Mi a véleménye arról, hogy a különböző szerbiai fesztiválokra az eddiginél jóval kevesebb pénz jut?
A gazdasági válság miatt érthető ez a takarékoskodás: 42%
Nem a kultúrán kellene spórolni: 26%
Nem járok fesztiválokra, nem érdekel: 30%
Szavazatok száma: 314
Hallottam már olyan véleményt is, hogy akkor fog értéke lenni a kulturális eseményeknek, ha borsos belépődíjat fizettetnek, s ha szinte luxussá válik egy-egy eseményre való eljutás, akkor majd igazán megbecsüljük, ha ott lehetünk mondjuk egy-egy hangversenyen, színházi előadáson, zenei vagy filmfesztiválon. Máskor meg arról hallunk, hogy mind több ingyenes programot kellene biztosítani, hogy a kultúra mind szélesebb körben elérhető legyen. Akár egyikkel, akár másikkal értünk is egyet, tény, hogy ma már az ingyenes és a belépődíjas kulturális események is vagy eltűnnek vagy szegényedik a program vagy csak nagy nehézségek árán, a lehető legtöbb helyre való pályázással, a pénzek megszerzéséért a lehető legtöbb ajtón való kopogtatással sikerül a korábbi évekhez hasonló színvonalat nyújtani. Merthogy az események megszervezése pénzbe kerül, a nagyobb fesztiválok esetében sok pénzbe, viszont mind kevesebb anyagi fedezet jut ezek megvalósítására. Nemcsak a köztársaság lesz egyre szűkmarkúbb, hanem a tartományi, önkormányzati források is apadnak. Idén azonban a legtöbben a köztársasági költségvetésből jutó összegek miatt elégedetlenek, mondhatni jogosan, ugyanis idén a köztársasági büdzséből mérföldekkel kevesebb pénz jut a fesztiválok megszervezésére is.
Csak néhány példa: a Nišville Jazz Festival idén nem kapott pénzt a dzsesszfesztivál megszervezésére, a palicsi Európai Filmek Nemzetközi Fesztiválja idén nyolcszor kevesebb pénzt kapott volna, mint tavaly, de az utolsó pillanatokban az 1,3 millió dinárt 5 millióra sikerült bővíteni, de ez is csak mintegy fele annak az összegnek, amit a minisztérium eddig elkülönített a fesztivál számára, az újvidéki Exit fesztiválnak 40 milliót ítéltek meg, de a minap még arról szóltak a hírek, hogy az összeget még mindig nem utalták át, ahogyan a szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál is csak az utolsó pillanatban kapta meg a köztársaságtól a pénzt, egy héttel a fesztivál előtt már arról is szó volt, hogy mégsem sikerül megtartani a fesztivált.
Ha minderre konkrét magyarázatot követelünk – ahogyan tették, teszik ezt a szervezők is – azt a választ kapjuk, hogy a gazdasági helyzet miatt egyszerűen nem jut több pénz a fesztiválokra, a kulturális programok megszervezésére. Ezt a választ kapják a szervezők. Közben meg azt látjuk, hogy az igazság az, hogy van, amire jut, van amire meg egyáltalán nem, ahogyan például a Szerb Írók Társasága nem kapott pénzt a nemzetközi írótábor megtartására, díj odaítélésére és nemzetközi projektum megvalósítására, a Szerb Írók Egyesülete viszont 2 millió dinárt kapott a rendezvényeire és díjak kiosztására a művelődési minisztériumtól.
A körkérdésünkre válaszolók nagy része, majdnem fele egyet ért a magyarázattal. Úgy gondolják, érthető a takarékoskodás a gazdasági válság miatt. A válaszadók egy része is elfogadja azt, hogy takarékoskodni kell, de nem éppen a kultúrán kellene spórolni. Míg szavazóink egynegyede nem is jár fesztiválokra, ezért nem is érdekli őket, hogy miből gazdálkodhatnak. Kérdés, hogy ők milyen fesztiválokra gondolnak, ugyanis azt is figyelembe kell vennünk, hogy fesztivál nem csak a sokak által zajosnak mondott és a fiataloknak szóló zenei rendezvények, mint amilyen az EXIT vagy a Trenchtown (ez utóbbit például a hírek szerint csupán egynapos koncerttel tartják meg a városközpontban, ami már köszönőviszonyban sem áll az eredeti koncepcióval), hanem fesztivál bizony egyebek mellett a palicsi filmfesztivál, az újvidéki nemzetközi irodalmi fesztivál, a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválja, a szabadkai Desiré Nemzetközi Színházi Fesztivál, a szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál, a legrangosabb vajdasági magyar népzenei és néptáncfesztivál, a Durindó és Gyöngyösbokréta, a magyarkanizsai Jazz, improvizatív zene... dzsesszfesztivál, a szabadkai Interetno, az Etnofest világzenei fesztivál és még hosszasan sorolhatnánk.
Ez sem érdekel minket? Ugye, hogy igen. Nos, akkor gondoljuk át még egyszer: valóban belegyezően kellene bólogatnunk, hogy ilyen és ehhez hasonló rangos rendezvények költségvetésén próbálnak spórolni (akár a köztársaság, a tartomány vagy az önkormányzat), miközben abban is biztos vagyok, hogy amikor külföldön vagy hozzánk érkező külföldieknek kívánjuk minél jobb színben feltüntetni az országot, szeretjük hangsúlyozni azt, hogy milyen nagyszerű rendezvényeink vannak?
