Ha mókás kedvemben lennék, az egyszeri székelyhez hasonlítanám a kormányfőnket, hiszen azt mondanám, egyik és másik eszköze is a furfangosság. Az elmúlt napok eseményei azonban teljes mértékben nélkülözik a mókát. Aleksandar Vučićra hazugságvizsgálót kapcsoltak. Ő maga kérte a vizsgálatot. A gép pedig megmutatta: a kormányfő nem hazudik. Ezt jelentette be a hétvégén a különleges rendőri alakulatok vezetőivel a háta mögött (!) Nebojša Stefanović belügyminiszter...
Az események azonban mintegy két hónappal ezelőtt kezdődtek. Akkor ártalmatlannak tűnt az egész ügy. Néhány héttel ezelőtt még talán felmerült annak a gondolata, hogy a Kurir–Informer-viszály csak egy színjáték, ahol az egyik napilap csak azt akarja bebizonyítani, hogy a polgárok érdekeit tartja szem előtt, közben ellenzékivé vált, a másik napilap pedig minden erejét bevetve arra igyekszik rámutatni, ha bárki a kormányfőt vagy az államvezetőség döntéseit kritizálja, kárt okoz Szerbiának. Csak reménykedni lehetett, hogy Aleksandar Rodić, az Adria-Media Group, illetve a keretében működő Kurir napilap tulajdonosa, valamint Dragan J. Vučićević, az Informer napilap fő- és felelős szerkesztője közötti vita hátterében (nem kis) pénz áll, és amint az egyik vagy a másik fél megkapja a kitűzött összeget, egymás feketítése, az egymás elleni szennyes kiteregetése feledésbe merül. Nem így történt. A vita egyre inkább elmélyül, és egyre veszélyesebb kijelentések kerülnek a nyilvánosság elé, ma már nem csak két vagy három fő vitázik, hanem egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A tömeg Vučićević köré csoportosul, hogy megvédje a kormányfőt Aleksandar Rodićtól, aki sorban olyan ügyeket közöl, amelyek (ha azok igazak) egy normális államban számos embert juttatnának börtönbe.
A Kurir hétvégi számában Aleksandar Kornic, a Kurir volt igazgatója (aki életvitele miatt súlyos anyagi gondokkal küzd) arról nyilatkozott a napilapnak, miként fizették le őt Vučićević, Damir Dragić, az Informer igazgatója, Andrej Vučić, a kormányfő fivére, illetve maga Aleksandar Vučić, hogy Aleksandar Rodić, valamint édesapja, a Kurir korábbi tulajdonosa, Raja Rodić ellen nyilatkozzon. Erre az újságcikkre reagált a kormányfő, poligráfvizsgálatnak vetette alá magát, hogy elmondja, ő nem ismeri Aleksandar Kornicot, és soha nem találkozott vele, illetve nem kínált neki pénzt, sem pártfunkciót. A belügyminiszter jelentette be a hazugságvizsgálat eredményét. Kijelentette, a rendőrség megmutatja, hogy Szerbia jogállam, és nem irányíthatja bűnöző, valamint meg fogják akadályozni az ország destabilizációját. Hozzátette, a kormányfő bebizonyította, ő is csak egy egyszerű polgár, akinek a pozíciójánál is fontosabb az igazság. Azt is hozzátette, hogy Kornic viszont visszautasította a hazugságvizsgáló használatát.
Furcsa posztja lett ennek a poligráfnak: ha valaki nem akarja elvégeztetni a hazugságvizsgálatot, akkor biztosan rejteget valamit, vagy nem mond igazat, ha viszont valaki önként rákapcsolódik a gépre, csak igazat mondhat. Közben pedig a szerbiai jogrend nem is ismeri el bizonyítékként a poligráfvizsgálat eredményét. Csupán a nyomozásnál, a bizonyítékok feltárásának egyik eszközeként használják. Vagyis politikusaink az utóbbi időben gúnyt űznek a nyomozók munkájából. Közben pedig senki nem kérdez rá, hogy mi van a történet többi résztvevőjével. Mi áll az egész viszály hátterében? A szóba került milliók milyen forrásból származnak? Arról nem is beszélve, hogy Kornic lefizetésének története még nem zárult le, egy olyan telefonbeszélgetést tettek közzé ugyanis a Kurir napilap honlapján, ahol szóba kerül az a bizonyos találkozó és az összeg (persze a telefonbeszélgetésből kiderül, a felek mindegyike tudja, miről van szó), és újabb összeget próbál kicsalni Vučićevićből a Kurir volt igazgatója.
A felvétel végighallgatásából sok minden kiderül, az is például, hogy Kornic miért küzdhet anyagi gondokkal, de sokkal aggasztóbb a felvetés, miért tartotta fontosnak a kormányfő, hogy frissen-gyorsan hazugságvizsgáló elé üljön, mikor nem először vádolják meg „valamivel”...
Az viszont végképp nem világos, hogy egy zsarolásból, kenőpénz-tranzakcióból, korrupcióból hogyan lehet levezetni az állam destabilizációjának elméletét. Közben pedig sokkal súlyosabb elméletek, olykor ötletek hangzanak el a tévéadásban attól az embertől, aki állítólag a kormányfő védelme mellett száll síkra.
Talán nem így van, de azért felmerül a gondolat, hogy netán összeesküvés-elmélettel akarják emelni a kormányfő (csappanni látszó) népszerűségét.
