A minap megdöbbentett egy kishír: 10 börtönőrt kerestek a Novi Pazar-i börtönbe, és a pályázatra több mint 500-an jelentkeztek. A pályázók közül sokan egyetemi végzettséggel rendelkeznek. Egy újabb hírből viszont kiderült, nemcsak Novi Pazaron, hanem Szerbia más börtöneibe is kerestek gyakornokokat, összesen 153-at, és nem kevesebb, mint 8000-en jelentkeztek! Például a požarevaci büntetés-végrehajtó intézetben a meghirdetett 30 munkahelyre 1600-an adták át kérvényüket.
Habár húsz-harminc éve még nagy gond volt elegendő számú fegyőrt találni, csak kevesen vállalták ezt a munkát, hisz a fogvatartottak között igen sok nehézfiú, gyilkos is van, mára már gyökeresen megváltozott a helyzet: a nagy arányú munkanélküliség megtette a magáét, és vonzó az állami szolgálat, a biztos havi juttatás. Azt, hogy ki lesz a 153 szerencsés kiválasztott, külön minisztériumi bizottság dönti el. Nem tudom, milyen szempontokat vesznek figyelembe, mennyire számít például az, hogy a jelölt tudja-e a fegyvert használni, ami manapság, a sorkatonai szolgálat megszűnése után nem is kis gondot jelenthet. Az biztos, hogy jó fizikai állókészség kell ehhez a munkához, mert mint a hír kapcsán utánaolvastam, egy börtönőr a napi szolgálat alatt 8–10 kilométert is legyalogol. Ehhez jön a nem kis pszichikai megterhelés, amivel ez a munka jár.
Fogalmam sincs, mennyit keres Szerbiában egy börtönőr, de szerintem aki néhány éve munkanélküliként tengeti napjait, nem válogat, megragadja a kínálkozó lehetőséget, bármennyi is a fizetés.
2011-ben a magyar médiában nagy port vert fel a hír, hogy Budapesten a meghirdetett 10 utcaseprői állásra 1000-en jelentkeztek, a havi 450 euró forintérték körüli havi fizetés annyira vonzónak bizonyult, hogy a pályázók 30 százalékának érettségije, 10 százalékának egyetemi végzettsége volt. Nem tudom, hogyan választották ki a pesti utcák tisztán tartására leginkább alkalmas személyeket. Ám óhatatlanul eszembe jut egy régi történet: Olaszország déli részén az 1980-as években óriási volt a munkanélküliség, és amikor Nápolyban utcaseprőket kerestek, magiszteri, doktori titulussal is sokan pályáztak. Mivel a söprögetéshez tényleg nem kell semmiféle iskolai végzettség, kínban voltak a nápolyi városatyák. Végül műveltségi teszttel döntötték el, a sok magiszter és doktor közül kik a legalkalmasabbak az utcák tisztán tartására. Megalázó helyzeteket produkál az élet!
Szerbiában is sok keserű történetet tudnak mesélni a munkanélküliek. A valamivel több, mint 700 ezer szerbiai munkanélküli közül mintegy 90-100 ezren felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. A 30 évesnél fiatalabb munkát keresők mintegy 200 ezren vannak. Gondolom, sokan közülük pályáztak börtönőr-gyakornoknak. Elképzelni sem tudom, milyen lehet a börtönőrök társadalmi megbecsültsége, de a cseppet sem vonzó, egyáltalán nem könnyű munkájukért nem hiszem, hogy túlságosan megfizetnék őket. Annyi bizonyos, nagy úr a munkanélküliség, Szerbiában jelenleg 8000 ember álma, hogy börtönőr legyen, biztos havi fizetéssel.
