Az iskolai pedagógusok és pszichológusok bizton állítják, hogy szülői segítséggel a gyerekeknek már szeptember előtt néhány héttel, lassan fokozatosan meg kell kezdeni a ráhangolódást az iskolakezdésre. A szakemberek szerint ez azért fontos, hogy a diák szeptember elsején magabiztosan, félelmek és szorongás nélkül kezdje meg tanulmányait, hogy az iskolát ne kényszerűségnek tartsa, hanem a hasznos és a gyakorlatias tudás megszerzésére alkalmas tárháznak, ahol minden érte van. Gyakorlatilag a második otthonaként tekintsen az iskolára, ahol jól érzi magát, és játszva, szórakozva tanul. Ezzel a megállapítással én és a feleségem teljesen egyetértünk. Az elmúlt hetekben igyekeztünk is mindent megtenni, hogy az általános iskola harmadik osztályába induló lányunk örömmel és magabiztosan kezdje meg és folytassa szeptember elsejétől a tanulmányait.
Az iskolakezdést azonban a gyerek és a szülő sem tudja megúszni némi stressz és csalódottság nélkül. Talán éppen a szülő frusztráltsága ragad át akarva-akaratlanul a gyerekre, amikor az elképzeléseit és szándékait a körülmények és az anyagi lehetőségei átírják, vagy éppen meghiúsítják. Az iskolakezdés ugyanis sokba kerül, ami a mostani szűkös anyagi helyzetben és bizonytalan körülmények miatt bizony kisebb-nagyobb lemondással jár. Hiszen közel tízezer dinárba kerül a könyvcsomag, amit még az előző tanév végéig ki kell fizetni a szülőknek, hogy a gyerekeik a következő tanév elején azt kézhez kapják. Majd az a szerencsétlen helyzet alakul ki, hogy akik fizettek, azok megkapták szeptember elsején a könyveket, akik viszont állami támogatással jutnak hozzá, azok még nem. Így aztán a tanító néni találékonyságán és talpraesettségén múlik, hogy a gyerekeknek ebből ne származzon hátrányuk, mert nyilván a tananyaggal is haladni kéne. Az iskolatáskáért szintén több ezer dinárt kell adni, bár nem kell minden évben venni. A gyerekeinket is arra neveljük, hogy vigyázzanak a dolgaikra, hogy azok minél tovább kitartsanak. Azonban legalább kétévenként mégis kell új iskolatáskát venni, mert a régi bizony elhasználódik és elszakad. Az ember persze mindig a legjobbat szeretné a gyerekének. Ezért arra törekszik, hogy olyan anatómiai kialakítású táskát vegyen, amellyel egyenes lesz a tartása a sok könyv és füzet cipelése mellett is, mert a mostani kisdiákok túl nagy terhet cipelnek nap, mint nap az iskolában. Emellett nyilván olyan iskolatáskát kellene venni a gyereknek, ami neki is tetszik, végül is ő fogja az elkövetkezőkben hordani. És persze jó lenne elfogadható áron megszerezni. Ezzel aztán kezdetét veszi a táskavadászat, amíg rá nem akadunk a megfelelőre. Az iskolakezdéshez más tanszereket is kell még vásárolni, köztük füzeteket, írószereket, borítókat és más sok fontos apróságot, amik nélkülözhetetlenek az iskolában, de összeszámolva bizony sokba kerülnek. Akárcsak a tornafelszerelés, amiből időről időre újat kell venni, mert nemcsak elhasználódik, hanem a növésben lévő gyerekek gyorsan ki is növik. Az iskolakezdés anyagi vonatkozásait összegezve megállapítható, hogy a végösszeg gyermekenként biztosan kisebb-nagyobb stresszes rohamot okoz az érintetteknek. Különösen, ha több gyerek is van a családban, függetlenül attól, hogy azok óvodások, iskolások vagy egyetemisták. Mindez lemondással jár a szülők számára, amit azok akarva-akaratlanul is szóvá tesznek a gyerek füle hallatára, akit ez talán éppen az iskola ellen hangol, mert úgy látja, hogy ő az iskolába indulással gondot okoz a családjának. Azonban szülőként is sokszor melléfogunk, amikor a nyári szünet vége felé már iskolakezdésre emlékeztetve próbáljuk őket fegyelmezni, hogy korábban feküdjenek le, vagy a fürdőzés és a játék mellett matekozzanak, olvassanak többet és másoljanak is magyar nyelvből. Ezzel ismét csak arra emlékeztetjük a gyereket, hogy hamarosan megkezdődik az iskola, ami sok munkával, kötelezettségekkel és különórák sokaságával jár. Az iskolát ezzel megkedveltetni nem fogjuk, ezért többet ér az előnyeit hangsúlyozni, hogy a munka és a feladatok végső soron az ő javát szolgálják, és ezeket igyekezzen minden esetben jó kedvvel és magabiztosan elvégezni. Az utóbbi hetekben erre is igyekeztünk odafigyelni, különösen a feleségemmel, amikor szóba került az iskola és a tanulás. Közben abban reménykedtünk, hogy eredményes lesz az iskolára való ráhangolódás.
A szeptemberi iskolakezdés után viszont megnyugodtunk, hogy megérte az erőfeszítést, az időt és a pénzt, amikor a gyerekünk derűsen jött haza az iskolából. A kezdeti félsz elillant, majd boldogan mesélte, hogy találkozott a régi barátaival, az új tanító néni is nagyon kedves és új osztályterembe költöztek, és szívesen megy az elkövetkezőkben is az iskolába.
