Mégsem született döntés a nemzeti oktatási tanács keddi ülésén arról, hogy ötödik osztálytól az informatika is kötelező tantárggyá váljon.
De hát most is van informatikai oktatás az iskolákban! – értetlenkedtek sokan. Igen, jelenleg az iskolákban a felsősöknek létezik a műszaki oktatás és informatika elnevezésű kötelező és az informatika és számítástechnika nevű választható tantárgy. A minisztérium azt tervezte, hogy helyettük ősztől két kötelező tantárgyat vezetnének be: a műszaki oktatást és az informatika és számítástechnika tantárgyat. Május elején egy 90 (!) tagú munkacsoportot hozott létre a technika és informatika szakos általános iskolai és középiskolai tanárokból, valamint egyetemi tanárokból. A cél az volt – szolgáltak magyarázattal a minisztériumi illetékesek –, hogy korszerűsítsék, a 21. század követelményeihez igazítsák a műszaki oktatást, valamint a számítástechnikát, az informatikát is fontosságához mérten tanulják a diákok. Sem a műszaki, sem az informatikai oktatás jelentőségét nem tükrözte az, hogy egy közös kötelező tantárgy keretében oktatják, az informatikát pedig választható tárgyként. Ez utóbbi, magyarázta egy interjúban a miniszterhelyettes asszony, azt jelenti, ha valami nem kötelező tantárgy, aminek az osztályzata bekerül az év végi átlageredménybe, a diákok nem veszik komolyan, s a fegyelmezni kevésbé tudó tanárnál a diákok leginkább számítógépes játékokat játszottak informatikaórán.
Négy-öt éve terjedt el a szóbeszéd a technika szakos tanárok körében, hogy megszüntetik ezt a tantárgyat, pontosabban felváltja az informatika. Ez a veszély, a tervekből ítélve, nem fenyeget. Elgondolkodtató az a megjegyzés, amit egyik hírportálon egy diák írt: ,,Addig is, amíg nem dől el a műszaki oktatás sorsa, továbbra is otthon, a családom, a barátaim segítségével fúrok-faragok, kalapálok, szögelek, ragasztok, mert technikaórán nem tudom befejezni a munkadarabot, az ötösért kénytelen vagyok ezt hathatós segítséggel otthon megtenni.” Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, van, aki azt mondja, meg kell reformálni a műszaki oktatást, elvégre a 21. században élünk, mások viszont azzal érvelnek, hogy nemcsak a leendő műszaki értelmiséginek, mesterembernek nem válik kárára, ha tud bánni szerszámmal, hanem éppen senkinek sem árt, ha be tud otthon verni egy szöget a falba, megint más azt mondja, az ilyesmit nem az iskolában tanulják meg a fiatalok... Száz szónak is egy a vége: a szakemberek egyetértenek abban, hogy máshogyan kell oktatni mind a technikát, mind az informatikát. Új, korszerű tan- és óratervek kellenek.
Most derült ki, hogy a változtatások előkészítésével megbízott 90 fős munkacsoportból a technikatanárok többsége kivonult. Egyikük, az egyik pedagógus-szakszervezet tisztségviselője meg is indokolta, miért. Úgy fogalmazott, senki sem ellenzi az informatika tantárgy (kötelező) bevezetését, de nem lehet ennyire elkapkodni a dolgot, egy ilyen nagy változtatás bevezetése több átgondoltságot, megfontolást igényel, egyébként is az oktatási minisztérium vezetése jelenleg ügyvezetői mandátumát tölti. Most mindenki érdeklődve várja, hoz-e határozatot, mit dönt a nemzeti oktatási tanács e hó 27-ére bejelentett ülésén. Ennek elnöke szerint a gond az, hogy 2013 óta a felső tagozatos diákok számára heti 25 órára korlátozták a maximális kötelező óraszámot, s ez más tárgyak esetében is nem kis gondot okoz. Az érintett szülők egy része – akik néha elvesznek a kötelező, választható, fakultatív tantárgyak szövevényes hálójában – is attól félti a gyermekét, hogy ha választhatóból kötelező tantárggyá lesz az informatika, akkor ennek esetében is megindul a jó/jobb jegyért való küzdelem, tovább nő tehát a diákok megterhelése. Mások viszont úgy gondolják, az informatika, a számítástechnika annyira átszövi az életünket, a munka világát, hogy megilleti a hely a kötelező tantárgyak sorában, csak nem mindegy, hogy hogyan oktatják, van-e rá megfelelő szakember és felszerelés hozzá. Tehát, pró és kontra érvek garmadával sorakoztathatók fel. Bevallom, örülök, hogy nem nekem kell döntenem erről, előkészítenem egy ilyen nagy változást, és biztosan más is így van vele.
Hiányzik az oktatási rendszer átfogó reformja, ami a városi legenda szerint Nagy-Britanniában úgy indult meg a nyolcvanas évek végén, hogy az egyik vezető országos lapban megjelent egy olvasói/szülői levél arról, hogy mennyi visszásság, probléma van az angol oktatásban, s ennek nyomán Margaret Thatcher kormánya hozzákezdett az egész rendszer alapos reformjához. A Vasladyt ismerve, biztosan nem egy kistisztviselő vagy takarítónő szülő levele nyomán indult meg a reform, hanem ez az olvasói/szülői levél ,,felülről” egy jól tálalt, jól időzített bevezetője volt annak, amit az ország vezetése végre akart hajtani. Nálunk sem ártana, sőt üdvös lenne már egy ilyen levél, például az új oktatási miniszternek címezve.
