Vasárnap van. Dél. Ebédelünk. Csörög a vezetékes telefon. A vonal túlsó végén egy középkorú nő kedves hangja egy termékbemutatóra invitál. Szerinte egy kihagyhatatlan ajánlatról maradok le, ha nem megyek el, majd közli, hogy felvételezik a beszélgetést. Megkérdi, elmúltam-e már 60, illetve hogy a háztartásomban él-e ilyen korú személy, mert őt is magammal vihetem a prezentációra.
Ismerős valakinek? Nem ismerek olyat, akit ne zavarnának ezek a hívások, legyen szó a nap bármely szakaszáról vagy a hét bármely napjáról, hát még vasárnap délben! Nálam ez már zaklatás kategóriába tartozik, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy milyen munkáltató az, aki ilyen megalázó munkára ösztönöz egy (feltehetően) családos nőt pont ilyenkor. Persze értem én, hogy a legtöbben vasárnap délben tartózkodnak otthon, ezért kell akkor telemarketingezni.
A hívásközpontok főnökei meghatározzák, melyik kérdést milyen sorrendben kell feltenniük, a beszélgetés menetén nem változtathatnak önkényesen, meghatározott számú hívást kell kezdeményezniük naponta, amiből meghatározott számú pozitív választ kell kapniuk, ismerniük kell minden terméket vagy szolgáltatást, és a felhívottak minden kérdésére előre betanult válaszuk van. Főnökeik helyett kell elviselniük az ügyfelek nemleges válaszát, a szitkozódás le kell hogy peregjen róluk. Kicsit olyanokká válnak, mint a robotok, legalábbis a munkaadó így kezeli őket. Neki ők csak számok. A „sikeres” telefonhívások számai. Szerintük erre bárki a munkára képes, még tanfolyamot is tartanak nekik, ezért fel is vesznek minden beszélgetést, hogy tovább oktassák őket. Ha minden szabályt betartanak, megtarthatják állásukat. A kezdőfizetés általában nagyon alacsony, de ha mindent jól csinálnak és túlteljesítenek, bónuszokat kaphatnak.
Korábban naponta több ilyen telefonhívást is kaptam. Úgy koptattam le őket, hogy megkértem, tegyenek feketelistára, amin azok a telefonszámok szerepelnek, amiket többet nem hívhatnak fel. Ezután közöltem velük, hogy ha még egyszer telefonálnak, feljelentem őket, mert így szól a fogyasztóvédelmi törvény. Legalább 10 telemarketinges vállalat feketelistáján szerepelhet a nevem, és még csak ennek az egy hölgynek kellett megmondanom ugyanezt, de nem tettem. Helyette azt üzentem a telefonbeszélgetéseket hallgató főnökének, szégyellje magát, mert a családi ebédlőasztaltól elszólított egy nőt, akinek az a dolga, hogy ugyanezt tegye másokkal.
