A közelmúltban egy érdekes adat látott napvilágot, amely szerint jelenleg Szerbiában 1100 olyan cégnek van érdekeltsége, amelynek székhelyét valamelyik adóparadicsomban kellene keresni. Ezek közül 334-et az európai Unió által összeállított fekete listán szereplő országokban jegyezték be.
Az offshore cégek alapítása és működtetése ugyan nem számít illegálisnak, ha azok az ottani, valamint a nemzetközi törvények szerint tevékenykednek. Tény ugyan, hogy hatalmas összegű adót takarítanak meg maguknak, de hát ha már az előírások ezt lehetővé teszik, miért is ne élnének az alkalommal. A gond abban keresendő, hogy ezeknek a vállalattulajdonosoknak igen jelentős része nemcsak az adófizetés alól igyekezik kibújni, hanem a törvénytelenül szerzett bevételét is megpróbálja (sikerrel!) legalizálni. Vagyis a valamelyik távoli, a világ térképészeti szempontjából zsebkendőnyi szigeten levő „igazgatóság”, kihasználva az ottani laza ellenőrzést, pénzmosással foglalkozik.
Minden bizonnyal sok emberben felmerül a kérdés, hogy miért fizetődik ki az ottani hatalomnak ez a lazaság? Nos, a képlet végtelenül egyszerű. Egyetlen cent befektetése nélkül hozzájutnak a náluk működő vállalatok adójához. Ez pedig olyan pénz, mintha valaki az ablakon dobta volna be. Az már más lapra tartozik, hogy ezzel a könnyedséggel jó néhány országot megkárosítanak, hiszen –például – a Szerbiában megvalósított jövedelem után csak ott kell adózniuk, mivel létezik a kettős adózás elkerülésére vonatkozó nemzetközi egyezmény.
A lebukás veszélye is minimális, mivel harminc ország(ocska) eddig megtagadott minden ilyen vonatkozású együttműködést az EU-val. Vagyis minden, az esetleg érintett cégek ügyvételére vonatkozó kérelmet egyszerűen elutasít. Az ellenük való esetleges nemzetközi büntetőintézkedések foganatosítása olyan bürokratikus hercehurcával járna, hogy a világviszonylatban jelentős szerepet játszó országok nem tartják kifizetődőnek az ilyesmivel való bíbelődést.
Talán mondani sem kell, hogy az adóparadicsomokban meglehetősen sok olyan cég van, amelyek tulajdonosait itthon jól ismerik, de a honi hatóságoknak meg van kötve a kezük. Vagyis a különféle előírások miatt nem tehetnek semmit.
Szakemberek állítják, hogy ezeknek a machinációknak útját lehetne állni, de egy olyan méretű és gazdasági tekintélyű ország, mint Szerbia aligha tehet bármit. Csupán törvényileg kellene rögzíteni, hogy az egy adott országban tevékenykedő és hasznot megvalósító vállalat, vállalkozás ott fizessen adót, ahol a jövedelmet megteremtette. Ez azonban már azért sem járhat sikerrel, mert a szerbiai náboboknál sokkal nagyobb pénzek felett rendelkező és politikailag is komoly befolyással bíró milliárdosoknak nem áll érdekében a dolgok ilyetén való rendezése.
S amíg ez így marad, addig jól járnak az ügyeskedők.
