A politikusok egyik legnagyobb hibája az önkritika hiánya, míg ezzel szemben az öntömjénezésben nem ismernek határokat. Az emberek többsége tudatában van annak, hogy senki sem tévedhetetlen, vagy hibátlan. Ahogyan a mondás is megállapítja, aki dolgozik, az hibázik. Ebből kiindulva a többség feltehetőleg jobban felismerné és elismerné a politikusok valós érdemeit, illetve a mérhető eredményeket, ha párhuzamosan azok hangsúlyozásával azokról a területekről is szót ejtenének, amelyeken a tervezettnél rosszabbul teljesítettek, vagy nem manipulálnának folyamatosan a statisztikai mutatókkal.
A köztársasági kormány jelenlegi összetétele megalakulásának egyéves évfordulóján Ana Brnabić miniszterelnök kabinetjének tagjaival Szabadkára utazott, ahol szimbolikus látogatások során értékelte az egy-egy területen elvégzett munkát. Gyárlátogatás, iskolaépület felújítási munkálatainak a megtekintése, az e-vények rendszere működésének a szemrevételezése, épülő útszakasz meglátogatása, vagyis gazdaság, oktatás, e-közigazgatás és infrastrukturális fejlesztések. Az elmondások szerint egyebek mellett ezek azok a területek, amelyekre a kormány a jövőben is a legnagyobb hangsúlyt tervezi fektetni.
(Fotó: Gergely Árpád)
A miniszterelnök állítása szerint az üzleti légkör jobbá tételével a külföldi beruházások tekintetében Szerbia ma a világ legvonzóbb tizenöt országa közé tartozik. Elmondása szerint tavaly 9 ezer új munkahely nyílt az országban, úgy külföldi, mint hazai alapítású vállalatokban. Ne kételkedjünk a miniszterelnök szavaiban – bár egyáltalán nem lenne meglepő, ha ezt tennénk, tekintettel arra, hogy tavaly októberben oknyomozó újságírók számokkal bizonyították, hogy az államfő, akit a miniszterelnök, saját elmondása szerint, a legnagyobb támaszának tekint, egyik sajtószereplése során „csupán” 900 munkahellyel többet mondott, mint amennyi valóban megnyílt az általa sorolt vállalatokban –, ugyanakkor ami ebből a nyilatkozatból hiányzik, az a megnyíló munkahelyek jellegének az ismertetése. Vajon határozott, vagy határozatlan időre létesítettek munkaviszonyt az alkalmazottak? Mekkora a bérük? Milyen a munkaidő? Milyen körülmények között dolgoznak? Ezek azok az alapvető kérdések, amelyek megválaszolása nélkül lehetetlen eldönteni, hogy olyan munkahelyek nyíltak-e, amelyek szavatolják a munkások méltóságát és biztos megélhetést nyújtanak családjaiknak, vagy éppen ellenkezőleg.
A valóság hasonló elferdítése jellemző a munkanélküliség témájában is. Nem mérhetjük úgy a munkanélküliség csökkenését, ha nem beszélünk arról, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásában szereplő munkanélküliek némelyike miért került ki onnan: azért, mert munkaviszonyt létesített, vagy azért mert például külföldre költözött.
„Az elmúlt egy évben növekedett az életszínvonal” – ennek a kijelentésnek a mellőzése is biztosan hozzájárult volna ahhoz, hogy a többség felismerje és elismerje a kormány néhány valós eredményét és ne szitkokat szórva bocsátkozzon szópárbajba a tévé képernyőjével, hiszen az átlagember életszínvonala egyáltalán nem javult. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy ezt az állítást bizonyítsuk, elég csak megvizsgálni például az átlagbér és a fogyasztói kosár értéke közötti aránytalanságot. Továbbra is ott tartunk, ahol évek, évtizedek óta: egy fizetés nem fedezi a fogyasztói kosár értékét. Idén márciusban a fogyasztói kosár 70 291 dinárt tett ki, a nettó átlagbér pedig 49 400 dinárt.
Az európai uniós csatlakozásról meglepően tömören szólt a miniszterelnök, egyedül annyit szögezett le, hogy Szerbia és a köztársasági kormány elsődleges célkitűzése továbbra is az integráció. Nem bocsátkozott mélyebb elemzésbe, hogy az általa vezetett kormány megalakulása óta vajon miért nyílt meg csupán négy fejezet, kettő 2017 decemberében és kettő néhány nappal ezelőtt, míg 2017 első felében, valamint azt megelőzően, 2016-ban, négy-négy fejezet nyílt meg. Arra sem tért ki, hogy mi a véleménye az EU retorikájában megfigyelhető változásról. Az EU tisztségviselői az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban hívják fel a szerb államvezetés figyelmét arra, hogy érdemes lenne nemcsak a Koszovóról szóló fejezetre összpontosítaniuk, hanem minden egyéb területre, amelyek közül mindenféleképpen a joguralom a legfontosabb. A joguralom fogalma pedig olyan területeket ölel fel, mint amilyen a független igazságügy, a sajtószabadság, vagy a hatalommegosztás elvének a gyakorlatban történő megvalósulása. Egyértelmű, hogy éppen ezek azok a területek, amelyeken a szerb kormány az utóbbi egy évben szinte semmilyen pozitív változást nem generált, sőt, olyan abszurd helyzet előállásához járult hozzá, amelyben már nemcsak a hatalmi ágak összemosódásáról beszélhetünk, hanem egy új, Szerbia legitim kormányformája által el nem ismert hatalmi ág megjelenéséről, a három legitim hatalmi ág feletti eluralkodásáról.
A kormánnyal és az aktuális hatalommal kapcsolatos alapvető probléma továbbra is a tisztségek odaítélésében érhető tetten. Jottányit sem határolódott el attól a gyakorlattól, hogy a különböző állami tisztségeket a többség nem tudása, szakképesítése, vagy érdemi szakmai eredményei alapján töltheti be, hanem a hatalom és a hatalmi párt iránti vak hűségének függvényében. Nem számít, hogy egyeseknek kétes a múltja, vagy semmi érdemlegeset nem mutattak fel eddigi szakmai pályafutásuk során, sem az, hogy nyilatkozataikkal rendszeresen megszégyenítik Szerbia minden egyes polgárát és adott esetben elmérgesítik a Szerbia és a szomszédos államok, illetve a világ egyéb országai közötti viszonyt.
Mivel semmi sem kizárólag fehér, vagy fekete, érdemes említést tenni a kormány érdemeiről is. Ezek között szerepel a vajdasági, illetve az egyéb helyi jellegű projektumok kifejezettebb támogatása. A Köztársasági Önkormányzati Alapban 2017-ben még csak 10,6 millió dinár állt rendelkezésre, míg idén ezt 320 millió dinárra növelték. Ebből a pénzből 29,75 millió dinár került vajdasági helyi önkormányzatokba, de ettől az alaptól függetlenül is kerültek támogatási pénzek vajdasági önkormányzatokba. Viszont a Vajdasággal kapcsolatos hozzáállás témájában arra is érdemes emlékeztetni, hogy a tartomány finanszírozásáról szóló törvényt továbbra sem hozták meg, pedig erre az elmúlt egy évben is többször ígéretet tettek.
Az e-közigazgatás kiépítésének a területén elért eredményeket sem szabad elhallgatni. Csak ha az e-vényről lenne szó, már az is hatalmas eredmény lenne, hiszen ennek köszönhetően a krónikus betegek a jövőben nem lesznek kénytelenek havonta felkeresni orvosukat, hogy felírja a gyógyszereiket, ezt elég évente kétszer megtenniük, de emellett számos egyéb ügyintézés lehetséges már elektronikus formában.
Az oktatás területén az elmúlt egy évben jelentős lépéseket tettek meg a duális oktatás tekintetében. A hivatalos kimutatások szerint a rendszerbe eddig 128 középiskola 4500 diákja és 205 gazdasági társaság kapcsolódott be. Ezen a területen a legnagyobb változásokra a 2019/20-as tanévtől számítanak, akkor kezdik meg ugyanis alkalmazni a duális oktatásról szóló törvényt, amelyet tavaly hozott meg a parlament. A duális oktatással kapcsolatos legnagyobb kihívás az lesz, hogy Szerbia ne váljék olcsó munkaerőt gyártó üzemmé és ne váljon tartósan a minimálbér országává – ettől tartanak többen is a közelmúltban megszólaltatott tanárok közül –, hiszen akkor talán semmivel sem lehet maradásra bírni az országot tömegesen elhagyó fiatalokat, nélkülük pedig még a legjószándékúbb és a legkorszerűbb kormányintézkedések is értelmüket veszítik.
