Röhejes, helyenként már-már tragikomikus volt az a tüsténkedés, amely a kínai elnök látogatása előtt és alatt Belgrádban (a i šire) volt tapasztalható. A túlbuzgó vendéglátást még a giccset különben éltető és magasztaló honi fast food-média is meg-megszólta, lévén hogy a főváros órákra olyan volt, mint vesztegzár idején egy lepratelep. Az ötezer rendőr, több tucat mesterlövész, katonaság, terrorelhárítás, légierő stb. foganatosította biztonsági intézkedések foka csak arról tanúskodott, a vendég szemében roppant fontos jó benyomást kelteni.
E túláradó kedvesség, persze, érthető (leszámítva, hogy felesleges), hiszen milliókban mérhető és mérendő érdekből történt, amit részben az a 22 együttműködési szerződés is tartalmaz, amelyet Hszi Csin-ping háromnapos látogatása során írtak alá. Szerbia sajnálatosan az „egy kis pénzért minden kívánságod teljesítem” tárgyalópozícióban van, így a kínaiaknak nem kellett alkudozniuk, csupán arra emlékeztettek (mert azért tudják, kikkel van dolguk), hogy Belgrádnak minden beruházott garassal el kell majd számolnia.
Erre is (hamis) eskü alatt sietve bólintottak, csak hogy a súlyos koloncot végre leszedjék a nyakukból. E kolonc a veszteséggyártásra szakosodott és az utóbbi években ilyen tekintetben roppant sikeres smederevói Acélművek, amelyet április derekán a HBIS (Hebei Iron and Steel) 46 millió euróért vett meg. Egy ekkora gyárat 46 millióért eladni standard körülmények között kimeríti a közvagyon elherdálása nevű bűncselekmény fogalmát, ám a HBIS (egyetlen licitálóként) nagyvonalúan megígérte, senkit sem bocsát el a mintegy ötezer dolgozóból (Belgrád szívéről épp e „szociális tényező” miatt esett le egy súlyos terméskő), hovatovább azt is, hogy további 300 milliót fektet be, hogy kiépítsen egy acélcsőgyártó üzemet. (A HBIS Ázsia legnagyobb acélgyártó vállalata. Tavalyi profitja elérte a 43,7 milliárd dollárt. Világszerte hetven kirendeltsége és leányvállalata van, és több mint 120 ezer embert foglalkoztat.) A merésznek mondható kínai tervek szerint a szendrői gyár kapacitása 3-4 éven belül érhetné el a 2,1 millió tonnát (Vučić, persze, már jövőre ígérte), ami csaknem a plafon. (Az Acélművek jelenlegi maximális éves kapacitása 2,2 millió tonna, ennyit azonban soha nem termelt még. A legjobb éve 2006 volt, amikor 1,7 millió tonnát állítottak elő. 2014-ben 560 ezer, tavaly pedig 875 ezer tonnát termeltek.)
Kétségtelen, hogy Peking is maradéktalanul elégedett lehet e protokolláris egymásba borulás majdani hozományával, hiszen apróért „megvette” ezt a területileg jelentéktelen, de jó fekvésű telket, mármint Szerbiát, amely távlati terveiben az ugródeszka szerepét hivatott betölteni. Kína nem is rejti véka alá, hogy a Szerbiával való együttműködés csupán a közép- és kelet-európai országok felé terjeszkedés stratégiájának egyik eleme, kedvező földrajzi fekvése ugyanis lehetőséget nyújt arra, hogy innen kiindulva a régió több(i) országával is felvegye és megerősítse gazdasági kapcsolatait.
Az tehát, hogy Hszi Csin-ping innen Varsóba repült (mielőtt az egykori Selyemút nyomvonalán fekvő Üzbegisztán felé vette volna az irányt), képletesen szólva az Új Selyemút még egy bázisállomásának alapkőletétele volt. Varsóban is egy tucatnyi stratégiai partnerségről szóló nyilatkozatot írtak alá. Energiaipar, infrastruktúra, telekommunikáció, kereskedelem... az itteni és ottani kínai érdekeltség főbb (cél)pontjai.
Valamennyi szerződés és szándéknyilatkozat (velük együtt a 2014 decemberében aláírt majdani Belgrád–Budapest gyorsvasút is) az „út és az övezet” (One Belt, One Road – OBOR) stratégia eleme, amelynek célja a régi területek és kereskedelmi utak újbóli összekötése. Az OBOR az Új Selyemút Gazdasági Övezetre utal, amely Közép- és Nyugat-Ázsián keresztül köti össze majd Kínát Európával, a XXI. századi tengeri Selyemút pedig Délkelet-Ázsiát, Afrikát és Európát „hozza majd közelebb” a világ legnépesebb országához. Az OBOR által felölelt országok lakossága mintegy 4,4 milliárd embert jelent, ami a világ össznépességének y 63 százaléka. Összesített GDP-jük 2,1 billió dollár körül mozog, ami a világgazdaság harmadát teszi ki.
Nem babra megy hát a „játék”.
