülők érdeklődését, de például Szabadkán a hároméves vízépítész kísérleti szakra egyetlen diák sem jelentkezett, és igen elenyésző volt az érdeklődés a szintén újdonságnak számító fémmegmunkáló-gép kezelő szakma iránt is, amelyet úgy hirdettek meg, hogy ezzel a diplomával tényleg nem gond az elhelyezkedés.
Nyugat-Európa is hasonló gonddal szembesült az elmúlt években: villanyszerelőből, vízvezeték-szerelőből, szabóból, cipészből, cukrászból, pékből Franciaországban, Olaszországban is hiány van. Néhány éve kiderült, Londonban egyetlen olyan vízvezeték-szerelő mester sincs, akit házhoz lehetne hívni, ha csöpög a csap. Persze, azonnal tettek is érte – ösztöndíjakkal és egyéb kedvezményekkel –, hogy a kézműves-, kisipari szakok vonzóbbá váljanak.
A társadalom egyik legnagyobb bűne az, ha egy tehetséges, szorgalmas gyerek a család anyagi helyzete miatt nem tud gimnáziumban vagy más, a képességeinek megfelelő négyéves középiskolában továbbtanulni. Ám tény, hogy a szerbiai szülők többsége is szívesebben képzeli el még gyengébb képességű, kétes szorgalmú gyereke jövőjét úgy, hogy öltönyben, nyakkendőben egy irodában ülve keresi majd a kenyerét. Meg lehet érteni ezt a szülői szándékot, de mint az egyik kevésbé népszerű fővárosi gimnázium igazgatója fogalmazott, nem néznek az idén sem könnyű tanév elé, hisz nagyon sok olyan diákjuk lesz, aki az általános iskolában tele volt kettes, hármas osztályzatokkal, de mivel ezek a gyengébb tanulmányi előmenetelű diákok is feltüntették iskolájukat a kívánságlistán, s volt náluk szabad hely, a minisztérium központi számítógépe annak rendje-módja szerint be is osztotta hozzájuk ezeket a tanulókat. Felmerül a kérdés: lehet, hogy e gyengébb előtudású diákok „végigszenvedik” majd a gimnáziumi éveket, holott bizonyára van köztük olyan is, aki ügyes kezű, és jó mesterré válhatna?
Ki építi a házakat, ki szereli a villanyt, ki süti a kenyeret, ha mindenki a közgazdasági, egészségügyi és egyéb divatos szakok felé orientálódik?
Nyilvánvaló, a pályaválasztás terén kellene sokkal többet tennie a minisztériumnak, hogy ne legyenek a diákok, szülők magukra hagyatva, és minél több gyerek találja meg azt a középiskolát, amely képességeinek, adottságainak a leginkább megfelelő: az is, aki most kishitűségből vagy a család anyagi helyzete miatt nem a gimnáziumot választja, holott ott lenne a helye, és az is, aki a túlzott ambíciók miatt végigbukdácsol egy négyéves elit középiskolát, holott ügyes pék vagy cukrász lenne belőle.
