– Könyv nélkül lehet élni, de nem érdemes – szerencsére ma is sokan magukénak vallják a mondást, és reméljük, még sokáig. Bár a tizenéves generáció tagjai közül valószínűleg már rég a következőképp módosították a fenti mondatot: internet nélkül lehet élni, de nem érdemes. Ha jobban belegondolunk, a kettő nem zárja ki egymást. Mind nagyobb teret hódítanak az elektronikus könyvek, illetve gyakran épp a világhálón figyelünk fel egy-egy irodalmi alkotásra, amelyet aztán az internet segítségével rendelünk meg. És az a néhány száz tizenéves, aki a közelmúltban sorba állt az egyik budapesti könyvesbolt előtt, hogy Leiner Laura legújabb Bexi-könyvét megszerezze, dedikáltassa, biztosan a közösségi oldalakon értesült az eseményről. A közösségi oldalakon figyeljük az eseménybejelentőket, manapság a könyvbemutatókra is így invitálják az érdeklődőket, sőt az egyik bábszínház vezetője nemrégiben megemlítette, a közönségtoborzásnak ez a leghatékonyabb módja.
Nem kell csodálkozni, a 80-as években, a 90-es évek elején született szülő az Y generáció, iskolás korú gyereke pedig a Z generáció tagja. Szerbiában a 12 és 29 év közöttiek 95 százaléka használja az internetet, felmérések szerint a magyarországi felhasználó átlagosan napi másfél órát tölt a legnépszerűbb közösségi oldalon, az aktív felhasználók négyötöde egy napot sem hagy ki az oldal nézegetése nélkül. A legkisebbek, a 0–6 évesek, az Alfa generáció tagjai már egészen más szokásokkal rendelkeznek mint egykoron mi: néhány éve sokakat sokkoltak az amerikai kutatások, amelyek szerint a 0-2 évesek 30 százaléka használja a táblagépet (tabletet) és 10 százalékuknak – a szülők elmondása szerint – a tablet volt az első szavuk. Persze, ezek a kisgyerekek azt látják, hogy a huszonéves anyuka naponta számtalanszor használja a laptopját, táblagépét, okostelefonját, és közben jókat derül a vicces képeken, a humoros bejegyzéseken. Tehát, a gyerek utánozza a szülőt, belenő ezeknek az eszközöknek az alkalmazásába.
Mi, akik felnőtt fejjel sajátítottuk el az internet használatát, gyakran „bénázunk” az okostelefonunkkal, csak ámulunk és bámulunk ezen. A tudósok azt mondják, ha a szülő már egyéves korban odaadja a táblagépet a gyerek kezébe, az mindenképp hat a kicsi fejlődésére, csak még azt nem tudni, milyen módon. Van, aki azt jósolja, az összpontosítás képessége gyengébb lesz náluk, a vizuális inger lesz a meghatározóbb, és kevésbé a szöveg. A generációkutatók szerint életrevalóbbak lesznek ezek a legifjabb generációk, gyorsabban reagálnak mindenre, hisz azt szokták meg, hogy elárasztják őket a friss hírek, szinte másodpercenként jelennek meg újabb bejegyzések, amelyeket át kell futni, lájkolni kell, vagy épp posztolni valamit, amire érkeznek majd a lájkok. A közösségi oldalon egy-egy bejegyzésre kapott számos lájk nagyon jó érzéssel tölti el a fiatalt, és rossz érzést vált ki, ha elmaradnak ezek a pozitív visszajelzések. A jövőkutatók arról is beszélnek, hogy ezek az új generációk bátrabbak lesznek, épp az említett eszközök használata miatt. Bár szerintem nagy probléma az, hogy azt képzelik, bármi történik velünk – legyen az életveszélyes élethelyzet, a másik brutális bántalmazása –, életre fogunk kelni, épp úgy, mint a virtuális játékok szereplői. Itt kell a felnőtteknek „belépniük a képbe”.
Nem véletlen, hogy az oktatásba is világszerte mindinkább bevonják az internetet, amely a szakemberek szerint néhány éven belül jelentősen megváltoztatja az oktatást és a munkaerőpiacot is. A fiatalok ma már az ismeretszerzésben is jócskán élnek az internet nyújtotta előnyökkel, pillanatok alatt meg lehet találni a keresett adatot, információt, csak tudni kell jól keresni. A tudásszerzés a lexikális tudásról mindinkább eltolódik az információ gyors megtalálása felé. Azt mondják, amíg mi, középkorúak, idősebbek a Google keresőt használjuk a leggyakrabban, addig a mai tizenévesek inkább a YouTube-ot keresik fel, ahol még a függvények határérték-számítását is megnézhetik, ha tanórán nem értették meg a tanár magyarázatát, vagy nem figyeltek, mert lehet, hogy épp az okostelefonjukat babrálták.
Nagy visszhangot váltott ki a minap az egyik magyarországi hetilapban Janszky József neurológus professzorral megjelent interjú, aki szerint az internet hasonló a táplálkozáshoz, hiszen élni nem lehet nélküle, viszont a „túlevés” súlyos problémákhoz vezet. A professzor szerint a megoldás nem lehet a teljes megvonás. Egyrészt, mert ma már nehéz a világhálón „kívül” élni, másrészt, mert ez a fajta függőség nem a kábítószer-fogyasztáshoz, sokkal inkább a túlevéshez hasonló. Ahogyan utóbbinál sem a teljes megvonás a megoldás, hanem például a kalóriabevitel korlátozása, úgy az internet esetén is alkalmazható a „digitális diéta”.
Az nyilvánvaló, hogy a szűrőprogramok, korlátozások a nevelés terhét nem veszik le a felnőttekről. Nagyon nagy a szülők felelőssége, hisz a változásokat fékezni nem lehet, de a felnőtt dolga, hogy a gyereket, fiatalt megtanítsa, mind a való életben, mind a virtuális világban, hogy hol vannak a határok, mi a jó és mi a rossz, a kerülendő, milyen veszélyek leselkednek rá, és a virtuális világ miatt a valós életet sem szabad elhanyagolni: a tanulást, a barátkozást, az olvasást, a sportolást. Ahogy Tari Annamária klinikai szakpszichológus egy interjúban fogalmazott, a gyerekek online életét követni kell és folyamatos kommunikációval életben lehet tartani a valódi értékeket.
