Annyi bizonyos, ma Szerbiában senki sem szeretne annak a kraljevói rajztanárnak a helyében lenni, akinek pucér/félpucér fotói futótűzként terjedtek a közösségi oldalakon, sőt ezek egyike még újság címoldalára is került. Amint azt olvashattuk, a kisváros két középiskolájában és egy általános iskolájában dolgozó tanárt diákjai tréfálták meg ilyen kegyetlenül. A kisvárosban keringő mese szerint a csínyt elkövető diákok egy kiskorú lány hamis profiljával húzták csőbe a tanárt, neki küldte privát üzenetben a lóvá tett férfi az említett, önmagáról készített fotókat/szelfiket és az erősen szexuális töltetű üzenetet, amelyek gyorsan nyilvánosságra kerültek. A férfi viszont azt állítja, hogy egy huszonöt éves jogásznőként bemutatkozott hölggyel bonyolódott levelezésbe és fotóváltásba. Sokan a tanár fejét követelik, hisz egy pedagógus nem bonyolódhat ilyen levelezésbe egy kiskorú lánnyal, még akkor sem, ha utólag épp a számára derül ki a legdurvább, legkínosabb módon, hogy cseppet sem ártatlan tréfa áldozatává vált. Az egyik iskola igazgatója, ahol a tanár tanít, azt mondja, nem az iskolában és nem tanítási időben történt az eset, persze, az más kérdés, mennyire morális ez, ami történt. Az, hogy milyen következményei lesznek, attól függ, hogy a felsőbb szervek hogyan reagálnak. Egy kollégája azzal védte a tanártársát, hogy mint minden művész, ő is egy kicsit excentrikus, tudomása szerint nem kiskorú lánynak küldte a fotókat, és végső soron ez az ő magánügye.
Éppen ez az, ami felmerül: egy tanárnak csakis az iskolában, vagy pedig a nap 24 órájában kell eleget tennie a pedagógussal szemben támasztott viselkedési normáknak. Mi van akkor, ha magántársaságban megiszik egy, két, három kupica töményet, s mivel ritkán fogyaszt alkoholt, megárt neki, valamelyik haverja lefotózza a mobiltelefonjával a félrészegen bambuló tanár urat vagy tanárnőt, a kép felkerül a közösségi oldalakra, ország-világ és persze a diákok legnagyobb örömére? Ismerek olyan tanárt, aki a szabadidejében, baráti körben készült vicces képeket is nyugodtan megosztja a Facebookon, úgy gondolja, az a fotón látható fél üveg sör nem „áztatja el” a tekintélyét. Az iskolában szigorúan tartja magát a szabályokhoz, ahhoz viszont senkinek semmi köze, mit csinál a szabadidejében. Van olyan pedagógus, aki nem jár olyan szórakozóhelyre, koncertre, ahol esetleg összefuthatna diákjaival, mert mit szólnának, ha meglátnák, hogy alkoholt fogyaszt, vagy teli torokból fújja kedvenc slágereit.
Tehát: hogyan viselkedjen egy tanító, tanár tanításon kívül, a magánéletben? Fogas kérdés. Minket az egyetemen pedagógia órán úgy tanítottak, hogy a tanár a viselkedésével, sőt még az öltözködésével is nevel, példát mutat tanítványainak. Arról nem volt szó, hogy ez csak az iskola falai között érvényes, vagy azon kívül is, de tanárunk bizonyára feltételezte, hogy aki a tanári pályát választja, az szabadidejében nyilvános helyen is úgy viselkedik, hogy ne hozzon szégyent a pedagógusi hivatásra. Szerbiában és Magyarországon is van a pedagógusoknak etikai kódexe, amelyekben az olvasható, hogy munkahelyükön és azon kívül is példamutatóan betartják a rájuk vonatkozó jogi és morális előírásokat, valamint elvárásokat. „Tudatosan elkerülünk minden olyan helyzetet, amely tisztességtelen és jogellenes befolyás alá kerülésünkhöz vezethetne. (…) Munkahelyünkön kívül is olyan magatartást tanúsítunk, hogy az erősítse a velünk érintkezőknek a köznevelés rendszerébe vetett bizalmát” – olvasható a magyarországi etikai kódexben. Semmi új a nap alatt, hisz egykoron, kezdő újságíró korunkban minket is arra intettek, hogy mindenkori nyilvánosság előtti viselkedésünkkel a Magyar Szót képviseljük. Persze, ez nem jelent szigorú, katonás fegyelmet, csak azt, hogy viselkedésünk ne lépje túl a jó ízlés határait.
Az említett kraljevói esettel foglalkozó egyik írásban van egy félmondat: nem tudta, hogy tanár létére kiskorúval nem bonyolódhat ilyen levelezésbe. Arról nem szól a fáma, hogy 15, 16 vagy 17 éves volt az álprofilon szereplő személy, de úgy gondolom, egy mérnök vagy utcasöprő sem küldhet kiskorúnak ilyen fotókat önmagáról, sőt megfontolt, felnőtt ember a közösségi oldalon nem sokkal korábban megismert ismeretlen, felnőttnek hitt személynek sem küld hasonló fotókat.
A középiskolások nem ismernek kegyelmet. Most egyes lapok ismét felelevenítették a vranjei tanárnő esetét, akiknek fedetlen mellei szintén a közösségi oldalakon, majd a napi sajtóban „kötöttek ki”. Amikor a pedagógus azzal védekezett, hogy fotómontázsról van szó, állítólag villámgyorsan a közösségi oldalakra felkerültek olyan fotók is, amelyek őt ábrázolták egyik diákjával igen egyértelmű helyzetben.
A közösségi oldalak, az „okos” telefonok az információáramlást meggyorsítják, de persze a hátulütőjükkel is számolni kell, nincsenek többé titkok. Épp tegnap osztott meg a közösségi oldalon valaki egy bejegyzést: a képen egy gyóntatószék, s a szöveg: „Bocsáss meg, atyám, vétkeztem. – Tudom, már olvastam a Facebookon.” Hát, igen, bármikor Facebook-sztár lehet bármelyikünkből, függetlenül attól, hogy tanárként vagy kishivatalnokként dolgozunk.
