Nincs még egy ország a világon, amely a polgárainak eredete alapján annyira soknemzetű lenne, mint az Egyesült Államok. E tekintetben még a hasonlóan bevándorlóországnak számító Kanada, Ausztrália és Új-Zéland sem vehetik fel a versenyt az USA-val. Ennek ellenére – noha az alábbiakban is kiderül, hogy ellentétek azért jócskán vannak – kevés az az ország, amelynek népe annyira ad a hazafias érzelmekre, mint az USA polgárai. Azoknak a leszármazottai, akik régen a hazát alapították pénzzel (megvették Manhattant, Alaszkát és a déli államok egy részét), fegyverrel (Texas és a polgárháború), valamint klasszikus honfoglalással (a nyugati országrész betelepítése). Az újonnan érkezők számára is kifejezetten sokat jelent a hovatartozás, amiben a politika is évszázadokon át bátorítja őket, önmagukat minden fenntartás nélkül a világ első nemzetének tartják. Mintapélda erre, hogy a négy nagy sportágban (kosárlabda, amerikai foci, baseball, jégkorong) minden meccs előtt elmaradhatatlan a himnusz, habár a sportolóknak nem kötelező énekelniük, mint ahogyan Siniša Mihajlović kapitánysága idején a szerbiai focistáktól megkövetelték. Esetükben egy ismert személy énekel a teli lelátók előtt, és senkit sem zavar, ha rettenetesen fals módon teszi is, hisz nem az éneklés színvonala, hanem a hazafiasság a fontos.
Az ilyen amerikai a négy sportáguk bajnokát nemes egyszerűséggel világbajnoknak nevezi, a nemzetközi megmérettetések közül kimondottan fontosnak csak az olimpiai játékokat tartja, míg például atlétikában és úszásban nagyobb jelentőséget tulajdonít az országos válogatóversenynek, mint magának a vb-nek.
Ennélfogva az USA polgárainak túlnyomó része nem is tud a különböző vb-kről, s a teniszen kívül egyetlen sportágat sem követ, amely nemzetközi népszerűségnek örvend, ha az nem olimpia vagy a hazai bajnokság. Számukra Usain Bolt, Jelena Iszinbajeva, Hosszú Katinka, Marcel Hirscher és még sok sztár neve sokkal kevesebbet jelent, mint bármelyik baseball- vagy amerikaifoci-játékos, esetleg golfozó neve. Ha pedig választani kell a legjobbak közül, akkor éppen ez utóbbi adja a mércét.
A napokban a Sports Illustrated lap így Serena Williamset hirdette ki a világ legjobb sportolójának a 2015-ös évben. Náluk csaknem rendszeresen amerikai az év sportolója, pontosabban a 61 év alatt csak ötször nem az volt. A fent említettek így Federerrel, Đokovićtyal és sok mással együtt számításba sem jöhetnek. A lakosok azon része, amely ki nem állja az afroamerikaiakat, tehát Serenát sem, inkább voksolna egy versenylóra, mint holmi külföldire. Az idén is Serena legkomolyabb riválisa – noha Európában azt írják, hogy Đoković a második és Messi a harmadik – az American Pharoah nevű telivér volt. De Serena nyert, mint ahogyan 2009-ben és 2010-ben is, amikor ugyancsak Serena és Lindsey Vonn egy orrhosszal előzték meg az akkor híres Zynette nevű kancát.
