Az európai autómentes nap – European Car Free Day – 1998 óta minden évben szeptember 22-én a társadalom környezettudatosságát erősíteni hivatott rendezvénysorozat – immár valóban Európa-szerte.
Nemcsak a nagyvilágban, hanem mifelénk is bringára pattantak az emberek, hogy felhívják egymás figyelmét a megnövekedett autóforgalom okozta környezeti és egyéb problémákra. Eredetileg nem egymás figyelmét szándékoznak ők felkelteni, csak hát, akikhez szólnának, azok nemigen pattannak bringára velük együtt, így nemigen ér el hozzájuk az üzenet sem.
De ne legyünk ünneprontók.
Az autómentes nap ugyanis ünnep: a természetre, a környezetre, az egymásra való odafigyelés ünnepe.
Harmatos kora reggeleken szívesen karikázok a frissen sült kenyér illatát ontó pékség vagy a közeli kisbolt felé. Hova, hova ilyen korán? – rikolt rám egy ismerős. Ki korán kel, hamar elfárad! – szellemeskedik egy másik. Van, aki igyekszik valami barátságosat odabökni a szembe gurulónak, más csak mosolyogva biccent. Derűsek az ilyen reggelek. Valahogy szebben kezdődik velük a nap.
Az autóban ülő embert nem üdvözik a suli felé tekerő, álmos szemű nebulók, neki nem bólogatnak vissza a reggeli misére tipegő nénikék. Tehát nemcsak az ózondús levegővel lesz szegényebb.
Az autómentes napon mindenféle kutatás mindenféle eredményei napvilágot látnak, ecsetelik a fenntartható környezet- és emberbarát városi közlekedés előnyeit, rámutatnak a közösségi, a kerékpáros és a gyalogos közlekedés fejlesztésének szükségességére.
Az autómentes naphoz 2002 óta kapcsolódik az Európai Mobilitás Hét. A szeptember 16. és 22. közötti időszak rendezvényeinek pénzügyi fedezetét az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága állja, mert rá akarja venni a rendszerint autóval munkába, iskolába vagy kikapcsolódni járó polgárokat, hogy az utazáshoz fenntartható alternatív közlekedési módokat vegyenek igénybe.
Bevallom, most nagyon röstelkedem. Rövid távra ugyan itt a bicaj, de hosszabb távra már régóta nincs alternatívám.
Vonat? Sínbusz? Alig. Aligha. Eddig se volt sok járat. Most meg azt olvastam, hogy „Horgos és Kanizsa felé ezentúl nem közlekedik a hajnali 3,45-ös sínbusz, ezzel összhangban pedig a kanizsai állomásról sem indítják a 6 óra 52 perces járatot. Zenta és Nagykikinda irányába nem mehetnek a 7 óra 25 percessel, a 13 óra 10 percessel és a 15 óra 44 percessel, így csak az esti 21 óra 30 perckor induló járat marad az arrafelé utazóknak. Visszafelé szintén megszűnik az eddig 12 óra 22 perckor és a 20 óra 58 perckor induló járat.”
Autóbusz? A Magyarkanizsáról, Horgosról Szabadkára utazó diákok órákat várnak a tanítás kezdetére, amikor nem reggeli, hanem délelőtti, pl. 11 órakor kezdődő gyakorlati órákra utaznak. Reggel 8-tól ugyanis csak 12 óra után indul busz. Szombaton 14 óra után már semmiféle járat sincs.
Kiszámítottam: ha délben van Magyarkanizsán egy félórás sajtótájékoztatóm, 11-kor indul a buszom oda, és 14-kor vissza. Beleszámítva a gyalogolást vagy bicajozást a buszállomásig, 4 teljes órám megy el. Ha kocsival megyek, egy, legfeljebb másfél, amennyiben minden traktor épp előttem battyog.
Így bizony nehéz megtalálni a megfelelő alternatív, környezettudatos megoldást.
