Az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások során a 27. tárgyalási fejezetben szerepelő környezetvédelem terén Szerbia alig haladt előre egy év alatt. Többek között ez a szomorú megállapítás olvasható ki az Európai Bizottság Szerbiára vonatkozó éves jelentéséből. Érdemes belenézni a dokumentumba, hogy lássuk hányadán is állunk a természet- és környezetvédelemmel Szerbiában.
A jelentéstevő a tavalyi jelentéshez hasonlóan ismét felsorolja azokat a hiányosságokat, amelyek terén nem történt előrelépés. A természetvédelmet szabályozó jogi normáink továbbra sincsenek összhangban az EU-előírásokkal. Például a vadászható fajok listáján továbbra is szerepelnek olyan madárfajok, amelyekre az EU madarakról szóló irányelve alapján nem lenne szabad vadászni. Szerbia nem használja az ökológiai hálózat és a NATURA 2000-es hálózat fejlesztésére szánt eszközöket. Nálunk a vadon élő állatokat továbbra is törvénytelen eszközökkel pusztítják. A nemzetközi egyezményeknek nem tesz eleget az ország, hogy csak néhányat emeljünk ki a felsorolt hiányosságok közül.
SZENNYVÍZ- ÉS HULLADÉKGAZDÁLKODÁS (KELLENE)
Az EU támogatja az éghajlatváltozás megállítását, a fenntartható fejlődést és a környezet védelmét. Az idevágó uniós jogszabályok az éghajlatváltozásra, a víz- és levegőminőségre, a hulladékgazdálkodásra, a természetvédelemre, az ipari szennyezésre, a vegyi anyagokra, a zajra és a polgári védelemre (katasztrófavédelem) vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. Szerbiában tapasztalható bizonyos előrehaladás a környezetvédelem és az éghajlatváltozást fékező intézkedések terén, de ez még koránt sem elégséges. Némi előrelépés történt az EU környezetvédelmi előírásaival történő jogharmonizáció, a stratégiai tervezés és a 2016-os ajánlások kezelése terén. A Szerbiára váró feladatoknak se szeri, se száma.
Elképesztő mértékben szennyezzük a természetes és lakókörnyezetünket (Fotó: Gergely József)
Megfelelő finanszírozással a Zöld Alapot működőképessé kellene tenni. Tovább kell javítani az intézmények közti koordinációt. Be kell zárni a nem megfelelő hulladéklerakókat. Többet kell befektetni a hulladékgazdálkodásba, a szétválogatásába és újrahasznosításába. Javítani kell a levegőminőség-ellenőrzésen is. A folyók vízgyűjtőivel való gazdálkodást kellene előmozdítani a Natura 2000 szellemében. Nagy falat a Párizsi Egyezmény (klímaegyezmény) végrehajtása, az éghajlatváltozással kapcsolatos átfogó stratégia kidolgozása összhangban az éghajlatváltozással és energiapolitikával foglalkozó uniós 2030-as kerettervvel.
A jelentéstevők szerint a környezetvédelmi jogszabályok területén Szerbia magas szintű összhangot ért el az EU vívmányaival. Az új finanszírozási eszköz (Zöld Alap) azonban még nem működik. A „szennyező fizet” elv alapján megvalósítható jövedelem szükséges az ágazat befektetési szintjének növeléséhez.
A környezeti hatásvizsgálatokat tovább kell erősíteni, különösen az ásványi nyersanyag-kitermelő iparágakban. A stratégiai környezeti elemzéseknek ki kell terjedniük az összes vonatkozó tervre és programra, beleértve az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő tervet is. További előrehaladásra van szükség az úgynevezett horizontális jogszabályok átültetése és végrehajtása terén, különös tekintettel a felelősségről szóló irányelvre. A környezetszennyezők felelősségre vonása nagyon is esetleges Szerbiában. Folytatódnak a környezetvédelmi bűncselekményekről szóló irányelv végrehajtására irányuló erőfeszítések. A környezetvédelmi felügyelőség kapacitásait tovább kell erősíteni központi és helyi szinten egyaránt.
A levegőminőség terén Szerbia jószerével összhangba került az EU-s szabályozásokkal, de az elérhető adatok riasztó mértékű légszennyezést jeleznek egyes szerb városokban. Javítani kell a levegőminőségre vonatkozó adatok minőségét és elérhetőségét is. Szerbiának nemzeti levegővédelmi stratégiát kell készítenie és elfogadnia.
Hat agglomerációban túllépték a levegőminőség megengedett egészségügyi határértékét. Csak három város rendelkezik levegőminőségi tervvel, ezek Bor, Belgrád és Pancsova. Ki kell dolgozni a levegőminőségi terveket és működőképes ellenőrző rendszereket kell felállítani az érintett területeken. További erőfeszítésekre van szükség az illékony szerves vegyületek kibocsátására vonatkozó uniós irányelv átültetése és végrehajtása, valamint a folyékony tüzelőanyagok kéntartalmára vonatkozó uniós követelményeknek való megfelelés érdekében.
Gólya keresgél az egyik illegális szemétlerakón (Fotó: Gergely József)
A hulladékgazdálkodás tekintetében történt előrelépés. A nemzeti hulladékgazdálkodási stratégiát és a települési hulladékgazdálkodási terveket naprakésszé kell tenni, hogy tükrözzék a hulladékminimalizálásra és a hulladékszétválasztásra vonatkozó jogi rendelkezéseket. Sajnos az újrahasznosított hulladék aránya a teljes hulladékgazdálkodásban még mindig alacsony. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni a nem megfelelő és illegális hulladéklerakók bezárására. Kidolgozásra vár a nemzeti integrált hulladékgazdálkodási terv. Az egészségügyi hulladékkezelésben sajnos nincs előrelépés. Az EU-jelentésből megtudhatjuk, hogy Szabadkán üzembe helyezték az első regionális transzferállomásokat! Papíron már működik a szabadkai regionális hulladéktároló, a legutóbbi határidő április 1-jén járt le.
Szerbia 2016 decemberében elfogadta a 2034-ig érvényes vízgazdálkodási stratégiát. Azonban a vizek védelmére vonatkozó nemzeti stratégia és cselekvési terv még nincs sehol. A kezeletlen szennyvíz továbbra is a szennyezés fő forrása marad Szerbiában. Óriási összegeket kellene beruházni a hiányzó szennyvíztisztítók megépítésébe, amire a közeljövőben nem számíthatunk.
A MADÁRVÉDELEM IS SÁNTÍT
A természetvédelem területén – különösen az élőhelyekről és a madarakról szóló irányelv – az EU-vívmányokkal való összehangolás szintje mérsékelt. A nem vadászható madarak vadászatát lehetővé tevő jogi hiányosságokat még nem tárgyalták. 2017-ben a nemzeti ökológiai hálózatra és a Natura 2000-es területek kialakítására szánt alapok felhasználatlanul maradtak. A Natura 2000 intézményi keretét egyszerűsíteni kell, és megfelelő forrásokat kell hozzárendelni. A vadon élő állatok befogásának és megölésének tiltott eszközeiről szóló EU-szabványokat teljes mértékben be kell vonni minden jogszabályba, beleértve a vadászati jogszabályokat is. Meg kell erősíteni a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) szerinti szerbiai kötelezettségek teljesítéséhez szükséges végrehajtási kapacitást.
A zaj-, a vegyi anyagok szabályozásáról, a katasztrófavédelmi mechanizmusokról ezúttal nem szólnánk, de el kell még mondani, hogy az éghajlatváltozás terén Szerbia bizonyos szintű haladást ért el, de a végrehajtás még nagyon korai szakaszban van. Az éghajlatváltozásról szóló, az EU 2030-as éghajlat- és energiapolitikájával összhangban álló nemzeti stratégia még fejlesztés alatt áll. Szerbia 2017 májusában ratifikálta a Párizsi Egyezményt. Tavaly októberben Szerbia benyújtotta második közleményét az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményéhez (UNFCCC). A rendelkezésre bocsátott adatok pontosságán azonban javítani kell, hogy csak néhány fontosabb, az életminőségünket hosszútávra meghatározó környezetvédelemre vonatkozó feladatot említsünk. De hogy mikor tudja majd Szerbia legalább részben teljesíteni a sok-sok összetett és drága részfeladatot, azt még csak megbecsülni sem tudjuk. És ezzel még csak egy, a 27. tárgyalási fejezet elvárásait érintettük felületesen, hol van még a többi fejezetben foglaltak teljesítése? Az EU-nak nem sürgős a bővítés.
