Hónapos retek és újhagyma. Képes vagyok naponta akár két-három csomóval is elfogyasztani belőlük, salátákba, rántottához, szendvicsekbe teszem, vagy csak úgy önmagában, rágcsálva eszem őket, ha kerülök-fordulok a konyhában, ezért rendszeresen vásárolok belőlük. Tojásból sincs nálunk hiány, ketten megeszünk vagy harmincat hetente. Ezt korábban sosem számoltam ki, a piacok bezárása és a hétvégi kijárási tilalom azonban arra sarkallt, hogy mindenből többet vásároljak egyszerre, így számon tudom tartani a mennyiségeket is.
(Fotó: Benedek Miklós)
Nem tagadom, szívből utálom a sorban állást, az utóbbi időben a közelemben lévő boltok előtt azonban nem lehetett megúszni hosszas várakozás nélkül, mégis sikerült elkerülnöm ezt a számomra kellemetlen élményt, a lakóépületünk melletti piacnak köszönhetően. Annak ellenére, hogy a koronavírus-járvány terjedésének megakadályozása céljából köztársasági határozat született azok többhetes zárva tartásáról, a helyi termelők és viszonteladók rögtönzött pultokat állítottak fel a rácsra zárt piaci egységek mellett, továbbra is hagyományosan árulták portékáikat. Ez kétségkívül szabályellenesen tették, azonban érthető volt a lépésük, valamiből meg kellett élniük a húsvéti időszakban, az idényjellegű zöldségek pedig nem állnak el tartósan a hűtőszekrényekben. A mindenkit villámcsapásként érő országos döntés más árusokat azonban az értékesítés újabb módjára ösztönzött, így jöttek létre országszerte az online piacok. Az elszánt és hűséges vásárlók a friss zöldséget, gyümölcsöt vagy húsárut házról házra járva, vagy otthonról, telefonon keresztül rendelve szerezték be szomszédaiktól. Az utóbbival akadtak némi gondok, hisz vagy a termelőnek nem felelt meg a kiszállítás időpontja, vagy a vásárló nem tartózkodott otthon, egy-két fej zöldsaláta házhoz szállítása pedig sehogy sem érte meg a termelőknek, ha a befektetett időt és benzinköltséget is hozzászámoljuk. A helyi termelőkkel készített riportok alkalmával is kiderült, hogy a vegyeskereskedések és üzletláncok polcain található zöldség- és gyümölcsáru nem a kisebb helyi, hanem a fővárosi nagytermelőktől származik. Hiába próbálták a boltoknak felkínálni idényjellegű zöldségeiket, sokan csalódottan, nemleges válasszal tértek haza. Rájöttek, hogy a rendes ár csekély részét kapnák csak vissza a boltoktól, amire akár hónapokat is várhattak volna. Meglehet, a kistermelőknek kevesebb árujuk van, viszont sokkal szélesebb a kínálatuk a vásárlók igényeinek kielégítésére, kétségkívül őket érinti a legnehezebben ez az időszak, hisz a melegebb téli hónapokban a fóliákban bőségesen nevelkedett palánták pénzbe kerültek nekik.
(Fotó: Benedek Miklós)
Magyarországon régebb óta reklámozzák a „vásárolj helyben” megmozdulást, ami arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy inkább közvetlenül a szomszéd vállalkozótól, környékbeli termelőtől, kiskereskedésből vagy művésztől vásároljanak. Arra buzdítják a közösséget, hogy pénzüket ne a nagy multinacionális cégeknél költsék el. A rendkívüli állapot bevezetése óta immár nálunk is gyakrabban látni ilyen felhívásokat, a járvány pedig valamennyiünket empátiára és összefogásra tanított, ami a közösségi médiában megjelenő kistermelők hirdetéseire reagáló vásárlóközönség létszámából is látszódik.
Talán sohasem éreztem korábban annyira hiányát a piacozásnak, mint a tavasz kezdetén. Szerintem olyankor a legszebb: bőséges kínálat, roskadásig telepakolt, rikító zöldségespultok, hangos csevej. A múlt héten ismét megnyíltak a piacok, azonban a mostani bevásárlásnak kicsit más volt a hangulata a korábban megszokottnál. Kevesebb volt az eladó, még kevesebb a vásárló. Mindez mégsem tántorított el attól, hogy ott vegyem meg a betevőt, annál is inkább, mert a boltok polcain úgysem találnék számomra megfelelő minőségű, házi termelésű élelmiszert. Retket és újhagymát pláne nem.
Vásárlásával támogatja-e a hazai kistermelőket?
Mindig náluk vásárolok: 230 (72%)
Bevásárlóközpontba járok: 90 (28%)
