Nagy valószínűséggel eldöntöttnek látszik a mai sport legnagyobb talánya. Mármint, megvan a válasz arra, hogy ki is a világ legjobb teniszezője. A kíváncsiak kedvéért már mondom is: Novak Đoković.
Hogy miért? Kezdjük azzal, hogy csak Federer, Nadal és Novak között kellett választani, utóbb pedig majd arra is kitérünk, van-e egyáltalán értelme a maiakat összehasonlítani az egykori legjobbakkal. Đoković nem csak azért a legjobb, mert mindkét nagy riválisával már pozitív a mérlege, és azért sem, mert januárban mindkettővel játszott, és Rogert Melbourne-ben, Rafát pedig Dohában nagyon elporolta. És nem áll az ellenérv, hogy csak most veri őket, amikor a svájci már túl idős, a spanyol pedig tulajdonképpen sérült. Verte ő Rogert 20 évesen is, Nadalt pedig hatszor zsinórban, amikor az 25 volt, és makkegészséges, de idő kellett hozzá, hogy fölényét végleg kiharcolja. A valós ok, hogy Novak nemcsak beérte őket, hanem a játékot magasabb szintre is emelte, s még a 29. évében is fejlődik, ebben a korban viszont a másik kettő pályája már hanyatlóban volt. A bizonyíték a haladásra egy statisztikai adat. Egy olyan számsor, amelybe nem lehet belekötni. Novak ugyanis 2014-ben, amikor másodszor is világelső lett, az összpontok 55 százalékát nyerte meg. Hagyjuk tehát a meccseket, játszmákat és játékokat, maradjunk a játék elemi részénél, a pontoknál. Érzékeltetés kedvéért az 55 százalék 6:3-as játszmát ígér. Tavaly, amikor élete legjobb idényét játszotta, a pontok 56 százalékát nyerte. 2016-ot két tornán, két trófeával 57 százalékkal nyitotta. Hasonló minimális, de sokat jelentő egy százalék a javulása az adogatások fogadása, a megnyert breaklabdák és a megnyert fogadójátékok alapján is.
Ha tehát ugyanabban az időszakban tudott az élre állni, és folytonosan javulni is, amikor a másik két nagy riválisa játszott, nem vitás, hogy ki a legjobb. Arról azonban, hogy a jelen legjobbja-e, vagy minden idők elsője, lehetetlen dönteni, habár itt is nagyon az ő felére billen a mérleg.
A különböző korokat szinte lehetetlen összevetni. Ha lehetne, megmondhatnánk, ki a jobb focista, Puskás vagy Cristiano Ronaldo, ki a legjobb vágtázó, vajon Jesse Owens vagy Usain Bolt, és el lehetne dönteni azt is, vajon XVI. Lajos megnyerhetné-e manapság a francia elnökválasztást.
Menjünk vissza néhány hónapot. Novemberben a londoni mestertornán a csoportokat az első győztes Stan Smithről és a négyszeres bajnok Ilie Năstaséről nevezték el. Állítom, hogy az akkori Smith és Năstase ma egyetlen játékot sem nyerne Đoković ellen. Mivel nagyszerű adogató volt, lehet, hogy Smith egyet mégis összehozna, s csak 6:1, 6:0-ra veszítene. Most pedig ugorjunk a jövőbe. Lehet, hogy 2050-ben a mestertorna egy csoportjának Đoković lesz a névadója. Le merném fogadni, hogy abban a csoportban majd lesz egy fiú, a jövő legjobbja, akinek a játéka mellett a mai Novak egészen lassúnak és gyöngének tetszene.
