Ön szerint miért csökken a vajdasági magyarság lélekszáma?
Kevés az olyan vajdasági magyar ember, akinek a családi köréből, rokonságából senki sem költözött külföldre az elmúlt húsz évben. Mint mindannyian megtapasztalhattuk, a családi és ismeretségi körünkből a fiatal munkanélküli szakemberek, nyomorgó ifjú házaspárok vándoroltak ki a jobb élet reményében, valamint a magyarországi egyetemi oklevelet szerzett fiatalok maradtak az anyaországban vagy távoztak valamely nyugat-európai országba, sőt más földrészre a szakmai, anyagi érvényesülésben bízva. Ez azt jelenti, hogy az ő gyerekeik is már külföldön születnek, ott járnak iskolába. A legújabb tapasztalatok azt mutatják, ma már a vajdasági magyar nyugdíjasok közül is sokan az elköltözést választják, korábban távozott gyerekeik, unokáik után mennek, leggyakrabban az anyaországba.
A legutóbbi népszámlálás adatai szerint számos vajdasági községben a magyarság létszáma 10–20 százalékkal csökkent a tíz évvel korábbi adatokhoz viszonyítva. Ezt nem csak a magyar diákok számának csökkenése bizonyítja, a községekben a mind több eladhatatlan, üres ház támasztja alá, hanem olyan „apróság” is, hogy hétvégeken, a nagy vallási ünnepek alkalmával a határátkelőkön rengeteg olyan külföldi, leginkább anyaországi rendszámtáblás személygépkocsit láthatunk, amelyekben olyanok ülnek, akik az itt, Vajdaságban maradt szülőkhöz, rokonokhoz látogatnak haza néhány órára, illetve egy-két napra. Mint ahogyan péntek délutánonként például a horgosi határátkelőn szembesülhetünk a legszemléletesebben azzal, hogy milyen sok vajdasági magyar fiatal tanul magyarországi középiskolákban, egyetemeken. Ilyenkor velük vannak tele az autóbuszok, amelyek legtöbbje a határig közlekedik csak, úgyhogy a szülők tucatjai várják a hétvégére hazajövő gyermekeiket a határ innenső oldalán.
A lakosság fogyatkozása azonban egész Szerbiát sújtja. Nemrégiben jelent meg az adat, hogy mintegy 1600 falunak egyetlen lakosa sincs, további 200 kisebb településen pedig nincs húsz évnél fiatalabb lakos. Évente 30 ezerrel csökken Szerbia lakossága. Két évvel ezelőtt 1460 olyan település volt Szerbiában, ahol egyetlen gyerek sem született. A minap pedig az az adat sokkolta a közvéleményt, hogy a 20 és 34 év közötti fiatalok mintegy fele – mintegy félmillió személy – otthon él a szüleinél, s egyharmaduknak semmiféle esélye sincs az önállósodásra, mert egyáltalán nincs bevétele. Sokan közülük előbb-utóbb a külföldi munkalehetőséget választják. Az elmúlt tíz évben több mint 146 ezer, főleg felsőfokú képzettséggel rendelkező szerbiai lakos költözött el az országból. A múlt év végén a Világgazdasági Fórum kutatást végzett 133 ország munkavállalói körében, és számunkra meghökkentő eredményre jutottak. Szerbia a munkaerő elvándorlását illetően a létező legrosszabb, a sorrendben 132. helyen áll. Csupán a Bahama-szigeteki Guyanát előzi meg, ugyanis csak innen vándorolnak el a szerbiainál nagyobb arányban a szakképzett fiatalok. Egyetemi végzettséggel, tudományos rangfokozattal.
A szerbiai gazdaság mélyponton. Számos valamikor virágzó gyár ajtajára lakat került. S ha a gazdaság ilyen elképesztően nagy bajban van, az a társadalom minden pórusában érezteti negatív, káros hatását. Ennek vált áldozatává a gyermekvállalási szándék és lehetőség is, hisz számos fiatal házaspár a munkanélküliséggel küzd, de a bizonytalan munkahely, a szégyenletesen alacsony bér is elriasztó hatású. Emiatt sokan gyermektelenek maradnak, illetve egy gyermeknél többet nem mernek vállalni. Vannak apróbb intézkedések, ám az állam még mindig igen keveset tesz annak érdekében, hogy növekedjen a gyermekvállalási kedv. Nem vagyunk gyermekbarát közösség. Mint néhány napja beszámoltunk róla, elfogadás előtt áll az MNT népesedési akcióterve, amely a vajdasági magyarságra vonatkozó, egyre aggasztóbb népesedési mutatókat kísérli meg pozitív irányba mozdítani. ,,Ha csupán a puszta születési és elhalálozási számokat vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy évente nagyjából egy nagyobb magyar faluval van kevesebb magyar. Ez nem hungarikum. Ez a jelenség ugyanúgy jelen van az itt élő szerbek, románok vagy horvátok körében is”, fogalmazott a minapi közvitán Korhecz Tamás, az MNT elnöke. Talán a szerbiai illetékesek is példát vehetnének az MNT akciótervéről, elkészíthetnének egy átfogó országos stratégiát, hogy lelassuljon a népesség csökkenése. A legfontosabb a külföldi befektetők idevonzása, országszerte új munkahelyek egész sorának a megnyitása kellene, hogy legyen. Hisz a gazdasági termelés az alapja mindennek. Gazdasági fellendülés nélkül szomorú jövő vár e térségre.
A vajdasági magyarság nagyarányú asszimilációját a válaszadó olvasóink 18 százaléka tartja égető problémának. Ez elsősorban a szórványmagyarság körében óriási gond. Nemrégiben a verseci magyar kultúregyesület vezetőjével folytatott beszélgetésből derült ki, hogy már több mint 20 éve megszűnt Versecen a magyar oktatás, az elvándorlás, a vegyes házasságok, a gyermekvállalási kedv lecsökkenése, egyszóval a diákok számának megfogyatkozása miatt. Nem volt ez mindig így, épp a kultúregyesület honlapján olvasható az 1954-ben végzett általános iskolások tablóképe fölött a megjegyzés, hogy abban az évben 840 magyar ajkú diák volt a helyi általános iskolában. Mint az elnök elpanaszolta, a gyermekek szerb osztályba járnak, a legnagyobb baj az, hogy néha azt tapasztalják a művelődési egyesületi próbák alkalmával, hogy egymás közt már szerbül beszélnek.
Azt szokták mondani, minden mindennel összefügg: ha lenne munkalehetőség, tisztességes megélhetés, akkor az anyagi jólét hatására lelassulna az elvándorlás és több magyar gyerek születne még a szórványban is. Hiszem azt, hogy ha több magyar gyerek lenne, szívós munkával még sikerülhetne elérni, hogy megerősödjön a magyar nyelvű oktatás, fellendülne a magyar művelődési, közösségi élet is, tehát az asszimilációt is mérsékelni lehetne.
