(Fotó: Molnár Edvárd)
Szerdán tűzeset volt Szabadkán. A város keleti bejáratánál, a szeméttelep közelében főként az újrahasznosításra összegyűjtött műanyag égett. Félelmetes fekete füstoszlop szállt a magasba, gomolygott, majd lassan beterítette a környéket. Eddig ilyent csak filmekben láttam. A tűz közelében nem érződött a forróságon kívül semmi. Ám egy óra múltán már a városközpontban is érezni lehetett a füstöt és a kormot. Ez természetes, csakhogy a füst és korom még mindig érződik, sőt esténként elviselhetetlen. Ismerőseim beszámolója szerint nemcsak két-három kilométeres körzetben, hanem még Nagyradanovácon is be kell esténként csukni az ablakokat, mert a lakás megtelik koromszagú levegővel. Három nappal ezelőtt történt a tűzeset és még mindig tele van a levegő korommal! Nem kicsit, nagyon! Úgyannyira, hogy még most is esténként, amikor talán leereszkedik, egyszerűen elviselhetetlen.
A hivatalos jelentések szerint ugyan a levegőben a korom mennyisége a megengedettnek a kétszerese, de ez nem okoz tartós egészségkárosodást, legfeljebb azok vigyázzanak – üzenték az illetékesek a sajtón keresztül –, akik légúti megbetegedésekben szenvednek meg a szívbetegek. Jó lenne tudni, vajon a kisbabák, a kisgyerekek meg a terhes anyukák nincsenek veszélyben? Ilyen katasztrófák idején a hatóság általában azonnal felszólítja a lakosságot, hogy igyekezzenek minél kevesebbet tartózkodni a szabad levegőn, mert esetleg káros lehet az egészségre. Nálunk megnyugtató üzenet érkezett, hogy nincs gond, mert a megengedett érték kétszerese nem okoz tartós egészségkárosodást. Hát akkor ugyan miért állapították meg az értékhatárt?
Az is érdekes, hogy létezik a városban állandó megfigyelés. A levegő szennyezettségét és a pollentartalmát mérik, és az eredményeket a honlapon közzéteszik. Természetesen kíváncsi voltam, vajon egy ilyen katasztrófa után milyen adatokat találok a város honlapján. A tűzeset napján mért adatok a legfrissebbek. Pedig, még két nappal az eset után is füstölgött a műanyaghalom és került a levegőbe ez meg az. Hogy mi? A szakemberek azt állítják, a műanyag elégésekor a szervezetre káros anyagok, sőt rákkeltőek is jutnak a levegőbe. Például dioxin, ami rákkeltő. Erre nem terjedt ki a mérés, pedig az európai szabványok szerint az egyik legveszélyesebb méreg. Az is elgondolkodtató, hogy egy magyarországi műanyag-üzem égésekor 12 anyag levegőbe jutásának mértékét mérték, nálunk meg csak három anyagét (a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a korom mennyiségét).
Számomra felfoghatatlan, hogy a szabadkai honlapon egy ilyen eset után nem tartják fontosnak közölni a legfrissebb mért eredményeket.
Önkéntelenül is felmerül a kérdés, vajon nem akarják közölni a mérési eredményeket, vagy csak egyszerűen nem tartják fontosnak megnyugtatni a lakosságot?
Szabadka lakossága már jól ismeri a légszennyezést. Nem egyszer borította be várost sárga, szúrós szagú füst, amíg a Zorka műtrágyagyár üzemelt. Hiába fulladozott mindenki, a levegőbe jutott kén-dioxid mennyisége a határértéken belül volt – mondták.
Aztán nemrégiben kiderült, hogy a Zorka környékén sokkal több volt a rákos megbetegedés, mint a város más részeiben. A vegyi üzem által kibocsátott szennyeződés miatt. Ezek az adatok soha sem kerültek nyilvánosságra. Pedig, hogy a Zorka környékén valami nagyon nem volt rendben, azt magam is tapasztaltam, akkor, amikor már a gyár alig működött, ottjártamkor karvastagságnál nagyobb fákat nem láttam, a kertekben a vetemény megsárgult, a házak ablakai megvakultak, a két-három éves vaskerítések úgy néztek ki, mintha legalább 100 évesek lettek volna. A kén-dioxid, mondták a helybeliek, a gyár közvetlen közelében élők.
Most nyilván nem ekkora a baj, de azért mégiscsak felháborító, hogy nem kap a lakosság azonnal, és folyamatos tájékoztatást arról, hogy mi van a levegőben, és ha az az anyag túllépi a határértéket, akkor az mit okoz?!
Nemrégiben, amikor még úgy tűnt, el lehet titkolni, hogy a Palicsi-tó vizében fekália van – a vendéglátó ipari egységek némelyikének sokáig ugyanis nem volt szennyvízcsatornája, hanem a tóba vezették szennyvizüket –, a Közegészségügyi Intézetnek a város megtiltotta, hogy az újságíróknak kiadják a vízminőség eredményeit. Amikor rákérdeztem, miért nem lehet ezeket az eredményeket megkapni, azt a választ kaptam a szakemberektől, az az utasítás, hogy ők a megrendelőnek adják le az elvégzett munkát. Tőlük az önkormányzat rendelte meg a vizsgálatot, s ha azok közzéteszik, akkor nyilvános lesz.
