A nyár érezhetően lelassított, rövidesen augusztus utolsó hetébe lépünk, az iskolákban elkezdődtek a nagytakarítások, a gyerkőcök jó sokáig maradnak reggelente ágyban, kihasználják még ezt a kis időt a lustálkodásra, hiszen a jövő héten kezdődik az új tanév.
A boltok megteltek füzetekkel, mindenféle iskolafelszereléssel, a szülők a nyári költekezések után összekaparják azt a kis pénzt, ami még megmaradt, hogy felkészítsék gyermekeiket az új tanévre. Mivel a gyerkőcök szokás szerint megnyúlnak a nyári szünidő alatt, és az iskolai felszerelést nem ölthetik magukra, új nadrágokat, sportcipőt, bentjárót stb. kell vásárolni. Az első szülői értekezlet szokás szerint aztán újabb meglepetésekkel örvendeztet meg, amikor már azt hitte volna a szülő, hogy vége a rémálomnak, újabb kiadásokra kényszerül, mindig akad még valami. Az előkészületeknek ez a része mégis várható, még ha nem is gondolunk rá az utolsó pillanatig.
(Fotó: Molnár Edvárd)
Az új tanévvel kapcsolatos felkészülési horrortörténeteken kívül az idén sokkal rosszabb dolgokkal kellett szembenézni, fiam osztályában ugyanis egyre kevesebben vannak, és ez nagyjából mindenhol így van Vajdaságban. A mi esetünkben az a legfájóbb, hogy a két legjobb barátja távozik, nem is a szomszédságba, hanem Angliába. Augusztus utolsó hete fiamnál nagyjából a tananyag ismétléséről szól, de ezúttal kissé lazábbra vettük a dolgot, még csak pár napig barátkozhatnak, így hagyjuk, hogy minél több időt töltsenek együtt. Amikor én jártam az általános iskolába, Újvidéken nem volt elvándorlás, de már akkor is magyar osztályok szűntek meg több általános iskolában, így osztályunk létszáma nem csökkent, hanem egyre nőtt, a megszűnt osztályokból ugyanis hozzánk osztották be őket.
Ha a nyáron nem is, de augusztus derekán már egyre gyakrabban szóba került az óvoda és az iskola, a gyerkőcök várják a barátaikkal való találkozást. Az új tanévvel beindul a hétköznapi hajsza, a többgyermekes családoknál ez hatványozottan érvényes. A gyerekeket újra hozzá kell szoktatni a korai keléshez, aztán van aki az óvoda felé veszi az irányt, van aki pedig az iskola felé. Például, az idén a lányom délutános lesz egész évben az óvodában, a legkisebb pedig délelőttös, és itt van még természetesen a legidősebb fiam is, aki negyedikbe indul.
Nincs más hátra, feleségemmel egyeztetjük az óráinkat, kidolgozzuk a tervet, de gyakorlatból tudom, hogy improvizációra is szükség lesz időnként, azaz mindig kell, hogy legyen egy B-terv is.
Minden nehézség és kellemetlenség ellenére, az idén is beindul majd a tanév, de…
Nehéz a búcsúzkodó gyermekek szomorúságát látni, ők valóban nem tehetnek semmiről, az iskolában szépen összebarátkoztak, aztán a sors egy szép szeptemberi napon elválasztja őket. Semmi sem nyújthat vigaszt, amikor el kell búcsúznod legjobb barátodtól, kár, hogy erre felénk ez lassan szokássá válik.
