Még az ilyenkor szokásosnál is nagyobb várakozás előzi meg ezt a most kezdődő új tanévet. Egyes előrejelzések, várakozások szerint a ma megszólaló iskolacsengő egy új szemléletmód, hozzáállás bevezetését is jelzi, azt, hogy végre egy nagyobb horderejű reformfolyamat kezdetén áll a szerbiai oktatásügy.
A pesszimisták csak legyintenek erre, mondván: az elmúlt 20–25 évben hányszor emlegették már, jelentették be nagy csinnadrattával az oktatás megreformálását, és csak kevés dolog valósult meg az ígéretes tervekből. Ám sokan felfigyeltek az új oktatási miniszter egyik első tévényilatkozatára, amelyben azt mondta, a finn oktatási modellhez hasonló rendszert már harminc éve be lehetett, kellett volna vezetni Szerbiában. Persze, mint ahogyan több nyilatkozatában is jelezte a miniszter, tisztában van azzal, hogy a skandináv országokban sem egy év alatt reformálták meg az oktatásügyet, de el kell kezdeni, hozzá kell nyúlni az oktatásügyben sok problémához, jelenséghez, tabuhoz, ami annyira megkövesedett, bebetonozódott az évek, évtizedek alatt, hogy senki sem mert változtatni rajta.
Ahhoz, hogy elkezdődjön a reform, a kormányfő és a Világbank képviselői is zöld fényt adtak neki azzal, hogy az oktatásügyet prioritásként jelölték meg. Sőt, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia elnöke is a minap a változások szükségességéról beszélt az oktatásügyben, emlékeztetve arra, hogy a 2012-es PISA-teszten a szerbiai diákok 45,5 százalékáról derült ki, hogy funkcionális analfabéta, és csak a tanulók két százaléka szerepelt kiválóan a PISA-mérésen. Ezért a lesújtó eredményért nem a diákok hibáztathatók, jelentette ki az akadémia elnöke.
(Fotó: Ótos András)
Az új oktatási miniszter azt is jelezte, lesznek népszerűtlen intézkedései, amelyek ellenállást váltanak majd ki. Persze, még nincsenek kész megoldások, mechanizmusok, ezek kidolgozása sok együttgondolkodás, hosszú előkészítő folyamat révén jöhet létre. Még inkább csak az elképzelés szintjén léteznek ezek, például az, hogy a szülőket szeretné a jelenleginél sokkal jobban bevonni az iskolák életébe, az ott folyó munka ellenőrzésébe, az iskola, a tanárok, az igazgató értékelésébe, mondván, a szülők tudják a legjobban, hogy mi az, ami egy adott iskolában jó, illetve mi az, ami súlyos gondot jelent, amin változtatni kellene. Megmlíthetnénk azt is, hogy szeretné megszüntetni az órákról való lógást, a rengeteg hiányzást, mégpedig úgy – nyilatkozta a Politika napilapnak –, hogy a szülőket tetemes pénzbüntetés sújtaná, a világban 20 igazolatlan óra 1500 eurós bírságot jelent, mondta. Valószínűleg az oktatásügyben eltöltött 37 év tapasztalata mondatja Mladen Šarčevićtyel azt, hogy az osztályzat nem lehet a kizárólagos értékmérő, hisz gyakran tanúi vagyunk az osztályzat emelésének, az átlageredmény „kikozmetikázásának”, a Vuk-díjasok „gyártásának”. A miniszter eltökélt szándéka, hogy a tanítók, tanárok a fizetésükön is megérezzék majd a színvonalas, minőségi munkájuk eredményét, azt, ha diákjaik jól szerepelnek a tudás-felméréseken, tanulmányi versenyeken. Az is górcső alá kerül hamarosan, hogy napi, heti szinten mennyire vannak megterhelve az iskolai és otthoni kötelezettségekkel a diákok.
A miniszter minden nyilatkozatában jelzi, szövetségeseket keres a tanárokban, a szülőkben, a pedagógus-szakszervezetekben, és azt is hangsúlyozza, a változások nem mehetnek végbe egyik napról a másikra.
E tanévtől magyar államtitkára is lesz az oktatási minisztériumnak, Vicsek Annamária, a VMSZ szakpolitikusa személyében.
Mint azt Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár lapunk hétvégi számában nyilatkozta, a magyar nyelvű oktatásra vonatkozó egyik nagy változás, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt között megkötött koalíciós szerződés szerint a minisztériumhoz tartozó három vajdasági iskolaigazgatóság mellett egy negyedik is meg fog alakulni. A jelenlegi újvidéki, nagybecskereki és zombori mellett létrejön a szabadkai iskolaigazgatóság, amely a Tisza mentét, Magyarkanizsát, Zentát, Adát, valamint Szabadkát, Topolyát és Kishegyest fedi majd. A szerb kormány által márciusban elfogadott kisebbségi akcióterv előirányozza többek között az osztálylétszámra vonatkozó jogszabályok módosítását is. Ami azt jelenti, nem voltak hiábavalók a vajdasági magyar politikum erőfeszítései, felismerték Belgrádban is, hogy a kisebbségi oktatásban sem az iskolai munkahelyek, sem a tagozatok számát illetően nem ugyanazok a szabályok kell, hogy érvényesek legyenek, mint általában az oktatásban.
Igaz, e tanév nem sztrájkkal kezdődött, de az egyik nagy pedagógus-szakszervezet tegnap tiltakozó nagygyűlést tartott Belgrád központjában, emlékeztetve az oktatásügyben uralkodó áldatlan állapotokra, az oktatásügyi dolgozók anyagi helyzetére, arra, hogy az iskolában dolgozók 75 százaléka felsőfokú végzettségű, az átlagbér mégis 17 százalékkal elmarad a köztársasági átlagfizetéstől. A pedagógusok határozott ígéretet kaptak arra, hogy a napokban kifizetik nekik a tavaly nyári hónapokban csökkentett, rosszul elszámolt fizetésük különbözetét, és kormányfői ígéret is van arra, hogy elsőként az oktatásügyi dolgozók anyagi helyzetén javítanak. Az oktatási minisztérium szeptember 20-áig kapott erre haladékot, ha ez nem történik meg, akár figyelmeztető sztrájkra is sor kerülhet. Mint az egyik szakszervezeti vezető kijelentette, nem azért nem kezdik sztrájkkal a tanévet, mert nem lenne rá okuk, hanem azért, mert az új kormány és az új oktatási miniszter 100 nap türelmi időt kapott.
Persze, 100 nap kevés meghatározó eredmények felmutatásához, bízzunk abban, hogy az ígért változásokhoz meglesz a kellő akarat, erő, most csak örüljünk együtt azzal a több mint 60 ezer elsőssel, köztük 1521 vajdasági magyar elsőssel, aki most ülnek be először az iskolapadba. Bízzunk abban, hogy megszeretik az iskolát, színvonalas, versenyképes tudást kapnak, és a reformintézkedések kedvező hatását hamarosan ők, tanítóik, tanáraik, szüleik is megtapasztalhatják majd.
