Az információban az erő – ez a mottója az informatika korának. A technológia azonban nemcsak könnyebb és gyorsabb kapcsolatokat és ismeretszerzést biztosít, hanem számos módon lehetővé teszi a manipulációt. Dióhéjban: ahogy az ember bármit megtudhat, ugyanúgy róla is sok mindent meg lehet tudni, a dolgok felgyorsulásának az egyik következménye pedig a felületesség, ami nagyon jó alapként szolgál arra, hogy az információra igen, de a teljességre nem éhes embernek a félinformációkat is el lehet adni, s figyelmét a fontosról és lényegesről a szórakoztatónak nevezett mellékesre terelni.
Az idejekorán szerzett információ fontosságáról már nagyon régen tudnak, ennek első szervezett begyűjtője pedig XIII. Lajos francia király prímása (külügyminisztere), Armand Jean du Plessis de Richelieu bíboros volt a XVII. században. Ő szervezte meg ugyanis az első postaszolgálatot, ami tényleg nagy haladásnak számított, ám a ravasz államférfi elsősorban információbegyűjtésre használta, így az ő postája volt az első hivatalos titkosszolgálat, ami a királyi udvarnak, de még inkább neki sok előnyt biztosított.
Az információban az erő, és ez sok pénzt jelent, ami azért más forrásból is érkezik. Az utóbbi száz évben minden területen óriási haladás történt. A legnagyobb, az informatikai technológián kívül, talán a közlekedés-, a hadi- és a gyógyszeriparban. Mivel az utóbbi száz évben fejlődött a leggyakoribb emberi tevékenység, a háborúzás is, a hatalmaknak arra volt szükségük, hogy erőiket minél gyorsabban átszállítsák, hogy azok fegyverzete egyre hatásosabb legyen, s hogy a legénység minél jobban elviselje az embertelen feltételeket. Hogy az illető fél előnyt szerezzen.
S hogyan lehet ezeket a legjobban letesztelni? Elsősorban magukon a katonákon, de, hogy a kiképzett erő valami hiba folytán nehogy véletlenül a minimális alá csökkenjen, a tesztelésére alkalmasak a sportolók is. Az autóversenyzésben például számos bizonytalan újítást tesztelnek. Ami veszélyes, azért is jár érte sok pénz. A sportolók kimondottan alkalmasak a gyógyszerek tesztelésére is. Közös az érdek, mert a sportban is mindenki és mindenáron előnyt akar. A hadicélokra szükséges szerek sportolói doppingra kimondottan jók, de a civilek sok betegségét is könnyítik vagy gyógyítják. A betegeken is lehet kísérletezni, az esetleges egészség fejében tudatosan is hajlandók vállalni a kockázatot. Véletlenség lenne, hogy azt a szert, amivel Marija Sarapova és még sokan lebuktak, a szovjet hadseregben tesztelték és használták? Más szerek, persze, az amerikai és egyéb hadseregekben voltak használatosak. Ezért késik a doppingellenőrzés maga a dopping mögött néha egy vagy több évtizedet is. Mindenki a saját doppingszerét titkolja, és a másikét járatja le. Mi másért, mint hogy előnyt szerezzen. A sportban, a piacon és a háborúban.
