Egy héttel ezelőtt igen nagy horderejű döntés született Európában, aminek a jelentőségével a lapok, még ha be is számoltak a hírről, nem igazán foglalkoztak. Elsőre gazdasági hírnek tűnik, de sokkal nagyobb dologról van itt szó. Történt ugyanis, hogy a világ legnagyobb autógyártó vállalata, a Volkswagen bejelentette, átszervezik a céget és három németországi gyárában csak elektromos autókat állítanak „majd” elő.
A tervek szerint 2020-ig 15 tisztán elektromos és hibrid autótípust akarnak a piacra dobni, 2025-ben viszont már 50 tisztán elektromos meghajtású modellt akar értékesíteni a cégcsoport, méghozzá évi 2–3 millió darabszámban, ami a cégcsoport teljes értékesítésének mintegy 20–25 százalékát tenné ki. A bejelentés szerint a Volkswagen zwickaui üzemében hat különböző elektromos modellt gyártanak majd, illetve Hannoverben és Emdenben is ilyen autókat fognak gyártani. Emellett Kínában két meglévő üzemüket állítják át elektromos autók gyártására és további 3 új üzemet építenek. A benzinüzemű autók gyártását más üzemekbe helyezik át, a Passatét például a csehországi gyárukba, a Forddal közösen pedig akkumulátorfejlesztésbe kezdenek és saját akkumulátorokat gyártanak. A német autógyártó mintegy 35 milliárd eurót akar elkölteni az elektromobilitás területén 2023-ig. Sőt a közeljövőben egy olcsó, 20 ezer eurós ár alatti elektromos autót fog a piacra dobni. Ez utóbbival már csak a specifikáció a kérdéses, pontosabban a villanyautók százéves rákfenéje: nem tudni, mekkora lesz a hatótávolsága.
(Illusztráció – Financial Times)
Ismert tény, hogy elektromos autót vezettet anno Henry Ford felesége, sőt 100 évvel ezelőtt elektromos töltőhálózat is létezett. Sokáig Ford és Edison gőzerővel dolgozott az akkumulátorok fejlesztésén, ugyanis az akkori villanyautók problémája ugyanaz volt, mint a mostaniéknak is. Az akkumulátorok kapacitása és az áruk. Egy 100 évvel ezelőtti Detroit Electric autó akkori árfolyamon 2650 dollárba került, és legfeljebb 36 km/h-s sebességgel tudott közlekedni, a hatótávja pedig 130 kilométer volt (ma egy Tesla Model S ugyanekkora sebességgel több mint 1000 kilométert is megtesz, normális használattal pedig 400 kilométert, míg a maximális sebessége átlépi a 200 km/h-t), miközben naphosszat tölthették az akkumulátorait. Egy Ford T modell viszont mindössze 380 dollár volt, egy pár perces tankolással 320 kilométert tudott megtenni, és óránkénti 75 kilométeres végsebességre volt képes. Az olcsó kőolaj és az olcsó T Modell – főleg miután beépítették az első elektromos önindítót és nem kellett többet kurblizni – kivégezte az elektromos autózást. Nem is fejlesztették tovább az akkumulátorokat.
Ma azonban már más szelek fújnak. A Tesla még 10 évvel ezelőtt megérezte a lehetőséget, és ennek köszönhetően ma óriási előnyre tett szert a többi autógyártóval szemben. Az akkumulátorok magas ára miatt luxus kategóriás szedánokat gyártott, de mivel a járművekbe szerelt akkumulátor-cellákat a saját gyárában, a Panasonickal közösen termeli, így 20 százalékkal olcsóbban teszi meg ezt másokkal szemben, miközben világszerte kiterjedt gyorstöltő-hálózatot is telepített. Ám hiába az előny, a népautónak szánt Model 3-nak messze nincs jó ára, hiszen 35 ezer dollárt kérnek a fapados verziójáért. Ettől függetlenül a dízelbotrány okozta renomévesztés, az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások, a valós vezetési körülményekhez egyre közelebb álló károsanyag-kibocsátási tesztek, a fogyasztói és politikai elvárások miatt az autógyártók gőzerővel elkezdtek villanyautókat fejleszteni és gyártani. A verseny pedig elindult.
Azt mondják, az elektromos autó a gazdagok játékszere, ugyanis drága, az olcsóbb (30–40 ezer eurós) járművek hatótávja pedig kicsi, 100–180 km. Ha azonban számba vesszük, hogy kevesebb a romló alkatrész és olcsóbb a „tankolás”, valamint, hogy az átlagos autóvezetők 50–100 kilométernél nem tesznek meg nagyobb napi távot, akkor talán igenis megéri az elektromos autó felára. Egy minapi felmérés szerint Nyugat-Európában sok család második kocsinak vesz villanyautót: ezzel járnak munkára, és ezt használják városi közlekedésre. Tipikusan középosztálybeli családok tehetik ezt meg. Persze a szerbiai átlagfizetésből élők számára ez továbbra is álom marad. Azonban a jelenlegi helyzetet nézve, öt év múlva itt is megjelennek a használt, elérhető, járó elektromos járművek. Ezek az autók ugyanannyit veszítenek értékükből, mint a benzinesek, azzal, hogy az utóbbiakra akkor kell először igen komoly összegeket költeni szervizre, a villanyautókra pedig ezzel szemben nem kell, és az akkumulátorkapacitásuk is mindössze 20 százalékot csökken.
Ami most történik, az már nem levegőbe beszélés, nem jövőkutatók és sci-fi rajongók idealizált álma, hanem a jelen. A fejlesztések elindultak, és egyre több villanyautó gurul le a gyártósorról. Aki pedig 20 ezer euró alá tudja majd hozni egy használható villanyautó árát, az jó eséllyel a jövő népautóját alkotja meg majd.
