Amikor kicsivel több mint három éve felbomlott a koalíció Szabadkán, és a 2012-es választások előtti két évet a Demokrata Párt egyedül kormányozta végig, a Vajdasági Magyar Szövetség pedig ellenzékből politizált, úgy tűnt, valóban volt értelme a „kivonulásnak”. A hibák a kormányzó párt részéről időről időre felszínre kerültek, beszéltünk róluk, sajtótájékoztatókon ismertették az újságírókkal és a polgárokkal, hogy mi zajlik az önkormányzatban, mi az, amit megígértek és mégsem tartottak be stb.
Ezt követően választanunk kellett. Ezt a választást egy olyan kampány előzte meg, amely során számtalanszor végighallgattuk, hogy a helyi demokratákkal soha többé nem hajlandó együttműködni a legnagyobb magyar párt, és tulajdonképpen a többi kis párt, mint a VSZL, az LDP, a bunyevácokat tömörítő pártok is a DP hibáinak hangsúlyozására alapozták a választási kampányukat. Egyértelmű volt azonban, hogy Szabadkán a két nagy párt, vagyis a DP és a VMSZ fogja ismét irányítani a várost, csak az volt a kérdés, melyik kerekedik felül, ki lesz az, aki megszabja a határokat, a tárgyalóasztal élére ül.
A választási eredmények ismertetését követően több mint egy hónapot vártak a szabadkaiak arra, hogy kiderüljön, végül ki kivel hajlandó kormányozni. Amikor a kilenc párt – a Szerb Haladó Pártot és a VMDP-t kivéve – aláírta a koalíciós megállapodást, a legtöbb elemző, szakértő azt mondta, ilyen hatalmas koalíciót, ekkora káderállománnyal képtelenség lesz koordinálni, és tulajdonképpen inkább semmi sem fog történni, mint hogy a sokrétű koalíció érdemben, pontosan sokrétűsége miatt majd a tettek mezejére lépjen.
Sajnos a politikai elemzőknek lett igazuk. Alapvetően nem egyes tisztségviselők munkájára térnék ki, nyilván mindegyiküknek van az elmúlt hat hónapban elért és felmutatható eredményük. A szabadkai önkormányzatban 2012 októberében 321 alkalmazott dolgozott, az önkormányzati alapítású közvállalatokban pedig 1423-an. 2010 márciusában 330 alkalmazottja volt a városnak, akkor a polgármester tanácsadója azt mondta, harminc százalékkal kevesebb alkalmazottal sikeresen lehetne irányítani az önkormányzatot. Hogy ma pontosan hányan dolgoznak a városi közigazgatásban és hányan a közvállalatokban, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy a városháza épületén belül hónapokon keresztül tartott a tervezés, irodák kialakítása és a költözés, annak érdekében, hogy minden tanácsadó, segéd és szakmunkatárs elférjen, vagyis, hogy a kilenc koalíciós szerződést aláíró párt tagjai számára munkahelyek teremtődhessenek.
Az alkalmazottak számára csak azért tértem ki, hogy világos legyen, nem számít, hogy megváltozott-e helyi szinten a pártok összetétele, vagy sem. Úgy tűnik, nem ezen múlik, hogy haladás tapasztalható-e a politizálásban, a hozzáállásban. Akármennyire fájdalmasan hangzik ugyanis, az elmúlt hat hónapban a pártok idejét az kötötte le, hogy elhelyezkedjenek a bársonyszékeikben, illetve, hogy minél több ismerősüket beültessék valamelyik állami intézménybe.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amikor a városi képviselő-testület legutóbbi ülését figyeltem a televízió képernyőjén. Egy igazgatói kinevezésen túl az Állami Számvevőszéknek a város 2011-es költségvetéséről szóló jelentése szerepelt napirenden. A vitának tulajdonképpen csak azért volt értelme, mert így a polgárok részletesebben megismerkedhettek a jelentéssel, a jelentést elvetni nem, csupán elfogadni és megfogadni lehet.
A revizor több helyen kiemeli a visszaélés gyanúját keltő hibákat, olyan dolgokra mutat rá, mint például a Harcosok sorakozója lakótelepen épülő uszoda versenypályázata körüli hibák, miszerint előbb aláírták a szerződést a kivitelezővel, minthogy a pályázati határidő lejárt volna. A koalíció tagjainak mindegyike megdorgálta a Demokrata Párt mostani képviselőit, s arra kérték őket, a jövőben, ők közösen, ne folytassanak majd ilyen politizálást. A DP képviselői pedig finomítottak a kijelentéseken: nem olyan mértékű visszaélésekről van itt szó, hiszen nem tűnt el pénz, csupán adminisztrációs félreértésről van szó, valaki nem elég hozzáértően végezte a munkáját.
Az ülésen számos hasonló hibára felhívták a figyelmet, kiemelték, hogy több helyen felmerül a bűncselekmény gyanúja, de valójában senki sem gondolta komolyan, hogy ezért bárki felel majd, csak arra kérték egymást illedelmesen, a jövőben ilyen ne forduljon elő. Attól függetlenül történt mindez, hogy a vkt mostani képviselői között ott ül a város volt polgármestere, és többen, akik az előző városvezetőségben és a mostaniban is betöltöttek valamilyen pozíciót. S attól függetlenül, hogy a választások idején a DP ellen induló pártok többsége ezekkel a visszaélésekkel kampányolt. Egyszerűen a napnál is világosabbá vált, senki sem szeretné elveszíteni a megszerzett pozíciót.
Ami mindezen felül a legjobban elkeserített, feldühített, az a mondat volt, amelyet Maglai Jenő, a VMSZ frakcióvezetője, a VMSZ legutóbbi polgármesterjelöltje mondott. Mondanivalójának lényege az volt, hogy a DP tulajdonképpen hálás lehet a VMSZ-nek, szerencséjük, hogy most a hatalmi koalíció részei ők is, mert ha ellenzékben lenne a VMSZ, akkor szétszednék a demokratákat, mint kutya a lábtörlőt. Örülnék neki, ha eljönne az idő, amikor az effajta „fenyegetések”, „ígérgetések” valóra is válnak. Addig, amíg mindegyik hatalom homokba dugja a fejét, és a nyilvánvaló visszaéléseket „megbocsátja”, mert most állítólag ez a polgárok érdeke, a polgárok többsége egyszerűen nem fog hinni a politikusoknak. Hitelességről egyik párt esetében sem igen beszélhetünk, a tervek megvalósításával pedig egyelőre nem nagyon haladnak a mostani vezetők. De itt az újabb ígéret, hogy majd most másként lesz!
