A Vajdasági Magyar Szövetség eddigi egyik legnagyobb váláságát élte meg az elmúlt hónapokban. Külső és belső erők feszítették a pártot. Hogy vége van-e már a krízisnek, nem tudni, de úgy tűnik, a pátvezetés máris igyekszik kiutat keresni a hullámvölgyből. Az erőfeszítések a felfelé araszolást sejtetik. Erre enged következtetni Pásztor Istvánnak, a párt elnökének az a minapi bejelentése, hogy a VMSZ nem indít önálló listát a Magyar Nemzeti Tanács megválasztására, hanem olyan listával kíván indulni, amely tükrözi a vajdasági magyarság keresztmetszetét.
Több ízben is elhangzott a párt tisztségviselői részéről, hogy a VMSZ elleni támadássorozat végső célja, hogy a Demokrata Párt saját emberei révén ellenőrzése alá vonja a Magyar Nemzeti Tanácsot. A jövőben jelentős jogosítványokkal rendelkező nemzeti tanácsok tulajdonképpen a kisebbségek helyzetét befolyásolhatják, ha élni kívánnak, illetve tudnak a törvény adta jogokkal. Egyáltalán nem mindegy magyar szempontból, kikből is áll majd a 35 fős testület. Éppen ezért minden jogos és alaptalan támadás után, úgy gondolom, a legkézenfekvőbb adu a VMSZ vezetése számára éppen a nemzeti tanácsok megválasztására vonatkozó lépés lehetett a párt konszolidálásának reményében.
Pásztor István kijelentését – miszerint a névjegyzékre rekord idő alatt összegyűlt 130 000 magyar aláírás bántja a Demokrata Párt és mások szemét, s emiatt következett be a büntető hadjárat, melynek célja egyértelműen a párt legyengítése – sokan bírálták. Azok, akik feliratkoztak a magyar névjegyzékre, nem a VMSZ-t támogatták, hanem magyarságukat vállalták, mondják nemcsak kávéházi, baráti beszélgetéseken, hanem lapunk internetes kiadásában a hozzászólásokban is. Ez vitathatatlan tény, viszont azt az érdemet, hogy a VMSZ ezt megszervezte, végigcsinálta, ugyanúgy nem lehet elvitatni a legszervezettebb párttól. Hogy ez kötelessége volt, ha már a legszervezettebbnek és a legnagyobbnak mondja magát és ténylegesen az is? Ilyen alapon minden vajdasági magyar pártnak kötelessége lett volna besegíteni, mégsem csinálták. A nagy munka végeztével méltán lehetett büszke a vezetés a teljesítményére. Az alaposan megtépázott tekintélyű párt most értelemszerűen ismét ehhez a tartalékhoz nyúl.
Pásztor István több alkalommal is elmondta vagy utalt rá, hogy hajlandó nyitni a közösség felé. Ezt egy-két alkalommal bizonyította is, például értelmiségi kerekasztalt szervezett, Zentán tanácskozásra hívta az értelmiséget, a közéleti személyiségeket, ígérte, hogy a nemzeti intézmények kijelölésekor sem néhány ember fog dönteni, mint eddig, s ígérte, hogy listáján a VMSZ-tagok mellett más pártok, civil szervezetek és az egyházak valamint az értelmiségiek képviselői is helyet kapnak. Súlyos és fontos ígéretek ezek. Nagyon nehéz lesz még egyszer mozgósítani a vajdasági magyarságot.
A Magyar Koalíció megalakulását a magyar választók voksukkal jutalmazták. De a választások után ez az összefogás nem működött. Most ismét van egy kezdeményezés a magyar pártok összefogására. Vajon a választók elhiszik-e, hogy ezúttal valamennyinek a közösség szolgálata a célja és nem más? Ugyanilyen fontos meggyőzni a választókat, hogy a Magyar Nemzeti Tanács fontos, sőt a legfontosabb testülete a délvidéki magyarságnak. Ezt csak úgy lehet, ha a VMSZ elszámoltatja az eddigi testület vezetőit. Hiába alakult meg elsőként a Kárpát-medencében az MNT, hiába működött hét évig, ha a közösség nem érezte, hogy a fontos dolgokban fontos döntéseket hozott volna, vagy kiállt volna a közösségért.
Internetes kiadásunkban arra a kérdésre, hogy a történtek után a VMSZ megerősödik-e vagy sem, illetve változatlan marad-e minden a pártban, a szavazók többsége azt válaszolta: a VMSZ megerősödve kerül ki a válságból. Mégsem ez az uralkodó nézet, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk a válaszokat. Összesen 860-an szavaztak. A válaszadók 34 százaléka (297-en) úgy látja, hogy a VMSZ megerősödve kerül ki a támadások okozta hullámvölgyből. Valamivel kevesebben, a szavazók 28 százaléka (248-an) gondolja úgy, hogy a külső és belső támadások meggyengítették a pártot, de ha ehhez még hozzáadjuk a válaszadóknak azt a 22 százalékát (189-en), akik arra voksoltak, hogy szétesik a párt, akkor a közmegítélés szerint (bár a minta nem reprezentatív), megállapíthatjuk, hogy bajban van a VMSZ. A szavazók 14 százaléka viszont úgy tartja, minden marad a régiben, azaz nem rengeti meg a VMSZ-t az ellene irányuló támadássorozat, s nem is profitál a történtekből.
Az elmúlt hónapok eseményei mindenképpen változásra kényszerítik a VMSZ-t. Ma már nem politizálhat úgy, mint tegnap.
