Washington, június 28.
„Nagy hete volt az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak: a kisebbségek pozitív diszkriminációját és a választásokhoz való zavartalan hozzáférési esélyüket biztosító törvényeket jelentősen meggyengítette, az egyneműek házasságát megkülönböztető szövetségi előírásokat viszont eltörölte – az első meg az utolsó ügyet ráadásul egyetlen fős szavazattöbbséggel. Az amerikai politikai rendszer természetéből kifolyólag azonban tovább folyik a konzervatív jobboldal „kultúrharca” a szövetségi államok szintjén – elsősorban a nők ellen.
A legutóbbi epizódra a texasi állami törvényhozásban került sor, ahol a tavalyi elnökválasztási kampányban magát meglehetősen ostobán lejárató Rick Perry kormányzó (aki ifj. Bush korábbi helyetteseként került hatalomra Texasban 13 évvel ezelőtt) rendkívüli ülésszakot hívott össze, hogy elfogadtasson egy törvényt a magzatelhajtás 20. hét utáni megtiltásáról, valamint az abortuszt végző orvosok rendelőinek mindenféle mesterséges feltétellel való elűzéséről.
A törvényt erőteljesen ellenezték a demokraták, de a republikánus többség gond nélkül megszavazta volna, ha nem lép közbe Wendy Davis, egy korábban alig ismert ötvenéves állami szenátornő. A házszabályokat kihasználva – amit a szövetségi szenátusban ülő republikánusok számtalanszor alkalmaznak – az volt a terve, hogy 13 órán át tartó felszólalással megakadályozza az éjféli határidő előtti szavazást.
Helyszíni tudósítók szerint semmiféle szünettartásra nem kapott engedélyt, még az illemhelyre sem engedte ki a jobboldali munkaelnök. De a demokrata szenátornő mindenre felkészült, tornacipőben jelent meg, hogy kibírja a talpon állást és azt, hogy még a szónoki állványra sem szabad könyökölnie. Röviddel délelőtt 11 után kapott szót, és 11 órán át szónokolt megállás nélkül, amikor az elnöklő észbe kapott és azzal az ürüggyel vette el tőle a mikrofont, hogy „eltért a tárgytól”. A valódi ok azonban a szavazás éjfél előtti lebonyolításának kényszere volt. Ez meg is történt, kihirdették az előre borítékolható eredményt – csakhogy...
Csakhogy időközben működésbe lépett a közvetlen demokrácia. Davis teljesítményéről – meg rúzs színű futócipőjéről (a hölgy ugyanis szenvedélyes kocogó) – már nap közben röpködtek a hírek a világhálón, a Facebookon, különösen pedig a Twitteren: nem kevesebb, mint 400 ezer „csivit” született a beszéde alatt, sőt Obama személyesen is „becsivitelt” a tömegnek. Ennek következtében estére hatalmas villámcsődület keletkezett a texasi törvényhozás kupolacsarnokának karzatain, hogy támogassa a tömeg érdekeit védelmező honanyát.
A tömeges közönség éjfélkor hatalmas ünneplésben tört ki, és mint a republikánus elnöklő kénytelen volt beismerni, a szavazás nem zajlott le rendben éjfél előtt, így az ülésszakot sikertelenül kellett zárni. Perry másnap mindenféle primitív vádakkal illette a szenátort, holott saját párttársai folyamatosan csinálják ezt az amerikai szenátusban, ahol még csak nem is kell vég nélküli beszédeket tartaniuk, elég, ha elegánsan bejelentik az obstrukció (angolul filibuster) szándékát. A kormányzó azt is bejelentette, hogy még egy rendkívüli ülésszakot összehív, ahol „tesznek róla”, hogy ne lehessen – szabályos módszerekkel se – megakadályozni a konzervatív akaratot.
Ez valószínűleg így is lesz, ám akkor is megmutatkozott, hogy a demokráciának vannak új lehetőségei. Hasonló elszánt harcot folytattak tavaly a wisconsini tömegek az ottani republikánus hatalom szakszervezet-ellenes rendelkezései miatt. Végül ők is elbuktak, de kiállásuk felvillanyozta az átlagembert: akkor is van a szervezkedő embernek szava, amikor már úgy tűnik, hogy elveszett.
Wendy Davis egyébként életútja miatt is megérdemli az elismerést. Iskolázatlan, elvált szülők gyermekeként 18 évesen, egyedülálló nőként szült, pincérkedés mellett diplomált angol irodalomból évfolyamelsőként a Texasi Keresztény Egyetemen, majd a Harvardon fejezte be a jogot. Öt évvel ezelőtt került be a texasi törvényhozásba, ahol azonnal a leghatékonyabb újoncnak nyilvánították, majd a Fort Worth-i napilap a nép legjobb szolgája címet adományozta neki.
Sokasodnak azok az ügyek, amelyekben a jobboldali hatalmi elit egyre erőszakosabban tör a kisemberek jogainak elvonására. Erről szól Obama minden korábbinál durvább lejáratási kísérlete és a minden egyes javaslatával szembeni vak és makacs ellenállás. A jövő kiszámíthatatlan, de mint a texasi eset is mutatja, nem biztos, hogy csak a jelenlegi elitnek vannak esélyei.
