Az állatkerti fotón a teve kihajol a korlát fölött, és a szájába veszi az ott ácsorgó, bámészkodó kisgyerek fejét. A Liked weboldal a következő megjegyzéssel posztolta a Facebookon a képet: A kölyködet épp megeszi egy teve. Mit csinálsz? a) megmented, b) csinálsz róla egy fotót. A néző első reakciója talán az, hogy elmosolyodik a frappáns – nem minden él nélküli – megjegyzésen, de a következő pillanatban már elborzad: hát ide jutottunk? Először lefotózod, majd visítozva odarohansz és kimented a teve szájából csemetéd fejét?
– Lehet fotómontázs, de az is megtörténhet, hogy nem a szülő fotózta – próbálta rövidre zárni a megnyugtatásomat kollégám, de láttam, a következő pillanatban ő is belegondolt a történet sötétebbik oldalába. Mert egy, az állatkertihez hasonló helyzetben a vadidegennek sem az az első reakciója, hogy készít egy fotót a telefonjával, hanem odafut és elráncigálja onnan a kisgyereket.
Az okostelefonoknak köszönhető képözön, az „örökítsd meg és posztold a népszerű közösségi oldalon” kényszere sokakban felülkerekedik nem csak a jóízlésen, hanem még a veszélyérzeten is. A valóság szinte nem létezik, ehelyett sokan valamilyen virtuális térben, felületen élik az életüket. Már közhelyszámba megy, hogy sokan reggel félálomban, majd edzés előtt, edzés után, sőt bulin illuminált állapotban is készítenek szelfit, illetve megörökítik a haverokat. Mintha ez igazolná a létezésüket. Vessenek a vérmókusok elé – hogy a közösségi oldalak egyik közkedvelt kifejezését használjam –, de most nem arról akarok írni, hogy a fiatalok netes tevékenysége befolyásolja-e alkoholfogyasztási és dohányzási szokásaikat, a képek ösztönzik-e a fiatalokat arra, hogy szintén rágyújtsanak vagy alkoholt fogyasszanak. A tudósok szerint igen, de a mi népi bölcsességünk szerint is a jó példa ragadós, de a rossz, sajnos, még inkább. Az, hogy valaki a WC-n ülve is szelfizik, csak gusztustalan, ám vannak olyan fotók, videók, amelyek sokkal bizarrabbak és tragikusabbak. Néhány hónapja járta be a világot a 12 éves amerikai kislány megrázó esete. Egy 40 perces, élőben közvetített videóban beszélt arról, hogy egy családtagja molesztálta, a felvétel végén pedig felakasztotta magát, ezt az általa közzétett élő közvetítést később valaki megosztotta a YouTube-on és a Facebookon is, úgyhogy több millióan látták. Megrázó, hogy a kislány csak így tudta elmondani rövidke élete nagy tragédiáját. Csak az elmúlt hetekben a hírportálokon hány olyan esetről értesülhettünk, hogy valaki megöli haragosát vagy egy ismeretlen járókelőt, és a gyilkosságot videóra veszi és élőben feltölti a közösségi portálra.
Nekem az állatkerti fotó egy olyan újvidéki esetet juttat eszembe, amelyről tavaly mindannyian olvashattunk lapunk hasábjain is. Az Élőben Újvidék utcáiról elnevezésű Facebook-oldalon megjelent egy videofelvétel, melyen egy, az utcán lángoló ember látható. A felvételt egy ismeretlen készítette, valószínűleg egy járókelő, aki meglátva a fal mellett ülő és lángoló embert, elővette mobiltelefonját és filmezni kezdett. Arra a figyelmeztetésre, hogy oltsa el magán a tüzet, a szerencsétlenül járt „szereplő” csak legyinteni tudott, ami azt jelenti, eszméleténél volt a fényképezés pillanatában. A filmező egy idő után elfordította a mobil kameráját és továbbállt, ami óriási felháborodást váltott ki a közösségi hálón. Tudomásom szerint azóta sem ismeretes, pontosan mi történt a filmen szereplő felgyulladt emberrel, nem tudni mi lett vele a filmezést követően, sőt azt sem, melyik utcában játszódott le mindez.
Nem tudom, milyen lelkületű ember az, aki nem ugrik oda azonnal segíteni, és a mobiltelefonját sem azért veszi elő, hogy a rendőrséget vagy a tűzoltókat hívja, hanem azért, hogy hidegvérrel megörökítse a nem mindennapi, szörnyű látványt. Sőt, ezt még – igaz, névtelenül – közzé is teszi a közösségi portálon. Hova tűnt az emberek veszélyérzete? Hova tűnt az emberség, a segíteni vágyás? Az „örökítsd meg, oszd meg” kifordított, hamis világában mindez szertefoszlott?
A mobiltelefon megkönnyíti az életünket, szerkesztőként kaptam már okostelefonról küldött Facebook-üzenetekben esti eseményről tudósításfolyamot, és mire véget ért a rendezvény, ennek köszönhetően a betördelt oldal, rajta a korrekt eseménybeszámolóval is nyomdába kerülhetett. Tehát ismerem a modern kütyük pozitív oldalát is. Ám riaszt az, hogy mind többen belemerülnek a virtuális világba, és azt élik meg valóságként, közben pedig lefoszlik róluk mindaz, ami fontos: a realitásérzés, felelősségérzet, a segítő szándék, az emberség. Nem jófelé halad ez a világ.
