A művészetek közül minden bizonnyal a színházművészet az, amely leginkább igényli a közönség jelenlétét. Ami a zenét illeti, a koncertek is élőben a legélvezetesebbek, legyen szó komolyzenéről, könnyűzenéről vagy népzenéről. A metálról és a punkról nem is beszélve. Otthon is lehet fejet rázni, de tömegben, metálrajongók közt az igazi, pogózni pedig végképp nem éri meg egyedül. Ennek ellenére a zenehallgatást odahaza is élvezhetjük. Úgy is, hogy másokat ne zavarjunk vele. Hasonló a helyzet a filmekkel. A mozizásnak ugyan párja nincs, sok film széles vásznon fejti ki igazán a hatását, miközben más nézőkkel együtt nevetünk a poénokon, könnyezünk a megható, vagy rezzenünk össze az ijesztő jeleneteknél, de készülnek filmek kifejezetten otthoni körülményekre is. A színház azonban sokkal élőbb, és egyáltalán nem alkalmazkodik az otthonlevéshez. Leegyszerűsítve: szükség van hozzá színpadra, színészekre és közönségre. Épp a közösségi élmény teszi teljessé a színházat. Az izgalom az előadások kezdete előtt, a várakozás a bejáratnál, a helyfoglalás a közönség soraiban, a tér elsötétülése… Némelyik produkció elengedhetetlen része az interaktivitás, amikor szinte a néző is az előadás részévé válik. A feszült, a csendes, a megrendítő, a zajos jelenetek is, akkor és ott okoznak kitörölhetetlen élményt. A színház varázsához tartozik a katarzis megélése, a színészek meghajlása, a közönség lelkes tapsa, és az utána való beszélgetés, a látottak megvitatása is. Nagyon is összetett az, hogy az emberek mi miatt szeretnek színházba járni. A járványhelyzet beálltával azonban huzamosabb időre legördült a függöny, hiszen a színházak is becsuktak.
Azt szokták mondani, hogy ha az élet citromot ad, akkor csinálj belőle limonádét. Szerencsére a közönség még ebben a helyzetben sincs teljesen megfosztva a színházi élménytől. Online megtekinthetővé váltak egyes régebbi előadások, és ha már így adódott, akkor ez az időszak valamelyest az összegzésről, a visszaemlékezésről szólhat. A szabadkai Népszínház először élő adásban a Tapasztalt asszony című előadást tette megnézhetővé. A produkcióra több év után így is nagyon sokan voltak kíváncsiak. Azóta közzétettek egy úgynevezett karanténrepertoárt, péntekenként hozakodnak elő más-más régebbi előadásokkal. Ezek már 24 órán keresztül elérhetőek, ami azért szerencsésebb, mert problémák adódhatnak az internetszolgáltatással. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház háromnaponként ad le egy-egy korábbi előadást és a Zentai Magyar Kamaraszínház is előhozakodott régebbi felvételekkel. Mindebben az a jó, hogy ismét láthatunk előadásokat, amelyeket nagyon szerettünk, felidézhetjük, mekkora élményt jelentett megnézni, megfigyelhetjük, milyen témákkal foglalkoztak akkortájt a színházak és mennyit változtak azóta a kedvenc színészeink. Most másképp tekinthetjük meg a produkciókat, az operatőr perspektívájából, kinagyítva a jeleneteket, amelyek élőben esetleg elkerülték a figyelmünket. Ha pedig még nem is láttuk az előadást, mert valami mindig közbejött, annál jobb, hogy ezt legalább ily módon pótolhatjuk. Ami még jó, hogy nem idegesít a mellettünk ülő, amint épp köhög vagy cukorkát bontogat és csörög a papírjával, és mi sem vagyunk idegesítőek másnak, ha épp ezt tesszük. És minek állnánk le itt?! A világhálón most kiváltképp megéri böngészni, és erre minden bizonnyal több időnk is van. A múltba tekintve ugyan, de kiszélesíthetjük a látókörünket. Ha eddig nem igazán fordítottunk rá figyelmet, megtekinthetjük például a szabadkai Népszínház Szerb Társulatának egyes korábbi előadásait, és miért ne néznénk gyermekelőadásokat is, némelyek annyira érdekesek, ötletesek és látványosak, hogy a felnőtteket is magával ragadják. Sőt, már létrejött az első internetes regionális gyermekszínházi fesztivál is, amelynek előadásai szintén megtekinthetőek. A szabadkai Gyermekszínház közösségi oldalain ebbe is bekapcsolódhatunk.
Minden bizonnyal a bokros teendők, időhiány és pénzügyi problémák miatt nem igazán utazhattunk más városba színházi előadást nézni, kiváltképp távolabbi, nagyobb városokba. A belgrádi Népszínház minden napra tartogat online produkciókat, beleértve operát és balettet is. Legutóbb például akkora volt az érdeklődés a Miloš Biković népszerű szerb színész főszereplésével készült A kaméliás hölgy című előadás iránt, hogy közkívánatra megismételték. Távolabb is kutakodhatunk. Andrew Lloyd Webbert nem érdemtelenül nevezik a musicalek királyának. Amint felütötte fejét a járvány, ő is csatlakozott azon művészekhez, akik otthonról szórakoztatják a rajongókat, és zenés előadásokból zongorán játszott dalokat. Azután elindította a The Show Must Go On című csatornát, amelyre híres musicaleket tölt fel, és ezek egy adott ideig megtekinthetőek. Nagypénteken a 2012-es Jézus Krisztus Szupersztár volt elérhető. A produkcióban a jól ismert történet a mai időkben játszódik. A szereposztásban Tim Minchin népszerű komikus, színész alakította Júdást, Ben Forster feltörekvő tehetség Jézust, Melanie Chisholm, alias Mel C, a kilencvenes évek egyik legismertebb lányegyüttese, a Spice Girls tagja pedig Mária Magdolnát. Egy ilyen nagyszabású előadást pedig végképp körülményes élőben látni.
A felvételek persze nem adják vissza az igazi varázst, a színházi csodát, viszont ebben a helyzetben is, másképp ugyan, de nagyszerű kikapcsolódást nyújthatnak. Arra is ráébresztenek, hogy mennyire sivár az élet színház nélkül. A hiány érzete most kölcsönös, ahogy a színészek, úgy a közönség is várja, hogy újból megnyílhassanak a színházak.
