Latin-Amerika térségében gyakori a Guadalupe név. Csaknem minden országban található legalább egy ilyen földrajzi fogalom, a legismertebbek pedig a mexikói bazilika, ahol az ország egyik legjelentősebb vallási ereklyéjét, a Guadalupei Miasszonyunk (szűz Mária) képét őrzik, valamint a kelet-karibi vulkanikus eredetű szigetcsoport, amely közigazgatási tekintetben Franciaország tengerentúli tartománya.
Guadalupe (franciául Guadeloupe) alig 1600 négyzetkilométer területű, és félmilliónál kevesebben lakják, viszont meglehetősen jómódúan, hisz az egy főre eső évi átlagjövedelem meghaladja a 25 ezer dollárt. Az idegenforgalom, a mezőgazdaság (kókusz, gyümölcs, virágok stb.) és a könnyűipar (cukor, rum stb.) a jövedelem fő forrásai. Guadalupe az irodalom és a sport terén is felkerült a térképre, hisz legismertebb szülöttei az 1960-ban irodalmi Nobel-díjas Alexis Léger (más néven Saint-John Perse költő), Thierry Henry, Lilian Thuram, Louis Saha, William Gallas labdarúgók, Mikaël Gelabale kosarazó, valamint Marie-José Pérec és Christine Arron vágtázónők. A főváros Pointe-à-Pitre-t is magában foglaló Baie-Mahault közég mégsem e sportágak miatt kerül március 4-e és 6-a között az érdeklődés középpontjába, hanem a tenisz miatt, hisz a 9000 férőhelyes helyi kerékpáros stadionban rendezik meg a Davis-kupa 1. fordulójának Franciaország–Kanada meccsét. Nem első eset, hogy e stadion rangos esemény színhelye, hisz 2009-ben ott tartották meg a francia atlétikai bajnokságot is. Ami a szokatlan, hogy a stadionban salakos talajú teniszpályát építenek, mert Yannick Noah, aki másodszor lett a francia kapitány, ezzel a kívánsággal állt elő. Nem lesz olcsó mulatság, hisz a több száz köbméter salakot hajóval Franciaországból kell odaszállítani, és ezzel együtt a rendezési költségek meghaladják a másfél millió eurót. Mivel a francia szövetség Noah-tól sikereket vár, nem szűkmarkúskodhat, hanem fogcsikorgatva, de készségesen állja a költségeket, hisz lehetetlen vitatkozni azzal, hogy a salak a legjobb ellenszer Miloš Raonićtyal és Vasek Pospisillal szemben.
Ez a hosszú ismertető csak azért érdekes igazán, mert a guadalupei rendezési költségek az egynyolcada annak, amit az anyagiak tekintetében szegény szerbiai kormány a költségvetésből egész 2016-ban a sportra szánt. Nincs egyetlen sportág sem Szerbiában, amely akkora állami támogatást kapna, mint a francia teniszmeccs, pontosabban a kosárlabda és vízilabda együttesen kap annyit, míg például a szerbiai atlétika kénytelen lesz megelégedni annak egyötödével, a tenisz pedig egyharmadával. Mindennek tükrében a szerbiai sport sikerei felérnek a guadalupei szűz megjelenésének csodájával.
