Nem első eset, hogy a rovatunkban napirendre kerül a téma, de hát az elmúlt tizennégy évben, amióta legfelsőbb szinten első ízben felvetették a vagyon eredetének kivizsgálásával kapcsolatos törvény meghozatalát, lényegében semmi sem történt. Ezen azonban igazán nem kell csodálkozni, hiszen – amint az a legtöbb esetben kiderült – nemcsak az újsütetű nábobokat, hanem egyes befolyásos volt és aktuális politikusokat is érzékenyen érintett volna. Érthető, hogy ezen a ponton rendre megbuktak a kezdeményezések, hiszen nincs olyan miniszter, aki hajlandó volna tudatosan maga alatt vágni az ágat.
A tény, hogy melyik politikus hogyan gazdagodott meg, általában a „másik oldal”, vagyis az ellenzék megnyilatkozásaiból derül(t) ki. A hatalomért vívott harc ugyanis nem ismeri az egymás iránti korrekt magatartás határait, s már (nem csak) a Balkánon honos gyakorlat szerint az ellenfélnek ott igyekeznek ártani, ahol csak lehet.
Persze, ugyanezek a politikusok a saját szennyesükről egy szót sem ejtenek. Ez a viselkedés arra a falusi dobosra emlékezteti az embert, aki a háború idején mindennap az utcasarkokon megállva fennen hirdette az ellenség harctéri veszteségeit. Mígnem az egyik paraszt meg nem kérdezte: „és mi van a mi veszteségeinkkel?” A válasz: „Azt a túlsó oldalon dobolják”.
Az sem mellékes dolog, hogy a pénzemberek, különösen a választások időszakában, kiadósan támogatják az egyik, vagy éppen mindegyik pártot. Előre ugyanis nem lehet tudni, hogy kik kerülnek a „polcra”, s ezért nem árt mindegyik politikai tömörülést idejében zsebre vágni.
Szóval jócskán van rejtegetni valójuk azoknak a nagy „hazafiaknak”, akik elsősorban a hasukkal és a zsebükkel tisztelik a nemzetüket és a választópolgáraikat.
Éppen ezért hat furcsán a miniszterelnök napokban tett bejelentése, miszerint már készül a vagyon eredetének igazolását megkövetelő törvény, s előreláthatólag szeptember végén, szentesítés végett, a honatyák elé is kerülhet. Ha a reálisan elvárható eredménynek csak a fele megvalósul, már az is igen nagy szó lesz, s az sem kétséges, hogy a kormányelnök testőrségét jó lesz megsokszorozni. A vagyon eredetével kapcsolatos kíváncsiskodásoknál ugyanis nem babra megy a játék, s akik sokat veszíthetnek (márpedig van belőlük jócskán), aligha fognak garasoskodni annak érdekében, hogy az egész akció sutba kerüljön.
A már most, különféle szinten elejtett szavakból azonban arra lehet következtetni, hogy a bejelentés a télire várható tartományi és önkormányzati választási kampány előszele. Hozzáértők állítják, hogy a jelenlegi rezsim is tisztában van ezekkel a piszkos ügyekkel. Az adóhivatalban ugyanis tudják, hogy nagyjából kinek mije van, és mi után fizet adót. Vagyis amit az érintett vagyonosok igyekeznek elsíbolni az állam szeme elől, azt nem a saját tulajdonukként tüntetik (f)el.
Hogy ezzel adócsalást követnek el? Persze! De ez a „tevékenység” a térségünkben (és még sok országban) valóságos sportnak számít.
A leendő törvény másik sarkalatos pontja, hogy vonatkozzon-e a politikusokra is?
Tessék!? Ha valamelyikük összelopott Isten tudja mennyi szántót, legelőt és lakást, ezután is nyugodtan alhat? Csak az újgazdagok hánykolódjanak álmatlanul a párnáikon?
Ha már így indulunk neki, akkor jogos a kérdés: lesz ebből egyáltalán valami?
