A sportban törvényszerű, hogy nem a legjobb játékosok lesznek kiváló edzővé. Akadnak természetesen kivételek, de a már közhellyé vált szerint azok csak erősítik a szabályt. Túlnyomórészt azok szereznek igazi edzői hírnevet, akik aktív sportolói pályafutásuk során csak egy bizonyos határig jutottak, vagy pedig komolyabb sérülés miatt voltak kénytelenek hátat fordítani a pályának, és így más szerepkörben valósítják meg azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket korábban maguk nem tudtak.
A fentiek tükrében több mint kivételnek számít az utóbbi évek teniszdivatja, mi szerint az élvonalbeli játékosok a múlt nagyjait szerződtetik edzőnek. A múlt tapasztalata ennek a gyakorlatnak nem sok jót jósolt, hisz például Jimmy Connors is próbálkozott, de edzőként csúnyán leégett. A híresség segítségére elsőként a brit Andy Murray vállalkozott, de nem az ő döntése volt a meglepetés, hanem az, hogy Ivan Lendl, aki gyakorlatilag csaknem két évtizeden át semmilyen módon nem vett részt a teniszéletben, igent mondott a felkérésre. Murray már a nagy négyesbe számított, de semmi komolyat nem nyert, Lendllel az oldalán viszont Wimbledonban, az US Openen és az olimpián is diadalmaskodott.
Ez mintha jel lett volna a többieknek, hogy maguk is nagy név után nézzenek. Čilić Ivaniševićet, Nisikori Changet, Gasquet Bruguerát, Raonić Ljubičićet, Federer pedig Edberget szerződtette. Nem maradt le e tekintetben Đoković sem, aki Beckert választotta. Az előbbi néhány nem váltott ki különösebb figyelmet, Roger és Novak azonban alaposan megosztották a nagyközönség véleményét. A svájcit túlnyomórészt dicsérték, Đoković esetében pedig a többség a gyanúnak adott hangot. S, mint ahogyan azt várni is lehetett, a régi nagyágyúk felemás sikerrel szerepeltek. Bruguera, Chang és Ljubičić nem segítettek annyit, hogy neveltjeik megtegyék a nagy áttörés utolsó lépését, Čilić viszont bajnok lett New Yorkban, s ha nincs a doppingvétsége és a sérülése, talán még többre is viszi. Edberg állítólag nagyon feljavította Federer játékát, ám a svájci veterán inkább azzal tűnt ki, hogy mélyen a negyedik évtizedében még eredményes, viszont Grand Slam-tornát már három és fél éve nem nyert. Az elvitatott Becker vitte a legtöbbre. Đokovićtyal az idén pazar éve volt, s úgymond ugyanazt tette edzőként Edberggel, amit annak idején a pályán is, hisz a német 25:10-es mérleget tudott a svéddel.
Federer most Edberg nélkül maradt, és Ljubičićtyel folytatja, aki Raonićtól vált meg. És a közvélemény is nagyot váltott. Beckert már mindenki elfogadja, Ljubičić nevének hallatán pedig csóválja a fejét. Egészen biztos, hogy a horvátnak nincs titkos ellenszere Đokovićra, mint ahogyan az is világos, hogy a jelen két híressége nem alapoz teljesen a neves edzőkre, elvégre Roger megtartotta a csapatban Lüthyt, Novak pedig Marijan Vajdát. Csak az biztos, hogy ezek az apró játékok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a figyelem még inkább a tenisz irányába forduljon.
