Egy évvel ezelőtt meglehetősen hűvösen fogadtam a szerb kosárlabda-válogatott világbajnoki ezüstérmét. Nem vitattam ugyan a játék minőségét, de a nagy siker esetében több jelentőséget tulajdonítottam a szerencsének. Úgy véltem, annak az ezüstnek majd csak akkor lesz igazi értéke, ha a csapat az idei Eb-n megismétli, és kijut a riói olimpiára is.
Lehetséges, hogy túl szigorúan ítéltem, de a sokéves tapasztalat azt sugallta, hogy inkább a logikára, a kézzelfogható és bizonyítható tényekre alapozzak, nem pedig az érzelmekre és a különböző jelek segítette megérzésre. Ha tehát tévedtem, és nem előlegeztem meg a bizalmat, elvégre az ellenkezője ma még nem bizonyított, az csakis azért történhetett meg, mert azokat a jeleket csupán egy példa alapján nem szándékoztam tényként kezelni. Azok után ugyanis, hogy az akkor újdonsült kapitánynak, Aleksandar Đorđevićnek a meghívóját többen is visszautasították, vagyis a csapat a vb-re nem azokból állt össze, akiket oda terveztek, nem feltételezhettem, hogy a kapitány csapatot épített, hanem úgy véltem, hogy alkalmi gárdával szerepelt, amelynek azután a kezére játszott minden körülmény, és jórészt érdemtelenül állt a dobogóra.
A most folyó Eb csoportküzdelmei más fényben mutatják a szerb válogatottat. Đordević már tudta, hogy kire számíthat, és egy év tapasztalattöbblettel pontos céllal formálta meg a 12-es keret arculatát. Túl sok lett volna már, ha a spanyolok elleni rajtgyőzelem is csak puszta szerencse kérdése, mint ahogyan a további meccsek is rámutattak, hogy valóban nem az. Öt sima győzelem a halálcsoportban komoly játékerőt, technikai és taktikai érettséget, a gárda egységét és szép távlatot jelent. Sok év után a 2002-es indianapolisi vb volt erre a legutóbbi példa, Szerbiának ingadozás nélküli, céltudatos, a riválisokban félelmet vagy legalábbis szorongást keltő csapata van.
Ha a tavalyi óvatos megítélésem tévedés volt, még kevesebb magyarázat lehetséges az amerikaiak melléfogására, hisz az NBA liga honlapján csak néhány nappal az Eb kezdete előtt megjelent jóslat szerint öt válogatott számíthatott az érmek egyikére, Franciaország, Spanyolország, Litvánia, Olaszország és Németország. Nos, Szerbia a csoportban, napról napra javuló játékkal, hármat már könnyedén legyőzött. A lista akár teljes is lehetne, hisz az elődöntőben a litvánok, a döntőben a franciák következhetnének. S ha úgy veszem, hogy az idei jelek inkább tények már, mint a tavalyiak, az is elképzelhető, hogy egy hét múlva a lille-i Pierre Mauroy focistadionban nem a Marseillaise-t játsszák a győztes tiszteletére.
