Itt történetesen nem az utóbbi időszak menekültáradatáról lenne szó, bár nem vitás, hogy némi párhuzamot azért lehetne vonni a közel-keletiek Nyugat-Európába való tömeges és viszontagságos vándorlása és az ifi sportolók törekvése között, hogy sikeresen bejussanak a felnőttek mezőnyébe, és hogy ott, képességeikhez mérten, helyt is álljanak.
Könnyű egy távolugrónak. Ha például Ivana Španović erőben, fejben, gyorsaságban és ugrótechnikában kellőképpen felkészült, megugorja a hét métert. Aki többre képes, az ellen veszít, a többieket pedig legyőzi.
Egészen más kategória a labda- és a küzdősportok, ahol az ellenfél is tényező. Ide sorolhatjuk a közép- és a hosszútávfutást is. Oda is taktika kell, alkalmazkodás az adott feltételekhez és mások taktikájához. Biztos azonban, hogy a felkészültségéhez mérten minden futó pontosan tudja, hogy az adott pillanatban milyen eredményre képes. Vegyük példának Amela Terzićet, aki a korosztályos bajnokságokon maga mögé tudta utasítani a világot, a felnőttmezőnyben, a legrangosabb versenyeken azonban rendre elmarad attól, amire képes lenne. A vb-n a selejtezőben legjobbja szintjén futva elődöntős lett, ott viszont hét másodperccel gyöngébb volt, és kiesett, futamát pedig az ő selejtezős idejénél gyöngébb idővel nyerték. Az volt a baj, hogy Amela nem a saját, hanem más taktikájával futott, a hajrában pedig köztudottan nem tud erősíteni. Ha viszont saját tempójában futott volna, az a veszély fenyegeti, hogy mások még gyorsabbak lesznek. Sebaj, ő megtett volna minden tőle telhetőt, a többiek jobbak voltak, ennyi az egész.
A labdasportokban a kellő felkészítettséget illetően – hacsak nem fantasztikus tehetségekről van szó – az erős meccseken szerzett tapasztalat lehet a perdöntő, de mint tudjuk, a klubok óvakodnak attól, hogy tétmeccseken a fiatalokkal próbálkozzanak.
E szempontból a tenisz is meglehetősen összetett. A klasszikus elemeken kívül még számos apróság szükséges. Ezért van ott minden jobb profi mellett a minél jobb edző, a kondimester, a gyúró és a pszichológus is. Stáb nélkül nem megy sehogyan sem, ami nagy gond a felnőttmezőnyben még kezdők számára. Mire elég a tehetség és az erő, ha nincs szerva, és a vereségek miatt csökken az önbizalom? Láttam Györe László genovai meccsét Zeballosszal. Állítom, hogy az argentin semmivel sem jobb, Györe azonban a döntő pillanatokban nem volt képes jól adogatni. Gondolom, e kérdések őt is foglalkoztatják. Kell is, ha karriert akar a profi teniszben. A probléma biztosan megoldható, de neki kell eldöntenie, hogyan.
