A történelem ismétli önmagát – amikor az átlagember meghallja vagy elolvassa ezt az elcsépelt, agyonhangoztatott kijelenést, általában egyetért vele, s mindig keres a múltban egy olyan történést, amely nem olyan rég a szeme előtt ismétlődött meg, igazolva ezzel a bölcsességet.
Nem új keletű dolog az, ami most zajlik a szerb oktatásban a nyolcadikosok felvételije körül. 1995-ben hasonló események borzolták a kedélyeket. A diákok szemszögéből akkor és most is biztos, hogy egészen másként festett, fest a dolog.
1995 júniusa: első, igazán nagy vizsgájukra készültek az 1980-ban születettek. Anyanyelvből és matematikából felvételiztek a középiskolába, mivel akkor ez a vizsga még nem a kisérettségi nevet viselte. A legtöbben mindkét tárgyból különórákra jártak, amelyeket a szülők fizettek. Aztán elérkezett a nagy nap, mindenkinek számot kellett adnia anyanyelvi tudásáról. A teszt kitöltése után hazafelé bandukolva hármunkat meglátott Nyíki Pista bácsi, aki azt mondta: „Nagy nap ez az életetekben, életetek első nagy vizsgáján vagytok túl, ezt meg kell ünnepelni.” Valóban nagy nap volt, mivel több diák szeretett volna gimnáziumba iratkozni, mint amennyi szabad helyet hirdettek meg. Az utóbbi években ilyen probléma – legalábbis Zentán – nincs. A Mignon kávézóban Nyíki bácsi a szokásos italát kérte (fröccsöt, de nem szódával, hanem csapvízzel), mi pedig egy-egy üdítőt rendeltünk. És ott, akkor, abban a pillanatban éreztük, hogy milyen fontos dolog is történik az életünkben: túl voltunk életünk első igazán fontos vizsgáján, és egy, a város életében fontos szerepet betöltött helyen ülünk, a beszélgetőpartnerünk pedig nem más, mint a város egyik legismertebb figurája. Délután a szüleim, nagyszüleim kapcsolatrendszerének köszönhetően sikerült nem hivatalos információhoz jutnunk: a magyar teszten 19 pontot gyűjtöttem. Ez a szám egészen estig, az állami televízió híradójáig volt érvényes. Akkor kiderült, hogy a szerb nyelvű teszteket ellopták, így a felvételi eredményét megsemmisítették. És mi lesz a magyar tesztekkel? – hangzott a kérdés, s erre is gyorsan jött a válasz: ha a többség tagjai közül valaki lop, annak mindenki viselje a következményeit. Vagyis a magyar nyelvű teszteken elért eredményt is törölték. Helyette az ötödiktől a nyolcadik osztályig, magyar nyelvből elért év végi érdemjegyeket adták össze. Az én esetemben a négy ötös húsz pontot jelentett, eggyel többet, mint amit a teszten elértem. Másnap, a matematikateszt előtt és után egy kérdés foglalkoztatott mindenkit: ugye, ezeket a tesztlapokat ezúttal nem lopta el senki? És, mint utólag kiderült: nem lopta el, a matematika felvételi renden zajlott le.
Tizennyolc évvel ezelőtti történetet írtam le. Mi hárman, akik akkor Nyíki bácsival iszogattuk italunkat, nem sokat értettünk meg a történésekből, de a szüleinken láttuk, hogy valami nincs rendben. Igazából nem értettük, mi a gond, hiszen az összesített eredményeket pár nap múlva kifüggesztették az iskola bejáratánál, s igazából nem is akart senki ezzel külön foglalkozni, mivel akkor még zajlott a boszniai háború.
Valószínű, hogy a mai diákokat sem viselte meg az, hogy a matematika kisérettségit először elhalasztották, majd miután az oktatási miniszter szavát adta, hogy az eredményeket nem semmisítik meg, hétfőn érkezett a hír: sem az anyanyelvből, sem a matematikából elért pontok nem számítanak, a diákokat a hatodik és a nyolcadik osztályos eredményeik, valamint az országos és tartományi versenyeken elért helyezéseik alapján rangsorolják. Nincs ez így rendjén, mondják azok a belgrádi szülők, akik 500 eurót fizettek ki magántanároknak, hogy felkészítsék a gyerekeiket a kisérettségire. És azok szerint sincs ez rendben, akiknek a fiaik, lányaik olyan általános iskolába jártak, ahol magasabbak voltak a követelmények, ahol egy ötösért sokkal jobban meg kellett izzadni, mint azokban a kis falvakban, ahol a tanítók sokkal könnyebben adnak jobb jegyet. A tesztek kinyomtatása nem olcsó mulatság, s ha azt meg kell ismételni, az bizony nem kis összeg. Azoknak a tanároknak, akik felügyelték a tesztírást, és azoknak is, akik javították a tesztlapokat, a munkáját semmibe vették.
Ha a június 28-a után esedékes kormányátalakításról szóló megbeszélésen nem váltják le az oktatási minisztert, vagy ő korábban nem nyújtja be lemondását, akkor a kormánykoalíció jelenlegi népszerűsége jelentősen csökkenhet.
Popper Péter szerint a historicizmus szerint a történelem bizonyos ismert törvények alapján elkerülhetetlenül egy bizonyos végpont felé halad. Hogy mi lett a történet vége 1995-ben? Az oktatási miniszter nem mondott le, decemberben aláírták a daytoni békeszerződést. És mi történt 1999-ben, amikor az 1995-ben középiskolába iratkozók egyetemre készültek? Abban az évben a NATO-légicsapása foglalkoztatta Szerbia lakosságát, eltörölték az egyetemi felvételit, a sorrendet a középiskolás eredmények alapján határozták meg.
Az 1995-ös mese kis változásokkal, módosításokkal 2013-ban megismétlődött. Csak a helyszín nem változik...
