A pénzügyőrök tavaly ugyancsak kitettek magukért a minisztériumok ellenőrzését illetően. Eddig soha nem tapasztalt szorgalommal vizsgálták a az ügyvitelüket, és – mint várható volt – számos szabálytalanságot fedeztek fel.
Leginkább szembeszökő az igazságügy-minisztériumban talált visszásságok sora, hiszen éppen ennek a tárcának a feladata, hogy őrködjön a jogállam alapjai felett. Vagyis hogy minden a törvények szellemében történjen. Nos, a vizsgálódások eredménye ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
Kiderült ugyanis, hogy a szóban forgó minisztériumban igencsak lazán értelmezik a pénzügyi előírásokat. Hivatalnokaik külföldi útjára ugyanis a tisztességesnél is több előleget utaltak ki. Ez még nem volna gond, de a számlákkal le nem fedett összegek nagyobb részét az érintettek a mai napig nem fizették vissza. Tizenöt alkalmazottjuk ugyanis 784 ezer dinárral tartozik, s közülük egy azt sem tartotta fontosnak, hogy elszámoljon az előlegből megmaradt 157 ezer dinárral. És nem is közelmúlti, hanem másfél évvel ezelőtti hivatalos útról van szó!
A részletek elemzéséből az is kiderült, hogy csupán útiköltségekre és elszállásolásra több mint 5 millió dinárt költöttek, de az összegből csupán 4,5 millió dinárt fizettek ki egy utazási irodának. Annak már nem lehetett a nyomára jutni, hogy mi történt a maradék összeggel.
A lezser pénzkezelés másik kirívó példája, hogy az állam 2 millió dolláros külföldi támogatást kapott igazságügyi tevékenységének elősegítésére, de ebből az összegből alig 350 ezer dollárt használt fel. Ezzel szemben előszeretettel költötte a minisztériumnak a hazai forrásokból járó pénzt.
Az is jelzésértékű lehet, hogy tavaly a jogtalanul fogvatartott személyek kártérítési követelése alapján a minisztérium több mint 24 millió dinárt volt kénytelen kifizetni. Ebből csupán egyetlen meghurcoltnak 6,2 millió dinár jutott. Az sem mellékes, hogy a szóban forgó összeg 3866 napra vonatkozik, tehát egyetlen jogtalanul történt fogva tartási nap 6220 dinárt „ér”.
Napszámnak tisztességes összeg!
Az államigazgatási és helyi önkormányzatokkal foglalkozó minisztériumban még arra sem futotta az ott dolgozók szorgalmából, hogy havi kimutatást készítsenek a szolgálati telefonok használatával kapcsolatos összeg túllépését illetően. S azok jártak legjobban, akik az engedélyezett összeg felett 200 dinárnál kevesebbet költöttek beszélgetésekre. Őket egyáltalán nem tájékoztatták az elkövetett szabálytalanságról.
Az elkobzott vagyontárgyak kezelésével megbízott, a közelmúltban megalakult igazgatóságon sokkal szerényebbek voltak. Ők „csak” 346 ezer dinárt költöttek – természetesen szabálytalanul – naptárakra, 7 ezer dinárt pedig fenyődíszekre.
Gyönyörű karácsonyfájuk lehetett!
Mindenképpen érdekes volna a nyilvánosság elé tárni a felügyelők teljes jelentését, de a fentiekből is kiderül(het), hogy a minisztériumokat nem érinti a gazdasági válság, a nadrágszíj-szorítás, a takarékosság. Ők továbbra is úgy rendelkeznek az adófizetők pénzével, mintha Csáki szalmája volna.
