Tijana Jurić esete megerősít több olyan vélekedést, amelyek a köztudatban gyakoriak: Rossz emberek vannak; Hiába igyekszünk a lehető legjobb tudásunk szerint nevelni gyermekeinket, mindenre felkészíteni és minden rossztól megóvni őket, borzalmas dolgok ennek ellenére is történhetnek velük; A szerbiai sajtó az esetek többségében nem tartja magát a médiát szabályozó törvényekhez és etikai kódexéhez.
Szinte pontosan egy éve múlt, hogy Bajmokon eltűnt a tizenöt éves szabadkai Tijana Jurić. Egy ártatlan, nyílt gyermekarc nézett vissza ránk a nyomozás segítésének érdekében nyilvánosságra hozott fényképekről. Tijana igazi „jókislány” volt. A képek alapján úgy tűnt, hogy ellenben az uralkodó trendekkel, nem próbált meg arcfestéssel és egyéb női praktikákkal koránál idősebbnek látszani. Hozzátartozói és barátai elmondása szerint nem volt rá jellemző a csavargás és az éjszakai dorbézolás, nem keveredett rossz társaságba, és nem kereste idősebb férfiak ismeretségét – hiszem, hogy ha mindennek az ellenkezője lett volna igaz, azt a botrányokból és szaftos címlapsztorikból táplálkozó bulvársajtó biztosan kiderítette volna. Tijana Jurić mégis áldozattá vált. Egy surčini férfi áldozatává, aki a végzetesnek bizonyuló éjszakán állítólag túlságosan sok alkoholt fogyasztott, és valamiért úgy érezte, minden áron meg kell szereznie a lányt. Még akkor is, ha ahhoz el kell gázolnia gépkocsijával, majd beráncigálni abba, később ütlegelni, megkísérelni megerőszakolni és végül megfojtani.
Az ilyen jellegű bűncselekmények különösen letaglózzák a társadalmat, hiszen az embereket saját tehetetlenségükkel szembesítik. Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen lehetetlen elkerülni, amelyektől nem tudjuk megvédeni sem magunkat, sem szeretteinket. Olyanokkal is történhet rossz, akik nem hívják ki maguk ellen a sorsot. Ugyanakkor az ember természeténél fogva problémamegoldó lény, aki minél többet szeretne tenni azért, hogy bizonyos dolgok ne történhessenek meg többször, vagy legalábbis ne gyakran.
A rendőrségi szakértők szerint eltűnés és elsősorban emberrablás esetén az első huszonnégy óra döntő jellegű. Minél több idő telik el az emberrablást követően, annál nehezebb élve, sértetlenül felkutatni az áldozatot. Ennek ismerete vezérelte Tijana Jurić édesapját, amikor nem sokkal lánya holttestének fellelését követően kezdeményezte az úgynevezett Tijana-törvény elfogadását. Ennek lényege az, hogy a rendőrség – ellenben az eddigi gyakorlattal, amikor az eltűnést követően általában 48 órát vártak a kereséssel és a nyomozással – azonnal megtegye a szükséges lépéseket az érintett személy felkutatására. Ez a kezdeményezés végül a rendőrségről szóló törvény módosítási javaslatának a részévé vált és a köztársasági parlament a napokban fogadta el. A törvénymódosítás szövege szerint amennyiben az eltűnést követően a rendőrség úgy méri fel, hogy az eltűnt személy bűncselekmény áldozatául esett, vagy eshetett, azonnal megteszi a szükséges lépéseket, bevetve minden rendelkezésére álló erőforrást és együttműködve más állami szervekkel, intézményekkel, illetve civil szervezetekkel és polgári csoportosulásokkal.
Bár a belgrádi sajtó úgy kommentálta a törvénymódosítást, hogy a rendőrség minden egyes eltűnést követően azonnal megkezdi a nyomozást, a rendelkezés szövegének figyelmes olvasását követően világossá válik, hogy a törvényhozó diszkréciós jogot hagyott a rendőrségnek, hogy eldönthesse, az azonnali cselekvés mely esetekben indokolt és melyekben nem. A törvényhozó ezzel azoknak a szakértőknek a megjegyezését vette figyelembe, akik szerint az eltűntek jelentős része önszántából távozik – vagy tartósan, vagy átmenetileg, vagy nézeteltérés, vagy tinédzser esetében esetleg rossz osztályzatok, szülők elleni lázadás miatt –, a rendőrség pedig egyszerűen nem tudna minden egyes bejelentést követően azonnal eljárni, ez túlságosan leterhelné.
Most jó lenne azzal fejezni, hogy a törvénymódosításnak köszönhetően feltehetőleg nem történik több, a Tijana Jurić ellen elkövetett bűncselekményhez hasonló. Ha most ezt tenném, nem mondanék igazat. Tijana Jurićot rövidesen elrablását követően meggyilkolták. Hiába reagált az eltűnés bejelentését követően azonnal a rendőrség és hiába segítette a kutatásban a sajtó, a gyermek nem került elő élve. Mert gonosz emberek igenis vannak. Emberek, akiknek nem fontos, hogy valakit valahol szeretnek és hazavárnak.
