Mi újság a fociban? Sok minden, de ha nem lenne, a bulvármédia tenne róla, hogy a semmi mégis jó soknak tűnjön. Az elmúlt héten ilyesmire nem volt szükség sem Magyarországon, sem pedig Szerbiában, bár az előjel a kettő esetélben nem egyforma.
Ha a magyarokkal kezdem, elsőnek a horvátokat kell említenem. Őszintén szólva nagyon meglepett, milyen lelkesedéssel fogadta a szurkolókkal egyetemben a horvát labdarúgó-válogatott minden egyes tagja a magyarok elleni döntetlent. Az egész úgy hatott, mintha a csapatuk kirándult volna 1953-ba, és az éppen a Wembleyből 6:3-as győzelem után hazatért Aranycsapat ellen lépett volna pályára. Pedig csak barátságos, vagy Eb-előkészületi mérkőzés volt, de úgy nyilatkoztak, mintha a legnagyobb sikerüket jegyezték volna, mintha a meccs előtt nekik kellett volna rettegni, és örültek, hogy elkerülték a már előre elkönyvelt kudarcot. Pedig éppenséggel fordítva indult. A magyar sajtó azzal csábította a stadionba a szurkolókat, hogy élőben láthatnak olyan sztárokat, mint amilyen például Luka Modrić, s inkább félő volt, hogy az Eb-re kijutott, a legjobbak közé azért még nem sorolható magyar csapat kap zakót a legerősebbek között sem lenézett vendégektől.
Nem voltak ennyire kedélyesek a szurkolók egy horvát teremfoci-bajnokin. Az egyik zágrábi csapat, soraiban két szerb válogatottal 2:0-ra vezetett a népszerűbb fővárosi legénység ellen, mire egy hírhedt szurkolócsapat előbb csak keményen sértegette a légiósokat, majd a pályára is bevonult, s ki tudja, miért, nem azokat, hanem a kapust verte kékre-zöldre, mielőtt a biztonságiak közbeléphettek volna. Jó balkáni szokás után a vendéglátók éles hangú nyílt levélben letámadták a zágrábi médiát, mert szerintük kitalálta a sértegetést és verekedést is, nem véve figyelembe, hogy a botrányról készült videó ott van a Youtube-on.
A szerb fociban az OFK Beograd bundavádjai és a válogatott közüli újabb hercehurca vonzották a figyelmet, mivel a hazai bajnokság, a nézők számából kiindulva, már úgysem érdekel senkit. Két focista előbb lemondta a válogatottságot, mert szerintük a jelenlegi kapitány rossz munkát végez. Hogy ez igaz-e, nehéz megállapítani, bár nem hangzik túlzottan értelmesnek a nyilatkozata, hogy a barátságos meccsen nem a játék, hanem a győzelem a fontos. Azután tudott az is, hogy 2010 és Antić elüldözése óta egyik kapitány sem csinált semmi emlékezeteset, folytonos az állítólagos csapatépítés és a nyilvánvaló, de nem tudni, mi célt szolgáló örökös kísérletezés. Egy biztos, abból még semmi sem vált be. Sokaknak továbbá a szövetségből és annak vezetőiből van elegük, akik szilárd pozíciót építettek ki maguknak, a foci égető kérdéseinek megoldása pedig a mintha nem tartozna feladataik közé. Ennek ellenére mindenki biztosra veszi, hogy Szerbia majd kijut az oroszországi vb-re.
