Nem kell mindig mindent túlbonyolítani. Valamikor épp azzal lehet igazán nagy hatást elérni, ami a legegyszerűbb, a legegyértelműbb, a legnyilvánvalóbb vagy örök érvényű. Talán ilyesmire gondolt William Hanna és Joseph Barbera, amikor a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) rajzfilmstúdiójának fellendítése érdekében előhozakodtak a macska-egér ellentét szórakoztató megjelenítésével. Állítólag az alapkoncepció az volt, hogy a rajzfilm két egyenrangú figuráról szóljon, akik folyton konfliktusban állnak egymással. Elsőként a kutya és róka páros ötlete röppent fel, de végül a macska és egér mellett döntöttek, ami nyilvánvalóbb. A régi házak tájékán sok volt az egér, a legegyszerűbben pedig macskával lehetett ellenük védekezni. A rajzfilmben Tom egy egyszerű szürke házi macska, Jerry pedig egy közönséges barna színű házi egér. Amiben viszont különlegesek, hogy emberi tulajdonságokkal is felruházták őket, az egér pedig kiváltképp furfangos és rendkívüli módon leleményes. Érdekesség, hogy készültek olyan részek is, amelyek ettől eltértek és amelyekben a macska és az egér jól kijönnek egymással.
Az első Tom és Jerry rajzfilm, a Puss Gets the Boot (Elbocsátás) 1940. február 10-én jelent meg, és ekkor még nem is így hívták őket. A macska Jasper volt, némileg másképp is nézett ki, az egérnek Joseph Barbera szerint nem is volt neve, William Hanna viszont Jinxnek nevezte. Ekkor még nem döntöttek a folytatásról, de miután a stúdió üzleti körökből is biztató levelet kapott, újragondolták a rajzfilmet. Először is átnevezték a karaktereket. Versenyt hirdettek meg, a befutó az egyik animátoruk lett, aki a Tom és Jerryt ajánlotta, a név pedig találónak tűnt. Állítólag egy ital ihlette, Amerikában így hívtak egy tojáslikőr, brandy és rum alapú hagyományos karácsonyi koktélt, amelynek története még régebbre nyúlik vissza. Pierce Egan brit író és újságíró az 1820-as évek elején adta ki a Life in London: Or, The Day and Night Scenes of Jerry Hawthorn Esq. and his Elegant Friend Corinthian Tom című könyvét, amely alapján színpadi adaptáció is készült, a regényt és az előadást pedig a szerző ezzel a koktéllal népszerűsítette, amit Tom és Jerrynek nevezett el. Úgy tudni, ezután London környékén a Tom and Jerry kifejezést a lázadó fiatalokra használták. Megközelítőleg száz év múlva, 1931-ben a Van Beuren Studios a rövid életű Tom and Jerry rajzfilmsorozatot jelentette meg, amely két emberi figuráról szól, egy magasról és egy alacsonyról, miután pedig az ötvenes években ismét ráirányították a figyelmet, átnevezték őket Dick és Larryre, mert akkor már a nézők összekeverték volna a macskával és az egérrel.
A Tom és Jerry sikertörténet lett és több érában készült. Az első volt ugyebár a Hanna–Barbera-éra, amely 1940-től 1958-ig tartott, 114 részt foglalt magába és hét Oscar-díjat is kapott. Ekkor viszont az MGM beszüntette, mert arra jutott, hogy az ismétlések hoznak annyi jövedelmet, mint az új részek. Ezután jött a nagyon érdekes Gene Deitch-éra, 1961-ben és 1962-ben, az MGM ugyanis megváltoztatta a döntését, és úgy gondolta, mégis folytatni kellene a Tom és Jerryt. Az újabb részek Csehszlovákiában készültek, de a hidegháborús helyzet miatt ezt nemigen hangsúlyozták, sőt az alkotók neveit is elangolosították. Ezután Tom és Jerry visszatért Amerikába, a Chuck Jones-éra következett, amely 1967-ig tartott. Időközben a rajzfilm a családok mindennapjainak a részévé vált, Tom és Jerry immár a tévében hajkurászták egymást. A továbbiakban még két Hanna–Barbera-éra volt, a nyolcvanas- és a kilencvenes években, készültek hosszabb rajzfilmek is, az aktuális trendekhez idomulva pedig Tom és Jerry kölykökként is megjelentek. A rajzfilm a kétezres években is népszerű, 2006-tól a Warner Bros.-érát emlegetjük, a régi részek pedig gyűjtők körében váltak keresetté.
A Tom és Jerry rajzfilmek más karakterei is sokak kedvencei lettek, ilyen például Spyke a buldog, akit valamikor Killernek és Butch-nak is hívtak, a fia Tyke, emellett Nibbles, Jerry kis unokaöccse, és persze Mommy Two Shoes, a Két Cipő Asszony, akinek csak egy részben láthatjuk az arcát.
Az eredetileg szórakoztatónak szánt rajzfilmsorozat egyre nagyobb vitákat váltott ki. Az egyik, amivel vádolták, az a rasszizmus, a nem fehér emberek sztereotipikus ábrázolása volt. Ez vonatkozott Mommy Two Shoes-ra is, mert sokak szerint nem korrekt azt terjeszteni, hogy egy afroamerikai asszony házában egér fészkel. Később Mommy Two Shoes helyett fehér ember kapott helyet a rajzfilmben. A Tom és Jerryt vádolták vulgarizmussal és káros szenvedélyek reklámozásával is, így utólag kivágtak olyan jeleneteket, amelyekben Tom szivarozott. Amit még a számlájára írtak, az a mértéktelen erőszak. Érdekes módon a későbbiekben erre reagáltak A Simpson család készítői, akik egy amerikai család szatirikus bemutatásával váltak népszerűvé, ebben pedig a gyerekek kedvence a The Itchy & Scratchy Show, amely a Tom és Jerry végletekig erőszakos és véres paródiája. Tulajdonképpen amikor épp a Tom és Jerry erőszakossága vált vitatottá, elkezdtek sokkal erőszakosabb rajzfilmek is megjelenni.
Ugyanakkor Tom és Jerry javára szól a zenéje. Akik rendszeresen nézték, azokba szinte beleivódott a komolyzene, amelynek ismerete az alapműveltség része volt. Kezdetben Scott Bradley szerezte a zenéjét, aki nagyon is komolyan vette a feladatát. Nem gyermekdalokban, hanem olyan zenében gondolkodott, amely úgymond együtt él a rajzfilmmel. Szívesen kísérletezett jazz-zel, poppal és komolyzenei elemekkel. Előszeretettel nyúlt egyebek közt Arnold Schönberg, Bartók Béla, Igor Sztravinszkij és Paul Hindemith műveihez. Az egyik legközkedveltebb rész a The Cat Concerto (Zongorakoncert), amelyben Liszt Ferenc 2. Magyar rapszódiáját hallhatjuk, kicsit másképp. Hasonló rész készült Tapsi Hapsi főszereplésével is, mindkettő jelölve lett Oscar-díjra, amit végül a Tom és Jerry kapott meg, az eset azonban nagy vitát váltott ki az MGM és a Warner Bros. között. Scott Bradley zenéje végül is annyira híres lett, hogy a kétezres években szimfonikus zenekar adta elő koncerttermekben.
Ami miatt a mai napig is vita dúl, hogy a Tom és Jerry vagy az ehhez hasonló rajzfilmek valójában gyerekekhez vagy felnőttekhez szólnak-e. Valahogy azt lehet leszögezni, hogy minden korosztály megtalálja benne a neki való, szórakoztató tartalmat. Nemsokára Tom és Jerry ismét a mozikban lesz látható, vélhetően decemberben mutatják be az élőszereplős és animált technikával vegyesen készülő filmet.
