Ismét remek, sajtótörténeti múltunk tekintetében izgalmas kötettel lepte meg olvasóit a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatudományi Intézete, Paál Vince szerkesztésében Médiatörténeti mozaikok 2022 címmel megjelent a Budapesten 2022. december 9-én rendezett konferencián elhangzott tizenöt előadás bővített és szerkesztett változata. A szerkesztő jegyezte Előszó szerint: „A tanulmányok a Médiatudományi Intézet keretei között folyó médiatörténeti kutatás újabb eredményeit képviselik.” Egy részük a reformkori kezdetektől a XIX. századi sajtótörténeti kérdéseket elemzi, ilyen tekintetben a kötet anyaga érinti a Délvidék irodalmi múltjának eseményeit is.
Bárány Zsófia „A tény valóságát hivatkozólag” – A sajtó és a felekezetek Eötvös József első minisztersége (1848) idején című tanulmányában az 1848. április 7-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével megalakult az első független, felelős magyar kormány felelősségteljes országvezető munkáját mutatja be, amelyben báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterként vállalt szerepet. A tanulmány A sajtótörvény című fejezete az 1848 tavaszán eltörölt sajtótörvény nyomán előállt zűrzavarban rendet teremteni igyekvő politikus körültekintő munkájának részleteit elemzi, kiemelve: „nem véletlenül vált kifejezetten aktívvá a fiatal Eötvös József 1848. március végén a rendi diéta felső táblájának vitáiban. Tavasz és nyár folyamán pedig diplomáciai-politikai okokból többször Innsbruckba és Bécsbe utazott, majd a népképviseleti országgyűlés munkálataiba kapcsolódott be, ahol az áprilisi törvények elvi szabályozásait kellett pontosítani, kidolgozni.”
Landgraf Ildikó A bukovinai székelyek és áttelepítésük megjelenítése a 19. századi illusztrált családi lapokban című tanulmányának bevezetőjében kiemelte: írásában a reformkori előzményekből kiindulva azt vizsgálja, hogy a XIX. század közepén megjelenő magyar képes családi sajtóban, annak „reprezentatív lapjában”, a Vasárnapi Ujságban (1854−1921) mikor, milyen gyakorisággal jelenítették meg a korabeli magyar határokon akkor kívül élő bukovinai székely népcsoportot. Ehhez részletes bemutatását adja a jeles hetilapnak, a Vasárnapi Ujságnak. Meglátása szerint a lap színvonalával magasan kiemelkedik a XIX. századi magyar nyelvű, képes, családi hírlapok közül. A lapot a hazai sajtótörténeti munkák közművelődési és enciklopédikus lapként határozzák meg, olykor inkább ismeretterjesztő vagy irodalmi-művelődési lapként szólnak róla. „Története időben egybeesik a népi kultúra, azon belül a népköltészet iránti fokozott érdeklődés kibontakozásával, a jelentős magyarországi néprajzi gyűjtések megindulásával és a népköltészeti kiadványok megjelentetésével.” A tanulmány írója kiemelte: a népismeret elkötelezett művelői között találunk papokat, diákokat, jegyzőket, orvosokat, földbirtokosokat, gazdatiszteket, de jeles írók, neves szerkesztők egyaránt. Írásaik többnyire a kor neves folyóirataiban, a Tudományos Gyűjteményen (1817–1841) kívül a Hasznos Mulatságokban (1817–1842), a Társalkodóban (1832–1848), a Tudománytárban (1834–1844), a Regélőben (1833–1841), illetve a Regélő Pesti Divatlapban (1842–1848) jelentek meg. A Tudományos Gyűjtemény indulásától kezdve programszerűen közölt táj- és népismereti dolgozatokat.
A Vasárnapi Ujságot első korszakában, Pákh Albert főszerkesztése idején a szerzők között már ott találjuk Arany Jánost, Gyulai Pált és Thaly Kálmánt is. Az 1870-es évektől kezdve a délvidéki írók is egyre gyakrabban publikáltak a lapban, a Vasárnapi Ujság megjelenést biztosított a szabadkai Jámbor Pálnak, az óbecsei Csupor Gyulának és Szászy Istvánnak, a pancsovai Rencz Jánosnak, a nagykikindai Erődi Dániel Józsefnek, a verseci Perjéssy Lajosnak, a fehértemplomi Herrmann Antalnak, és megannyi korabeli pályatársuknak. A Vasárnapi Ujság 1900. augusztus 19-i számában Papp Dániel 1868–1900 című írásában Endrődi Sándor búcsúzott a jeles írónktól, s a lap közölte Papp Dániel A zsárkováczi tölgyek – Bácskai történet című írását is.
A Délvidék és a lap közötti „kapcsolat” kezdete jeles eseményhez kötődik: a Vasárnapi Ujság 1863. október 18-ai száma közölte Kazinczy Ferenc Dömötör Pálhoz, Bácsmegye táblabírájához intézett levelét, melyben a jeles nyelvújító a magyar irodalom egyik legbuzgóbb Bács megyei terjesztőjeként üdvözölte a címzettet. Dömötör Pál első, valóban a közönségnek szánt verse az 1863-ban, a Vasárnapi Ujságban megjelent Pünkösd napján című költeménye volt.
Dede Franciska „...miniszter, diplomata, fűzfapoéta, táncosné...” – A Hét címlapképei (1889–1914) című tanulmánya a délvidéki írók körében ugyancsak kedvelt képes hetilapról készült. A szerző kiemelte: az 1889. december elején induló új lap szerkesztője már előfizetési felhívásában megfogalmazta, olyan irodalmi hetilapot kínál az olvasóközönségnek, mely „egyedül tartalmának előkelősége, ízlésének választékossága által” kíván és tud hatni. Kiss József lapját az irodalomtörténet a Nyugat előfutáraként tartja számon. Amikor az 1880-as évek legvégén az akkor már országosan ismert költő útjára bocsátotta A Hetet, a „míveltebb közönségre” számítva „érdekes, modern, eleven heti szeml[ét]” akart kiadni, amelynek „könynyedsége ne a komolyság rovására essék s mely szépirodalmi és kritikai tartalmán kívül élvezetes feldolgozásban adja elé mindazt, ami a lefolyt héten itthon és határainkon túl foglalkoztatta a szellemeket”. Ehhez maga köré gyűjtötte a korabeli irodalmi élet színe-javát; ahogy Ignotus írta: „[n]em volt a kilencvenes éveknek megállapodott vagy jelentkező tehetsége, kit Kiss József A Héthez oda nem édesgetett (…).”
Dede Franciska kiváló tanulmánya végén megállapította: Kiss József következetesen megvalósította szerkesztői elképzelését. „Csak a szépirodalmi szerzők között az indulástól 1914-ig több mint négyszázharminc külföldi és hatszáz magyar író és költő nevét ismerhette meg a közönség. […] A lap szerzőinek névsora azonban ennél is szélesebb körű, hiszen a tárcák, publicisztikák és krokik szerzői nem minden esetben jelentettek meg szépirodalmi művet is.” Kiss József következetes maradt eredeti célkitűzéséhez, A Hét meghatározó szerepet játszott a XIX. és a XX. század magyar sajtótörténetében.
Paál Vince szerkesztette Médiatörténeti mozaikok 2022 című kötetben olvasható tizenöt sajtótörténeti tanulmány újabb jelentős ismeretekkel gazdagította történeti-irodalomtörténeti tudásunkat.
Nyitókép: Vasárnapi Ujság (Mák Ferenc archívuma)
