Karácsonykor nemigen kapcsoltam be a tévét, mert a bejelentők alapján tudtam, hogy már szinte mindent láttam. Azokhoz az ajánlásokhoz csatlakoztam inkább, miszerint ez az ünnep legyen a családé. Csakhogy erősen közeledik a következő ünnep, amikor már nyilván nem úszom meg tévézés nélkül. Elvégre a tévéjegyzetre is gondolni kell hétről hétre. Viszont néhány évvel ezelőtt megcsömörlöttem a szilveszteri tévéműsoroktól, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy az egész kavalkádban csupán a műsorvezetők érzik jól magukat.
Kissé mesterségesen, vagy inkább erőltetve a jókedvet illegnek-billegnek, látszólag örömmámorban úsznak, mint ahogyan szilveszterkor kell, csak épp nem ragadnak magukkal.
Egy egész másfajta színjáték uralkodik a parlamentekben, de nemcsak a szerbiai, hanem például a magyar, az osztrák, a német vagy az angol parlament ülésein. Ahány honatya, annyiféle hang, hanghordozás, mimika, gesztus, intelligencia, észjárás. Azt se feledjük, hogy az ostobaság bája legalább olyan vonzó, mint a szellem sziporkázása. Ha mindehhez még hozzávesszük a képmutatást, meg azokat a pillanatokat, amikor épp azok hazudnak a néző szemébe – gyakran élő egyenesben –, akik a nézőt, vagyis a polgárt hivatottak képviselni, akkor elmondhatjuk, nem is oly haszontalan műsor a közvetítés. Legalább tudjuk, hogyan képviselnek bennünket.
A képmutatásnak a közéletben, a politikában egyébként is nagy szerepe van. Én például történelminek tartom a szerb kormányfő e heti kijelentését, miszerint végre fel kell hagyni az önámítással, miszerint Koszovó Szerbia elválaszthatatlan része, minthogy ez nem így van. Noha mindannyian tisztában vagyunk vele, a szerb politikum ezt mégsem merte kimondani, még kevésbé bevállalni ezt az „igazságot”. Sokak szégyenére válik, hogy épp a szocialista párti kormányfő vállalta a kockázatot, és vette a bátorságot a kimondására. Az abszurd színházban így kiáltanának fel: ez sem volt limonádé da vincsi!
Az előttünk álló hosszú hétvégén bizonyára lesz szerencsénk az abszurdhoz. A bejelentések szerint jön ismét Bagi Iván és Nacsa Olivér az m1-en, az óévbúcsúztató este fő műsoridejében, este 8 órától. Egy kis paródia, vagyis abszurd humor egészen frissen szokott hatni a látványtól harsogó szilveszter esti kínálatban. Bizonyára így lesz most is. A humoristák csaknem tíz éve átpártoltak a kereskedelmi televíziókhoz, most viszont visszatérnek tévés sikereik helyszínére, az állami médiába. Az m2 régi magyar filmeknek szenteli az estét, a kereskedelmi tévéknél hemzsegnek majd a Krokodil Dundee-k, a Lúzer SC-k, a Duna Tv mindkét csatornája mintha inkább a zenére tenné a hangsúlyt. A szerbiai tévécsatornák sem hazudtolják meg önmagukat, a Vajdasági RTV ún. nemzetiségi csatornáján a muzsikáé lesz a főszerep, az 1-es csatorna a szokásos tartalmakkal: koncertekkel, szkeccsekkel, az SZRT ötórás „szórakoztató” műsorral, második csatornája csaknem negyvenéves filmmel, a Pink a Grand show-val, a Prva Szulejmannal startol a legbolondabb éjszakába. A folytatást sejtheti minden hűséges tévénéző – képmutatás nélkül állítom –, meglepetés nemigen ígérkezik. Csak abban reménykedem, hogy a következő tévés évünk izgalmasabb lesz, mint amilyennek ez az éjszaka ígérkezik.
