Van az országban egy ember, aki nélkül megállna az élet. Talán még a nap sem kelne fel vagy nyugodna le, ha ő nem lenne, vagy ha nem adna engedélyt erre a Napnak. Ennél az embernél senki sem bölcsebb vagy tájékozottabb, ő az Übermensch, akiről oly sokat írtak, aki jó pásztorként irányítja az Untermenscheket. Ez az ember nemcsak az egyetlen megmondhatója mindennek, hanem valamiféle messiásként az ország prosperitásának a záloga. Mivel van, azért mindenki nyugodtan szenderülhet mély, nagyon mély álomba, hiszen biztos lehet benne, életére és jövőjére gondot viselnek. Hát nem megbocsáthatatlan vétség, sőt, hálátlanság, ha valaki erre az önfeláldozó emberre támad? Az, mégis vannak olyanok, akik nem riadnak vissza ettől a gaztettől. Azok pedig még többen vannak, akik árgus szemekkel őrködnek a folyamatok felett, és egyetlen támadást sem mulasztanak el észrevenni.
Branko Ružićnak, a Szerbiai Szocialista Párt alelnökének nem először sikerült megingatnia Aleksandar Vučić kormányfőnek, a Szerb Haladó Párt elnökének és Ivica Dačić kormányfő-helyettesnek, a Szerbiai Szocialista Párt első emberének a kapcsolatát – bár az érdekre épülő kapcsolatokat egyébként sem nehéz megingatni. Tavaly nyáron Olja Bećković Utisak nedelje című műsorában – ha emlékszik még valaki a sokéves múlttal rendelkező és még Slobodan Milošević rezsimjét is túlélő vitaműsorra – kritizálta nyíltan az SZHP és a kormány politikáját. Azt követően Vučić egy kormányülésen szólította fel Dačićot: döntse el, hogy az SZSZP a hatalomhoz tartozik, vagy inkább ellenzékből kíván politizálni. Mert ha a hatalom része, akkor nem beszélhet ellene, nyomatékosította a kormány első embere. Ahogyan azt akkor megállapítottuk, a mindenkori kormány stabilitásának tekintetében valóban nem előnyös, ha egy hatalmi politikus megkérdőjelezi a hivatalos döntéseket és az állampolitikát, ugyanakkor az építő jellegű kritika hiánya vagy megfogalmazásának megtiltása összeegyeztethetetlen a demokratikus államokkal szemben támasztott elvárásokkal.
A fiatal és a lázadó jelzővel illetett Ružić ezúttal akkor „tévedett”, amikor a minap egy belgrádi kávézóban találkozott Igor Mikićtyel a Partizan Grobari (Sírásók) szurkolói csoportjának egyik vezető egyéniségével. Ružić a találkozón készített közös fényképet azonnal feltöltötte Facebook-profiljára, és kifejtette: örül, hogy megismerhette Mikićet, „aki tisztességes, becsületes és csodálatos ember, de ami még ennél is fontosabb, tetőtől talpig igazi Grobar.”
A legtöbben most vélhetőleg azt hiszik, a kormány és a hatalmi koalíció a szurkolói csoportok rossz híre miatt tartotta vitathatónak Ružić találkozóját. Ez viszont nem így van. A Facebook-bejegyzést követően nyilatkozó kormánytagok azért nem tartják egy hatalmi politikus számára megfelelő beszélgetőpartnernek Mikićet, mert a hírhedtté vált Szerbia–Albánia-focimeccsen ő volt az, aki az állami televízió kamerája elé ugorva trágár szavakkal illette Vučićot.
Az SZHP politikusai megállapították: azzal, hogy Ružić egy, Vučićra „támadó” személlyel találkozott, valójában ő maga is a párt és az ország első emberére támadt. Az SZSZP politikusai élen járnak azok között, akik képmutató módon részei lennének a kormánynak, miközben nyíltan Aleksandar Vučić ellen ügyködnek, mondta Nebojša Stefanović belügyminiszter.
A leghevesebb és érzelmektől túlfűtött védőbeszédet azonban Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter, a hatalmi Szocialisták Mozgalmának elnöke fogalmazta meg: „Sajnálom, hogy nem lesznek választások. Főleg akkor sajnálom, amikor látom, hogy hogyan viselkedik az SZSZP tagságának egy része, és kikkel találkozik. Mint Ružić. Jó embernek nevez egy olyan személyt, aki megsértette a kormányfőt. Ilyen körülmények között nem lenne rossz választásokat tartani. Aleksandar Vučić harcostársa vagyok, és bármikor, bárhol kész vagyok őt megvédeni.”
Időközben Ružić az SZSZP és az SZHP választóitól, Vučićtól és Dačićtól is bocsánatot kért viselkedése miatt. A sértett, azaz Vučić, még ebben is talált kivetnivalót, pontosabban értetlenségének adott hangot, amiért Ružić Dačićtól is elnézést kért.
A belpolitikai pengeváltás újfent megerősítette, hogy az SZHP és a hatalmi koalíció némelyik másik pártja a rendkívüli köztársasági parlamenti választások megtartását sürgeti, és ragadozóként csap le minden botcsinálta afférra. Hogy mikor lesznek ezek a választások, az természetesen egyetlen embertől függ. Ezt ő maga is nyíltan kimondja, mintha ebben semmi visszásság nem lenne. Van egy olyan érzésem, hogy nem is olyan sokára. Mert bár október közepén azt mondta, a következő hat hónapban nem lesznek rendkívüli parlamenti választások, ez még nem zárja ki annak lehetőségét, hogy 2016 áprilisára vagy májusára kiírják az előrehozott választásokat. Kellemes meglepetés lenne, ha egy Vučićhoz hasonló populista elszalasztaná a lehetőséget, hogy tőkét kovácsoljon pártja népszerűségéből, és ne tartsa meg az egyébként is esedékes tartományi, valamint helyhatósági választásokkal egy időben a köztársaságit is. Addig majd csak fenntartja valahogy pártja népszerűségét, az ügyeletes áldozat és minden irányból támadott mártír szerepében való tetszelgés már igencsak jól megy neki, pártjának választóbázisa pedig éppen erre vevő. Arról meg már vélhetőleg végleg letett, hogy az ország értelmiségi rétegének szimpátiáját is megszerezze magának, ezért felesleges finomkodnia. Egyébként is: a folyamatos elbutításnak köszönhetően mind kisebb az esély arra, hogy az értelmiségi réteg kiszélesedjen, és tömeggé duzzadjon azoknak a köre, akik megkövetelnék a józan észt nem sértő politizálást, illetve akik felfognák, hogy mi sorolható a támadás kategóriájába, és mi nem.
