Amióta kitört a bedőlt hitelek „láza”, az érintettek folyamatosan azt követelik, hogy az állam nyújtson nekik segítő kezet. Ez elsősorban a svájcifrank-alapú kölcsönökre vonatkozik, hiszen az alpesi állam valutájának árfolyama az elmúlt két évben – képletesen szólva – az egekbe szökött, s magával rántotta a havi részleteket is. Ismeretes, hogy jórészt emiatt, nagyobbára azonban azért dőltek be a banki hitelek, mert a hitelező pénzintézmények annak idején az ügyfeleikkel olyan szerződést írattak alá, amelyben fenntartják maguknak a jogot, hogy –„az ügyviteli politikájukkal összhangban” – egyoldalúan változtassanak a kamatlábon. Ez a gyakorlat különösen a hosszú távú hitelek esetében katasztrofális következményekkel járt. Van rá példa, hogy az adós évekig törlesztette a részleteket, de még mindig nagyobb összeget követel tőle a bank, mint amennyi kezdetben volt. Azóta a havi ráták – természetesen – alaposan megnövekedtek, s a polgár egyszerűen nem képes eleget tenni a kötelezettségének.
Közismert tény, hogy a jelentősebb összegre szóló hitelek esetében a bankok ingatlanban fedezetet követelnek, vagyis rátáblázzák a hiteleket a meglevő vagy megvásárolt ingatlanra. Ha az adós nem fizet, olykor jóval áron alul, elveszíti a zálogba csapott vagyonát, illetve annak az érintett részét.
Lehet, hogy a kormány már korábban számított ezekre a problémákra, mert a képviselőházzal törvényt fogadtatott el, amelynek értelmében a bankok csak a jogi személyekkel kapcsolatos behajthatatlan hitelekkel kereskedhetnek. Mégpedig úgy, hogy egyik pénzintézmény csak a másiknak adhatja el az ilyen jellegű érdekeltségét. Azóta annyiban módosult a helyzet, hogy már külföldi alapok is „beszállhatnak az üzletbe”. Ez a napokban meg is történt. Annak ellenére ugyanis, hogy az ilyesmi bárhol a világon üzleti titoknak számít, az Erste Bank közhírré tette, hogy egy cseh alapnak úgynevezett csomagban eladta 85 szerbiai vállalattal kapcsolatos kinnlevőségét – ennek 23,5 millió euró az értéke. A lényeget azonban, vagyis azt, hogy mennyit kapott érte, nem közölte.
A szakemberek szerint könnyen megeshet, hogy a szóban forgó összegnek mindössze tíz vagy ennél is kevesebb százalékáért adta tovább a követelését. Persze sokan felteszik a kérdést, hogy mi ebben az üzlet. A bank már lemondott erről a pénzről, mivel a legtöbb esetben felszámolt, vagy csődeljárás alatt levő cég tartozásáról van szó, tehát minden euró, amit kapott, rendkívüli bevételnek számít. A vevők általában nemzetközi szinten is ilyen tevékenységben járatos alapok, akik megfelelő szakembergárdával, nem különben módszerekkel rendelkeznek az adósságbehajtás terén. Ők pontosan tudják, hiszen jó előre tájékozódnak, hogy a csődtömegben még milyen ingatlan van, amiből ők is kivehetik részüket. Talán mondani sem kell, hogy igényüket a névleges adósságra jelentik be. Ha sikerül a vételárat megvalósítaniuk, a további összeg jelenti számukra a tiszta hasznot.
Mint fent említettük, jelenleg csak a jogi személyek adósságával lehet kereskedni, de a Szerb Nemzeti Bank azt fontolgatja, hogy ebbe a körbe bevonja a magánszemélyek bedőlt hiteleit is. Nos éppen ez ellen tiltakoznak az érintett polgárok. Legnagyobb részük ugyanis tisztában van azzal, hogyha az ő adósságukat a bank eladja valamelyik (külföldi) adósságbehajtó alapnak, rövid idő alatt ez számukra igen súlyos következménnyel járna. A rendszerint magánkézben működő alapok aligha fognak kesztyűs kézzel bánni az adósokkal, s igyekeznek majd minél rövidebb idő alatt rátenni kezüket a zálogként felkínált (és szerződésileg rögzített) ingatlanra. Vagyis minden teketória nélkül elárverezik az emberek feje felől a házat, lakást.
A dolog pikantériája, hogy a kormány és a Szerb Nemzeti Bank illetékesei is még nemrég arról igyekeztek meggyőzni a bedőlt hitelek tulajdonosait, hogy a hatályos törvény – miszerint a bankok csak egymás között kereskedhetnek ezekkel a hitelekkel – védi őket. A legújabb bejelentés tehát igencsak derült égből villámként érte, és ráébresztette az egyesületüket is, hogy az SZNB „kalapot cserélt”, vagy könnyen megeshet, hogy a jogi személyek mellett őket is átengedi a gazdasági törvényszerűsségeknek. Tehát szabad prédává válnak a nemzetközi piacon.
És ennek következtében több ezren nincstelenné válhatnak.
